„Hétfőn délután 4 órakor elindultunk a gimnázium épületétől és körülbelül egy óra múlva oda is értünk a pannonhalmi főapátságba. Miután megtaláltuk a szobáinkat, elsétáltunk megnézni az arborétumot, azzal a reménnyel, hogy a végén beülhetünk a Pausa cukrászdába elfogyasztani egy süteményt, de az sajnos zárva volt. Ezután vacsorával fogadtak és miután jóllaktunk, el is kezdtük az utolsó lázas készülést“ – idézi fel Csehi Annamária az örömteli megérkezést a verseny színhelyére.
Bizony, amikor először hirdették meg a Cultura Nostra nevű Kárpát-medencei vetélkedőt, versenyzőnk még nem is élt. Idén Annamária osztálytársaival, Mentés Laurával és Huslička Biankával együtt azon szerencsések egyike volt, akik egy szórakoztató, látványos döntőben szerepelhettek, képviselve iskolájukat, a Selye János Gimnáziumot.
„Különböző, a 11 legeredményeseb csapat versenyzőinek tudását megmérettető feladatok vártak ránk, amiket – véleményem szerint – a legjobb tudásunkkal oldottunk meg. Nyolcadik helyen végeztünk, amire nagyon büszkék lehetünk, mivel 198 csapat versenyzett összesen. A verseny témájával összefüggő értékes ajándékokat kaptak a csapatok.“
Hogy diákjaink a legjobbak közé bejuthassanak, két korábbi körben kellett rátermettségüket bizonyítaniuk. A kihívások nem maradtak el a döntőben sem, ahol sok esetben gyorsan kellett dönteniük vagy éppen szerepet felvállalva fejtették ki Gertrudis királyné meggyilkolásának körülményeit.
„A levéltár legismertebb kincseivel ismerkedünk” (Fotó: SJG)
„Később körbevezettek a templomban, levéltárban és könyvtárban, ami során értékes információkkal gazdagodtunk, majd elindultunk vissza, Komáromba.“ A verseny után – úgy is mondhatjuk – megelevenedett a verseny felkészülési anyaga. Dr. Dénesi Tamásnak, az apátsági levéltárigazgatójának köszönhetően személyes közelségbe kerültek a Porta Speciosával, a Liber ruberrel vagy a tihanyi apátság alapítólevelével is.
„Szerintem mind elmondhatjuk, hogy ez a verseny egy hatalmas élmény volt számunkra, hiszen nemcsak tudásunkról adhattunk számot, de egy történelmi hely falai között lehetünk egy napig.“
Ahogy a főapát úr mondta, egy „kommunikációs központ“ vendégei voltunk, amely Isten és ember kapcsolatát kezeli. Annamária, Laura és Bianka féléves munkája minden bizonnyal tovább él majd, hiszen az élmények megmaradnak és minden bizonnyal örömmel térnek vissza Pannonhalmára, ahol – saját bevallásuk szerint – életükben először jártak. Döntőbeli sikerükhöz pedig még egyszer gratulálunk!
(Vajányi Orsolya és Elek József felkészítő tanárok / SJG)
