Az V. század nagy keresztyén gondolkodója, Augustinus fiatal korában nem kereste Istent. Egyszer csak gyermekek játszottak a szomszédságában, és azt kiabálták: „Tolle, lege!” (Vedd és olvasd!). Augustinus ezt Istentől jövő biztatásnak vette, és elkezdte olvasni a Szentírást. Nem csupán az ő élete változott meg, hanem a keresztyénségé is, hiszen egyik legnagyobb tanítóját vezette így hitre Isten Lelke.
A Biblia a mi hitünk zsinórmértéke.
A reformáció hatalmas felismerése volt Isten igéjének az előtérbe helyezése. Abban az időben azonban elképzelhetetlen volt még, hogy minden családnak saját Bibliája legyen. Sokszor nem is gondolunk arra, milyen hatalmas ajándékunk van Istentől, hogy akár otthonunkban kezünkbe vehetjük, fellapozhatjuk Szentírásunkat.
A nyomtatott forma mellett ma már elektronikus módon is olvashatjuk az igét.
Egyházunk minden éven kiad egy vezérfonalat, melyben kijelölt ószövetségi és újszövetségi szakaszok vannak minden napra. Akik eszerint haladnak a Szentírásban, körülbelül 3 év leforgása alatt végig is olvassák azt. Az évente kiadott Bibliaolvasó kalauz pedig magyarázatokkal segít befogadni és értelmezni az igét.
A Biblia olvasása nagyon fontos része a hitéletnek.
Lehet olyan megtapasztalásokról hallani, amikor valaki belefárad a Biblia olvasásába, mert nem a legmegfelelőbb módon olvassa. Szeretném leszögezni, hogy mindenkinek a saját szempontjai alapján kell kitapasztalnia, hogyan is a legjobb számára a Biblia olvasása. Nem a módszer a meghatározó, hanem az a lelkület, amivel az ember a Könyvek könyvéhez nyúl.
Közismert, hogy a Szentírással Isten igéjét veszi kezébe az olvasó. Ez az alapigazság viszont mindenképpen további kifejtésre szorul.
Isten igéje – a kijelentés – három formában jelenik meg. Az első maga Jézus Krisztus. A második a prófétai és apostoli bizonyságtétel a Szentírásban. A harmadik pedig az ige hirdetése a Szentírás mértéke szerint. Jelen témánk esetében a második forma van figyelmünk középpontjában.
A Biblia a református értelmezés szerint a Szentháromság Isten kijelentésének tanúja.
Nem maga a kijelentés, de annak hiteles, az egyház által elfogadott bizonyságtétele.
Luther Márton azt mondja, hogy a Szentírás az a ruha, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus magára öltött, és abban engedi magát látni és megtalálni. Isten hiteles ismerete csak a Szentírásban található meg. Aki helyes módon olvassa a Bibliát, az Isten kijelentését keresi benne.
Nagyon fontos azt is látnunk, hogy téved az ember, ha helytelen elvárásokkal akar a Szentíráshoz viszonyulni.
A Biblia ugyanis nem szupranaturális információ. Egyáltalán nem a természetfölöttinek a leírása, nem egy történelmi tájékoztatás a múltbeli eseményekről és nem is jövőbeli fejlemények mértani kifejtése.
A mai ember sok esetben a Bibliát egy történelmi műnek, valamiféle krónikának értelmezi. Nem a tudományos ismereteink tárházát gazdagítja, éppen ezért a különféle tudományok irányából érkező ismeretek nem is kérdőjelezhetik meg a Biblia igazságát. Sokszor találkozunk olyan cikkekkel, műsorokkal, melyek a Biblia sorait a tudomány összefüggéseiben akarják értelmezni. Például a világ keletkezése és a teremtéstörténet összefüggésében keresnek ellentéteket vagy éppen párhuzamokat.
Igyekeznek Noé bárkáját fizikailag is megtalálni, és hasonló módon más bibliai történeteket is vizsgálni. A mi hitünk szerint ez teljesen téves gondolatmenet. A Szentírás nem a történészek, fizikusok, matematikusok, régészek és más tudományos ágak képviselőivel kíván vitába szállni, hanem az ő számukra is a megváltó kegyelmet hirdeti.
