Világszerte tapasztalható jelenség, hogy a progresszív emberjogi mozgalmak milyen mértékben radikalizálódtak és váltak meghasonlott módon lényegében a másképpen gondolkodók elleni véleményterror legnagyobb élharcosává. Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy maroknyi kisebbség érdekeinek érvényesítése, úgymond egyenjogúsítása, az „esélyegyenlősdi” érdekében és következtében népes csoportok kerülnek hátrányba, szenvednek diszkriminációt.
Erre csepp a tengerben két új eset. Az Amerikai Egyesült Államokban évente megrendezik a Grace Hopper Conference akciót, melynek célja, hogy az IT-bizniszben egyre több nő érvényesülhessen, kapjon lehetőséget. Az akciót támogatja például az Apple vagy az Amazon. Idén a szervezők úgy döntöttek, hogy még nagyobb esélyegyenlőséget biztosítanak és ennek érdekében a lehetőséget megnyitották a nem bináris identitásúak előtt is. Erre aztán a rendezvényt elárasztották az olyan férfiak, akik nem bináris nemi identitásúnak vallották magukat, és félrelökdösve a nőket megszerezték előlük az állásokat, miközben sértő megjegyzéseket tettek rájuk és molesztálták őket.
A szervezők a nők jogos panaszaira azzal védekeztek, hogy nem tilthatják meg azon férfiak részvételét, akik nőnek vallják magukat, mert az diszkriminációnak számítana.
A másik friss eset az ügyben már régen érintett sport területén történt, ahol már több sportágban lehetetlenítették el a női versenyzőket a jóval erősebb fizikumú, magukat nőnek valló férfiak. Legújabban két amerikai transznemű kerékpárversenyző ünnepelte büszkén, hogy arany- és ezüstérmet nyertek a chicagói CycloCross Kupa női versenyén, így a dobogóra csak egy biológiai nő állhatott fel, aki bronzérmet szerzett.
A két transznemű győztes nemrég még férfi kategóriában versenyzett, csekély eredménnyel. Az év elején viszont azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy számos női versenyen is győzni tudott, miközben sokan joggal kifogásolják, hogy transznemű sportolók indulhatnak a női versenyeken.
De női szépségversenyt is nyert már magát nőnek valló férfi, aki ugyan finoman szólva cseppet sem volt szép, viszont az esélyegyenlőség természetesen nem szenvedhet ezen a téren sem csorbát.
Úgy vélem, hogy ez a két példa elég is annak szemléltetésére, hová vezet az, amikor minden logikát nélkülözve egyes nem túl népes, de annál agresszívabb csoportokat egyenlőbbé teszünk az egyenlőknél, figyelmen kívül hagyva, hogy ezzel egy sokkal nagyobb közösség, csoport érdekeit, jogait súlyosan megsértjük az igazságosság, az esélyegyenlőség álcája alatt. Ma, amikor oly sok szó esik az LMBTQ-közösség jogainak biztosításáról, nem árt ezt is szem előtt tartani.
(NZS/Felvidék.ma)
