A Szent Család ünnepét, a karácsony utáni vasárnapon tartja az egyház, amely idén az esztendő utolsó napjára, szilveszterre esik. A Szűz Mária, Szent József és a Jézus Krisztus alkotta Szent Család példaként áll a mai családok elé, rámutatva a család egységére, mely férfiból, nőből és gyermekből áll.
Az ünnep gyökere a 17. századra nyúlik vissza. A Szent Család különös tisztelete először Kanadában terjedt el. Az ünnep elterjesztését XIII. Leó pápa 1893-ban kezdeményezte azért, hogy megerősítse a 19. század végére a nyugati világban meggyengült családeszményt.
Majd XV. Benedek pápa 1921-ben az egész világegyház számára előírta a Szent Család vasárnapja megünneplését.
Ezen a vasárnapon a Szent Családot szemléli az egyház, követendő példaképül állítva a mai családok elé, hisz a Szent Család egy máig érvényes családmodellt mutat. A szentmise keretében a lelkiatya a családokért imádkozik, a családért, mely apából, anyából és gyermekből áll, és amely a nemzet és a társadalom szilárd alapja. Ebből az alkalomból megáldja a gyermekeket a templomban felállított betlehemi jelképek előtt.
Ez az ünnep mindannyiunk ünnepe, hisz mindenkinek van valami köze a családhoz. Bárhogyan is alakul az életünk, családból származunk, családban vagy egyházi közösségben élünk. Ez az éltető gyökerünk Isten ajándékából, amely egy életre szól. Az életünk szorosan összefonódik másokkal. Mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, hozzátartozója vagyunk. Ezt a kapcsolatot nem lehet könnyen megszüntetni, ez egy életre szól.
Maga az Úr Jézus is ilyen kapcsolatban élt Szűz Máriával, Szent Józseffel, rokonaival, az ő követőivel, különösen az apostolokkal.
A mai modern, megváltozott körülmények között is minta és példakép a Szent Család. Szemlélhetjük, hogy – a mai fogalmaink szerint is – mennyire összeillő pár volt Mária és József. Mennyire azonos bennük az Isten szavának való azonnali, feltétel nélküli engedelmeskedés.
Mária az Isten gyöngédségét, irgalmát hordozó anya, aki Isten akarata szerint éli mindennapjait. József az Isten tervét, erejét és biztonságát megjelenítő atya. Jézus pedig az ígéret gyermeke, az ajándék, a jövő reménye.
Annak ellenére, hogy a változások korát éljük, és sokan kikezdik a házasságot, a család a társadalom és az egyház alapsejtje marad.
A személy benne és általa valósítja meg földi és örök hivatását. A család Isten tevékenységének a helye, és kiváltságos környezete és így Isten és ember találkozásának is a helye.
A család a szeretet tűzhelye, amely világít, melegít, éltet. Templom, ahol Isten lakik, a Szentháromság élő tükörképe. Tekinthetjük célnak saját családunk „szent családdá” alakítását, a boldogságos Szűz és Szent József példája nyomán.
Apa, anya, gyermek, ebben a hármas egységben van minden család ereje. Ez a család a szívünkben hordozott, sokszor meg sem fogalmazható vágyunk foglalata, hiszen ebben mondható el a múltunk, a jelenünk és a jövőnk, a szeretet, a biztonság, az elfogadó kölcsönösség, a béke és az öröm, a kiteljesedő élet, mindaz, ami számunkra isteni és emberi.
Forrás: szatmariegyhazmegye.ro, Pápai Magyar Intézet
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)