A Biblia az életünk értelmére, céljára, az üdvösségre vonatkoztatottan akar megszólítani minket.
Továbbá tudnunk kell azt is, hogy a Szentírás nem az orákulumok könyve.
Az orákulumok az antik görög és római hitvilágban a jósdák válaszai voltak az emberek kérdéseire. Az antik embernek kérdései voltak a jövőjével kapcsolatosan, elment a jósdába, és ott kapott valamilyen választ.
A Szentírás igéi nem ilyen tartalommal bírnak. Sokan összekeverik a prófécia és a jóslás fogalmát, vagy azt gondolják, hogy a prófécia a jóslat keresztyén formája. A Biblia minden mondata nem alkalmazható közvetlenül a mindenkori és mai szituációra. Sokszor megtapasztalható az, hogy valaki főként azért keresi Isten szavát, hogy bizonyos problémáira választ kapjon. Istent úgy gondolják, mint válaszadót.
Az embernek kérdései vannak, Isten pedig azonnal adjon választ ezekre a kérdésekre. Ebben a gondolkodásmódban nagyon erősen jelen van az „én” és a „nekem”. Mintha Istennek az lenne a feladata, hogy a mi emberi problémáinkat megoldja, vagy a kérdéseinkre választ adjon. Aki így gondolkodik, az arról feledkezik meg, hogy a magunk bűnös voltában mi magunk vagyunk a kérdésesek.
Nem megoldó Istenünk van nekünk, hanem Megváltó Urunk!
A Szentírás önmagát magyarázza, azonban szükség van magyarázókra. A Biblia nem igényel külső forrásból való alátámasztást. Ez azt jelenti, hogy az egyes bibliai szakaszok más szakaszok segítségével értelmezhetőek. Ez egy olyan alapigazság, melyet a protestáns felekezetek közösen vallanak.
Azonban mindezek tudatában is kerülhet olyan helyzetbe az olvasó, hogy nem érti az olvasott szöveget. Ekkor segítséget adnak olyan könyvek, melyek az adott igeszakaszt magyarázzák. Kommentároknak hívjuk ezeket a könyveket. Sok bibliaolvasónak azonban nincsenek kommentárjaik. Az is nagy segítséget adhat, ha a vonatkozó igehelyeket megkeresve segítségre találunk.
Nagy áldás, ha egy családban közösen tudják olvasni az igét. A helyes megértést nagyban segíti, ha a gyülekezeti bibliaórák alkalmával kihasználjuk a lehetőséget. Amikor a bibliaórákon kialakulnak az ige fölötti beszélgetések, az nagyon építő minden jelenlévő számára.
A lelkipásztorok pedig azzal a tudással rendelkeznek, hogy az esetleges félreértelmezéseket korrigálják, és helyes irányba tereljék a gondolatokat. Mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy a teológiai háttérismeret nagyon fontos a Biblia helyes értelmezéséhez. Nagyon őszintén fel kell hívnunk a figyelmet arra a veszélyre, amikor a bibliaolvasó ember már csak önmaga hitében látja az igazság forrását.
Sok keserűség és eltévelyedés származhat abból, ha a hitünket nem a hitvallásaink alapigazságainak fényében akarjuk megélni. Ezért van szükség a lelkész által vezetett közösségre. Az egyéni hitmegélés kiteljesedése mindenképpen közösségben történik meg.
A református bibliaolvasó ember nem egy saját maga köré épített burokban él, hanem szembesül más ember hittapasztalatával, és az által is épül, miközben ő is másokat épít.
A bibliaóra a bizonyságtétel helye lehet a közösségek életében.
A rendszeres bibliaolvasás által az ember hite épül.
Pál apostol szavaival biztatok minden kedves olvasót, hogy vegye elő a Bibliát és éljen az ige adta lehetőséggel. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen” (2Tim 3,16–17).
(Ft. Géresi Róbert református püspök/reformata.sk/Felvidék.ma)
