A Szövetség listáján a 20. helyről induló Berényi József szerint a szlovákiai politikai élet gyakorlatilag szétesett, e folyamat legalját láthattuk ama bizonyos Matovič-Kaliňák féle összecsapás alkalmával. Nagyszombat megye alelnöke szerint a Szövetség hozhatna ebbe új színt, hozzájárulhatna a közbeszéd normalizálásához s képes lenne hatást gyakorolni a kivesző politikai kultúrára is. Ám ehhez meg kell ugrani azt a bizonyos küszöböt, amihez minden magyar részvételére szükség van. Berényi József interjúnkban kendőzetlen nyíltsággal beszélt nemcsak a parlamenti választásokról, de az ukrán elnök egyre nehezebben elviselhető arroganciájáról, migrációról, pártja európai néppárti tagságáról és a vörös vonalról…
Rendszerváltó politikus, több mint 30 éve a közéletben tevékenykedik. Volt, amikor húsz képviselővel voltak jelen a törvényhozásban, miniszterelnök-helyettest adtak, több államtitkárt, köztük volt ön is. Hogyan látja ezt a folyamatot, a felvidéki magyar érdekképviselet (vissza)fejlődését?
Ó, hát ez egy rendkívül összetett kérdés, nagyon összetett választ lehetne rá adni. Egy külön konferenciát lehet ennek szentelni, mert harminc év nagy idő. Ráadásul itt volt még Csehszlovákia, utána pedig egy önálló Szlovákia. Az önálló Szlovákián belül volt egy Európai Unió előtti időszak és egy csatlakozás utáni időszak.
Amikor nyílt támadások értek bennünket, magyarokat ezekben a korszakokban, akkor automatikusan könnyebb és egyszerűbb volt összezárni.
Amikor azonban nincsenek ilyen nyílt támadások, hanem apró lépésekkel lehetetlenítenek el minket, akkor nehezebb az egységet kialakítani. Biztos, hogy egy nagyon komoly választóvonal volt 2009, amikor a későbbi hidasok távoztak a pártból, majd 2010, amikor a választóktól nem kaptunk elegendő szavazatot. Sajnos a pártot elhagyók több szavazatot kaptak, mint akik maradtak. Ennek a mai napig megvan a negatív hatása, mint ahogy annak is, hogy nem volt szankcionálva az egység megbontása. Sokan úgy gondolják, hogy ezért szabad most is ezt tenni, mert akkor sem volt következménye.
Annak alapján, hogy 2010-ben az elhagyók több szavazatot szereztek, sokan a mai napig úgy gondolják, hogy ha kilépnek az egységből, azt majd a választók díjazzák. Azonban azt látjuk, hogy folyamatosan egyre kevesebb szavazatot kaptak. Ma már azok élveznek nagyobb bizalmat, akik ezt az egységet igyekeznek megteremteni és megőrizni.
Milyen üzenete van annak, hogy az emberek jobban értékelik az egységet a mostani parlamenti választások vonatkozásában?
A közvélemény-kutatások, melyeket azért óvatosan kell kezelni, folyamatosan azt mutatják, hogy a Szövetségnek van esélye bejutni, míg a Modrí-Most-Híd 2023 teljesen esélytelen, Simon pedig szinte mérhetetlen. Tehát már nem érvényes az a trend, ami 2009-2010-ben volt. Többségi támogatottsága most egyértelműen a Szövetségnek van, nekünk van reális esélyünk a bejutásra.
Politikailag mennyire vállalhatók a közvélemény-kutatások jelzései Dzurinda és Bugár pártjának? Nem volna kevésbé kínos, ha inkább visszalépnének?
De kétségkívül így van. Egyrészt Dzurinda Fico-ellenes politikus, tehát ha azt akarja, hogy a Fico-ellenes erők győzzenek, mivel bejutási esélyük nincs, akkor, ha eredményt akarna elérni meg kellene neveznie azt a pártot, akire ajánlja, hogy szavazzanak az emberek és ezzel gyakorlatilag visszalépne.
