A már csak nevében kereszténydemokrata KDH bejelentette, hogy – mint az első fordulóban – az államfőválasztás második körében is a bárkit bármikor készséggel kiszolgáló Korčokot támogatja. Ideje lesz lassan színt vallania a minden bukást diadallá kommunikáló magyar pártnak is…
Elvileg meghökkentőnek kéne lennie a hírnek, hogy egy kereszténydemokrata párt egy tőről metszett progresszív-liberálist támogat, akitől ugyanakkor nem áll távol némi egészséges magyarfóbia sem, amint azt külügyminiszterkedése idején számos alkalommal bizonyította, s aki a „helyzettől függően” küldené maga helyett ifjú honfitársait egy olyan háború poklába, amelyhez semmi közünk.
Hogy még sincs itt semmi látnivaló, az világosan le van írva a pártnak Korčok támogatásáról szóló kommünikéjében:
„Korčok garanciát jelent azoknak az értékeknek a képviseletére, amelyeket a KDH hirdet”.
Korčok és értékek – meg amit akartok. Az igazi kérdés azonban – bár önmagában az is elgondolkodtató, hogy egyáltalán még mindig kérdés –, hogy a magát szintén kereszténydemokrácia talaján állónak mondó magyar párt ki (és ezzel mi) mellett áll ki nyíltan? A hangsúly a nyílt szón van, a sunnyogást, az „egyrészt-másrészt” már ismerjük és értékeltük is az elmúlt néhány választás során.
Kétségtelen: a felvidéki magyar számára nem létezik tökéletes választás, csak örökké a kisebbik rossz, mert világos, hogy egyiküknek sem okozna lelkiismereti válságot bennünket belefojtani egy kanál vízbe.
Igaz, az elmúlt évek felvidéki magyar politizálásának köszönhetően eljutottunk arra szintre, hogy ez a dolog már önjáróvá vált, nem szükséges hozzá korčoki vagy káčeri „diplomácia„ Ficó-féle nyelvtörvény, pláne nem mečiari nyílt és durva teljes pályás letámadás. Megoldjuk ezt mi magunk, választásról választásra…
A választás kérdése ennél jóval egyszerűbb: háborúpárti, a nyugati érdekeket gátlástalanul kiszolgáló, a woke-ista progresszív liberális hátsóból ki sem látszó magyargyűlölő, vagy pedig Fico egykori táskahordozója, aki viszont ezúttal legalább azon az oldalon áll, ahol azok sorakoznak, akik az öngyilkosságba rohanó Európát megpróbálják visszarántani a szakadék széléről.
A „mindenkinek a lelkiismeretére bízzuk, kire szavaz a második fordulóban” nyilván a legkényelmesebb és legegyszerűbb kommunikáció lenne, csak nem biztos, hogy a legbölcsebb röviddel egy újabb, sokkal fontosabb megmérettetés előtt. Választásra képtelent nem szívesen választ a választó. Vagy ahogy Jelenések könyve írja hátborzongató aktualitással:
„Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” (Jel. 3:16)
szd/Felvidék.ma
