Hagyományosan Komárom Város Önkormányzata, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület és a Csemadok Komáromi Alapszervezete rendezésében került sor az aradi vértanúk emléknapja alkalmából szervezett megemlékezésre a Klapka téren.
A Concordia vegyeskar előadásában elhangzó Szózatot követően az egybegyűlteket Bajnok Éva köszöntötte, majd a Selye János Gimnázium diákja, Naňo Nimród Ady Endre Október 6. című versét adta elő.
Bese László történész, a Selye János Egyetem oktatója ünnepi beszédében az aradi vértanúk mellett Klapka György tábornokról is megemlékezett, aki az utolsó percig, 1849. szeptember végéig védte Komáromot, akinél „keresve sem találnánk jobb példát” – fogalmazott. A történész szerint Klapka tábornok példájából erőt meríthet az a közösség, amelyik vereséget szenvedett. Bár feladta a harcot, amit Kossuth sosem bocsájtott meg neki, de ez a harc már ’49 őszén reménytelen volt – húzta alá a történész.
„Klapka saját, józan iránytűjét követte, kitartott, ameddig lehetett és elérte azt, ami még reálisan elérhető volt. Mentette a várvédőket és sok más honfitársát, maga pedig angliai emigrációba kényszerült egészen a kiegyezésig” – mondta, hozzátéve, a tábornok a 174 évvel ezelőtti őszön mindazt megtette hazájáért, amit az aradi vértanúk már nem tehettek meg. Hangsúlyozta, a veszteségek, ahogy egy ember életének is, úgy egy nemzet életének is a részei. „Akik viszont itt maradnak, dönthetnek: belenyugszanak, reményt vesztenek, vagy reális kiutat keresnek.
Emlékezzünk hát a mártírokra, akik nem kerülhették el sorsukat, és ugyanakkora tisztelettel azokra a túlélőkre, hősökre, akik a vereség dacára sem adták alább céljaikat”
– fogalmazott a történész.
A megemlékezés a Klapka téren koszorúzással, illetve a magyar himnusz eléneklésével ért véget, majd az aradi vértanúk emlékoszlopánál folytatódott, ahol Farkas Adrianna köszöntötte az emlékezőket. A Kis Kata zenekar Magyarnak lenni című dalát Téglás Gergely tolmácsolta, míg Danis Dorián Tompa Mihály versét szavalta, mindketten a Selye János Gimnázium diákjai.
Ahogy Farkas Adrianna, a Jókai Egyesület elnökségi tagja fogalmazott,
az aradi vértanúk áldozata „évszázados tanulság lett és a szabadságért hozott áldozatot a nemzet megőrzi emlékezetében”.
Elmondta, Komáromban 150 évig nem volt az aradi vértanúk emléke előtt tisztelgő köztéri emlékmű, egészen 2000-ig, amikor a Jókai Egyesület közadakozásból emeltetett egy emlékoszlopot Török Ignác és Lenkey János tábornokok tiszteletére, akik az 1848-49-es szabadságharc alatt a bevehetetlen komáromi erődítmény várparancsnokai voltak.
A megemlékezés koszorúzással és a Himnusz közös eléneklésével ért véget Komáromban.
Szalai Erika/Felvidék.ma