Bugár Béla is jobban tenné, ha elmondaná azt, hogy mivel a Most-Híd 2023-nak semmi esélye sincs bejutni, ezért arra kéri a szavazóit, hogy szavazzanak a Szövetség listáján lévő Híd platformhoz tartozó jelöltekre, karikázzák őket.
Véleményem szerint így kevesebb szavazat veszne el, és ez egy nagyon komoly gesztus lenne, amit szerintem az egész közösségünk pozitívan értékelne.
Amikor a párt összeállt, kívülről inkább kényszerházasságnak tűnt, nem pedig egységes politikai erőnek. Most viszont úgy látjuk, mintha változás következett volna be, köszönhető ez annak, hogy néhányan elhagyták a Szövetséget, vagy a kampányban való együttműködés erősítette meg a pártot? Ön mit tapasztal?
Kétségkívül így van, azokban az érzékeny kérdésekben, melyek egyébként nem Dél-Szlovákia fejlesztését, a magyarság megmaradását illetik, hanem a többi olyan kérdésben, mint az orosz–ukrán háború, a migráció kérdése, vagy esetleg az LMBTQ-propaganda kérdése, abban ma egységesebb a párt, és nagyjából ugyanazt mondja mindenki. Tehát sokkal határozottabban tudunk most kiállni a béke mellett.
Aktuálpolitikai vonatkozásban elgondolkodtató Ukrajna álláspontja például abban, hogy beperli a gabonaszállítás megtiltása miatt Lengyelországot, Szlovákiát és Magyarországot.
Ez Zelenszkij részéről egy rendkívül cinikus és mondhatni arrogáns méltánytalanság azokkal az országokkal szemben, amelyek minden tekintetben segítették az ukránokat a háború kitörésének pillanatától kezdve.
Ez egész biztosan sok emberben kérdéseket ébreszt, hogy tulajdonképpen akkor Ukrajna mit is akar elérni?
Ami az LMBTQ-propagandát illeti, az álláspontunk egyértelmű:
férfi és nő házassága számunkra egy olyan alap, amin nem kívánunk változtatni,
de egyébként azt tartjuk, hogy természetesen toleráns módon kell viszonyulni minden kisebbség életformájához és életszükségleteihez. Vannak vörös vonalak, melyeket azonban nem léphetünk át: az egyik a gyerekek örökbefogadása, amit nem támogatunk, csak férfi és nő kapcsolata esetén, illetve a házasság, amit szintén nem tudunk elképzelni másként, csak egy férfi és egy nő kapcsolataként. A regisztrált élettársi kapcsolat az, amit tudunk támogatni. Ezekben a kérdésekben ma már nincsenek olyan hangok, melyek azt mutatnák, hogy a párton belül veszekedés vagy vita van.
Ugyanakkor sokkal határozottabban tudunk kiállni azért, hogy a migrációért elsődlegesen az Európai Unió elhibázott politikája a felelős, és Magyarország mindent megtesz a határvédelemért, és nem Magyarországot kellene folyamatosan ütlegelni.
Ez már a van rajta sapka, nincs rajta sapka esete. Tehát míg 2015-2017-ben az volt a baj, hogy Orbán Viktor miért épít kerítést, most pedig az, hogy miért nem tudja megvédeni a kerítést? Ez teljes mértékben egy irányított támadás. A minap Gémes László, Csongrád-Csanád Vármegye Közgyűlésének elnöke és Magyar Anna alelnök asszony szervezésében Röszke mellett a magyar–szerb határon megyei képviselőtársaimmal és néhány felvidéki polgármesterrel személyesen tájékozódtunk a határvédelem helyzetéről. Személyes tapasztalataimat egy kisfilmben tettük közzé. Ajánlom a figyelmükbe!
Ezek az európai kérdések, amelyeket felsorolt, sarkalatos pontjai Orbán Viktor politikájának. Itt Szlovákiában úgy tűnhet, hogy a SMER tagjai azok, aki ezek mellett hangosabban kiállnak, és a Szövetség részéről ezeket, melyeket most elmondott, a kampány során nem annyira lehet hallani…
Ez attól függ, hogy ki szólal meg. Kinek a részéről hangsúlyosak vagy kevésbé hangsúlyosak ezek a kérdések. De azt is vegyük figyelembe, hogy Robert Fico azt is elmondta, hogy le kell zárni a szlovák–magyar határt. Tehát messze túlment azon, ami a felvidéki magyarok érdeke, ami azt jelenti, hogy Magyarországot kell támogatni a határ védelménél.
