A helyszín egy élelmiszerüzlet Dél-Szlovákiában, egy átlagos hétköznapon. A polcok között egy kiskorú, akit az eladónő lopáson ér. Nem nagy összeg és nem is alapélelmiszer, tehát az éhség miatti eltulajdonítás esete eleve kizárva.
Az eladónő felszólítja a kiskorút, hogy tegye vissza a lopott árut, a delikvens azonban pofátlanul tagad, majd azt állítja, már visszatette. Végül egy óvatlan pillanatban a zsákmánnyal együtt kisurran az üzletből. A vele lévő asszonyság úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne a kiskorú tolvajhoz, s amikor az elárusító a szemére veti, hogy erre tanítja a gyereket, szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy nem az övé. Az eladó a nyilvánvaló pofátlan hazugságra türelmét veszti, s felemeli a hangját, mire az üzlet másik részéről egyszeriben feltűnik egy férfi, aki eddig mintha ott sem lett volna, s provokatívan megkérdezi: csak nem velem kiabál?
Az eladó elkeseredetten feladja, a társaság pedig további kiskorúak kíséretében diadalmasan távozik az üzletből. A gyakorlat bevettnek számít, a felnőttek visszaélnek azzal, hogy kiskorú nem büntethető, így felhasználható lopásra,
az eladók pedig némi ráhatással jobb belátásra bírhatók, főként ott, ahol biztonsági őr, de még férfi alkalmazott sincs. De ha volna is, nem sokat érne, mert ugyebár mindenki egyenlő, viszont vannak, akiknek mégis többet szabad, különben hamar a negatív diszkrimináció vádja érheti az ellenük fellépni szándékozót. Pedig érdemes lenne végre belátni, hogy
ez mennyire nincs így rendjén, s mennyire káros az etnikum becsületesen élő és dolgozó képviselőire is, akikre éppen e káros gyakorlat miatt az általánosítás árnya vetül, teljesen igazságtalan és méltatlan módon.
Nem lenne szabad megengedni, elnézni, hogy egyesek úgy véljék, nekik mindent szabad, mert velük szemben elnézőnek kell lenni. Ahogyan nem szabadna ezt a gyakorlatot követni a garázdálkodó, erőszakoskodó, bűncselekményeket elkövető migránsok esetében sem, akikről Nyugaton nem szabad megemlíteni, hogy migránsokról van szó, s akikkel szemben a rendőrök tehetetlenek, mert ahogy már említettük, mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek.
Hány ilyen példa volt és van Németországban, Svédországban, Franciaországban, s másutt, ahol féligazságok közlésével, hazugságokkal és végtelenül kényszeredett öncenzúrával igyekeznek mindent elkövetni annak érdekében, hogy eltussolják a migránsok érintettségét a bűncselekményekben.
Viszont aki csak egy kicsit is képes józanul gondolkodni, annak látnia kell, hogy mindez hová vezet. Nem szabad megengedni, hogy a bűncselekményt elkövetőnek több joga legyen, mint az áldozatnak, csak azért, mert az elkövető a miénktől eltérő kulturális háttérrel rendelkezik, s ahonnan érkezett, ott mások a szokások, mert ha az igazság istenasszonyának mérlege ilyen módon kibillen, annak beláthatatlan következményei lesznek. Érdemes lenne ezen elgondolkodni kicsiben és nagyban is…
(NZS/Felvidék.ma)