Abban Robert Fico téved, hogy a szlovák–magyar határ zárása a jó megoldás, mert nagyon sokan ingáznak Magyarországra dolgozni és a koronavírus-járvány alatt, amikor ez megtörtént, akkor nagyon sokan kerestek meg bennünket, hogy a munkájukat kell feláldozni, vagy a családjukat, mivel nem tudtak hazajönni. Vagy itthon maradt a családjával, vagy elment dolgozni, és nem tudott visszajönni, mert azért a határzárás nem játék. Itt a schengeni határoknak köszönhetően nagyon sokan úgy építették fel az egzisztenciájukat, hogy Magyarországon dolgoznak. Ez Európában mindenhol így van.
Tehát nem lehet dobálózni ilyen kifejezésekkel, hogy le kell zárni a szlovák–magyar határt.
Beszélgettem számos emberrel, akik a nemzeti-konzervatív-keresztény értékrendet vallják magukénak, többen a volt MKP szavazói. Úgy tűnik többek számára, hogy a Smer hangsúlyosabban képviseli a magyar miniszterelnök által is megfogalmazott létkérdéseket, ezért elgondolkodnak, hogy érdemes-e szavazni a Szövetségre? Mit üzen, mit tanácsol a magyar választóknak, miért a Szövetséget válasszák Ficóékkal vagy másokkal szemben?
Kutyából nem lesz szalonna! Tehát nyilván van egyfajta közös európai vélemény miatti azonosság több esetben Orbán Viktor és Robert Fico között, de hát azért ez nem minden.
Ne felejtsük el, hogy a korrupció a kormányzásuk alatt a legnagyobb méreteket öltötte, és azt se felejtsük el, hogy Malina Hedviget is ők űzték ki az országból, meg a dunaszerdahelyi szurkolókat is ők verették meg.
És nem véletlenül nevezik Fico-féle ellentörvénynek az állampolgársági törvényt, vagy éppen emlékezhetünk a Beneš-dekrétumok parlamenti megerősítésére is.
Igaz, hogy ezek régen történtek, de ugyanezek az emberek vannak ott, ami azért azt mutatja, hogy nem szabad felülni egy pillanatnyi hangulatnak.
Sőt! Azt se felejtsük el, hogy 2018-ban a SMER, Most-Híd és a SNS kormányzat fogadta el, hogy a migránsok automatikus regisztrációt kapjanak itt Szlovákiában, amivel tovább mehetnek az Európai Unió bármelyik országába. Ma azért váltunk célországgá, mert ezt a könnyített regisztrációt keresik a migránsok, amit máshol nem kaphatnak meg, csak itt.
Ami a lényeg, ha mi nem leszünk ott, mint Szövetség, akik itt lakunk ezekben a régiókban, Dél-Szlovákiában, akkor a támogatások nem jönnek ide, fejlesztések nem lesznek.
A közösségünk tekintélye minimális lesz, közösségünk akkor egyfajta játékszerévé válik a szlovák politikának. Onnantól az etnikai politizálás nagyon nehéz helyzetbe kerül, ha egyáltalán még folytatható. Tehát nagyon nagy a tét jelen pillanatban.
Itt nemcsak arról van szó, hogy mit gondolunk Robert Fico politikájáról, hanem arról is, hogy akarják-e az emberek, hogy a magyar politizálásunk megmaradjon, annak minden pozitív hozadékával? Esetleg eltűnjön, felgyorsítva ezzel a magyarok asszimilációját és elköltözést.
Európai kérdésköröket tekintve az MKP tagja maradt az európai értékektől néha szédületesen távolodó Európai Néppártnak és ennek a jogfolytonossága során a Szövetség sem lépett ki belőle, illetőleg a tagja maradt. Erről mit gondol?
A Kereszténydemokrata Néppárt is, tehát Semjén Zsolték pártja is ott van, az RMDSZ is ott van, Erdélyből a VMSZ is ott van, ezek a pártok mind maradtak a Néppártban, tehát mi is. Az más kérdés, hogy az Európai Unió egyik intézményében, a Régiók Bizottságában én is ott vagyok, mint a szlovák delegáció tagja.
El kell mondani, hogy a Néppárt ma már régen nem az, ami volt, ahogy az Európai Unió sem az, ami volt.
Tehát nyilván, hogy ez azért egy nyitott kérdés, hogy érdemes-e a Néppártban maradni és meddig, mert az EPP-nek gyakorlatilag a meghatározó kérdésekben nincs egyértelmű véleménye, épp azért, mert a sokszínűség ezt ott is lehetetlenné teszi. De ettől függetlenül még egyelőre tartjuk ezt a vonalat. Nyilván, hogy ez most nem a közeli napok kérdése, amennyiben bejutunk a parlamentbe, akkor a Kárpát-medencei magyar pártokkal egyeztetve, közösen kell eldönteni, hogyan tovább.
Számít-e arra, hogy a preferenciaszavazatok alapvetően átrendezik a listát az 5 százalékos küszöb átlépése esetén, azaz nem feltétlenül a jelenlegi lista első tíz jelöltje lesz a párt képviselője?
Az eddigi tapasztalat az, hogy azért nehéz előre ugrani a listán a hátul lévőknek. Három éve a Magyar Közösségi Összefogás listáján ez csak kettőnknek sikerült, Csáky Pálnak és nekem. Most viszont talán annyiban más a helyzet, hogy sok meghatározó szereplője van a listának, akik nem befutó helyen vannak. Vannak a lista elején olyanok, akik talán kevésbé ismertek, vagy regionálisan ismertek csak, és vannak olyanok, akik országszerte ismertek, de nem állnak befutó helyen, mint például Bárdos Gyula vagy jómagam. Így lehet, hogy most nagyobb lesz a karikázási szándék, de nem ez a lényeg.
Ezt elmondom minden gyűlésünkön, összejövetelünkön, hogy azért javasoltam önmagam, mint platformelnök a 20. helyre, hogy azok, akik kevésbé ismertek, nagyobb láthatóságot kapjanak, és lehetőséget biztosítsunk a fiatalabbaknak is.
A lényeg az, hogy a Szövetség listája bekerüljön, hogy az etnikai politizálás folytatódhasson. Aztán hogy ki lesz a parlamentben, ez már egy másodlagos kérdés.
Bejutás esetén vállalna kormányzati szerepet?
Megyei alelnök vagyok, tehát van tennivalóm bőven. Jelen pillanatban a lényeg az, hogy jussunk be, utána majd kiderül, hogy egyáltalán lesz-e olyan párt, amellyel meg tudunk egyezni a kormányprogram tekintetében. Lesz-e olyan politikai erő, ami a magyarságnak fontos, és utána való kérdés az, hogy kikből lehet kormány-tisztségviselő. Jelen pillanatban itt nem tartunk.
Egyébként lát olyan szakembereket a listán, akikről úgy gondolja, hogy megállnák a helyüket a kormányban?
Abszolút igen. Főleg most a kampány alatt mutatkozott meg, hogy ki milyen szakmai témákban nyilvánul meg. Például említhetem Patasi Ilonát, az agrárkamara elnökasszonyát, illetve számos olyan jelöltet, akik a mi listánkon indulnak.
A megyei választásokat nagy sikerrel zárták, azt hiszem, ezt leszögezhetjük. Minek köszönhették ezt a sikert, illetve hogyan tudják ezt kamatoztatni most a parlamenti választásokon? Át lehet-e hozni ezt a lendületet?
Biztos, hogy az egységesülési folyamatot díjazták a választók. Ez kétségkívül így van. Volt egy-két negatív visszhang, akár az én személyem jelölését tekintve is, de ezen a választók túl tudtak lépni szerencsére. Ennek kapcsán el szoktuk azt is mondani, hogy azért a megyei választásokon is mindig alulmérték a pártot és a jelöltjeinket is. Engem is folyamatosan negyedik-ötödik helyre hoztak ki a közvélemény-kutatók Nagyszombat megyében, aztán a második lettem. Tehát ilyen szempontból fenntartásokkal kell fogadni a közvélemény-kutatásokat.
De bízom benne, hogy ez a húzóerő, amit a megyei választások megmutattak, kihatással lesz majd a mostani parlamenti választásokra is.
Bejutás esetén mi az a három dolog, amiről úgy gondolja, hogy egyből hozzáfognának a megvalósításához a felvidéki magyar közösség érdekében?
Három nagy területe van az elvárásainknak. Az első nyilván az, hogy mi Szlovákiában élünk, és a Szlovákiát jelenleg sújtó nagy kérdések kezelése fontos számunkra. Ilyen az egészségügy, a közlekedés és az igazságszolgáltatás, melyen belül változásokra van szükség.
A másik területet a magyarság nagy kérdései alkotják, a kollektív bűnösség eltörlése, a területi önkormányzatiság vagy a megyerendszer átalakítása, az egy témakör, és utána pedig a kettős állampolgárság és a nyelvhasználat. A harmadik témakört pedig azok a regionális sajátosságok alkotják, amelyek Dél-Szlovákiát érintik.
Most Dunaszerdahelyen, vagy akár Galántán, Szencen, nem a munkahelyteremtés a fő probléma, hanem az életkörülmények javítása. Míg mondjuk Ipolyságtól keletre már sok régióban még mindig a munkahelyteremtés a lényeg, és ezzel együtt a szükséges infrastruktúra megteremtése.
Tehát inkább úgy fogalmaznám meg tömören ezt a három témakört, mint Szlovákia problémáinak a fölvállalása, a magyar közösség kérdései, és a regionális sajátosságok, amelyek Dél-Szlovákiában a természetes régiók szerint mások és mások.
Nemrégiben fényes nappal, a kamerák nyilvánossága előtt esett egymásnak az ország korábbi miniszterelnöke és belügyminisztere. Milyen politikai kultúrának tekinthető ez a viselkedés? És milyen politikai kultúrát képviselnek a Szövetség magyar politikusai?
Nyilván ez a politikai kultúrának a legalja volt, a kultúrát idézőjelbe téve, mert a legalja volt, amit láttunk. Úgy vélem,
amennyiben ez Magyarországon történik, hogy a volt miniszterelnök összeverekedik a volt belügyminiszterrel, akkor ebből világbotrány lett volna,
a világ összes médiuma ezen csámcsogott volna és hetekig írtak volna róla megbotránkozva. Ezzel szemben itt csak egy mosolygásra telt, majd túlléptek felette.
Ez is mutatja azt, hogy a Kuciak-gyilkosság után teljesen átalakult és gyakorlatilag szétesett a politikai élet és a közélet egy része is, mert akik nagyjából tudták kormányozni az országot és fölépítették, azokról kiderült, hogy nem önállóak és gazdasági háttérhatalmak, oligarchák irányítják a politikájukat és egy nagyon korrupt rendszert hoztak létre. Akik őket követték, azokról meg kiderült, hogy teljesen felkészületlenek voltak a kormányzásra. Időnként úgy tűnik, hogy személyiségzavarokkal küzdő emberek kerültek hatalmi pozíciókba.
Szlovákiában azt is lenyelték, hogy a parlament elnökének nagyon sok nőtől nagyon sok gyereke van. Ez sem egy szokványos dolog, hogy ilyen valakiből házelnök legyen, vagyis közjogi méltóság…
Tehát ilyen szempontból a mi bejutásunk biztos, hogy a közélet normalizációjához, a közbeszéd rendes állapotának a visszaállításához járulna hozzá és ez egyfajta kiegyensúlyozottsághoz vezethet, amihez hozzájárulhatunk országos szinten.
Ugyanakkor tudjuk, hogy kisebbségi pártként azért nyilvánvalóan nem lesz többségünk, de minél többen leszünk, annál inkább hatást tudunk gyakorolni a politikai kultúrára is.
Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma
