Bemutatták Vászoly könnyét a Jurta Látványtárban

Jelentős esemény tanúi lehettek vasárnap, június 16-án a nyitracsehi JURTA Látványtárt meglátogató vendégek.

Bár az éjszakai zivatar megtépázta az elkészített díszletet és a keresztbe tevők párhuzamos rendezvénye is igyekezett megfelezni a résztvevők számát, mégis népes közönség gyűlt össze a meghirdetett eseményre.

Régen ugyanis a nyári napforduló ünnepsége szerves része volt Nyitra-vidéke magyar falvai hagyományainak.

Ezt igyekeztek a szervezők már második éven újra feleleveníteni. Az idén azonban a látványos műsor id. Csámpai Ottó legújabb könyvének bemutatásával volt egybekötve, amely a Vászoly könnye – Vazul nyitrai herceg tragédiája címet viseli.

Két mutatós könyv Nyitra-vidéke történelméből (Fotó: ifj. Ochaba Tímea)

A műsor látványosan kezdődött: a felszálló fehér füst, a pattogó tűz szikrái közepette egy táltosasszony révülését csodálhattuk. A most Gímesen élő Földessy Laura dobolása csaknem hitelesen vitte a közönséget a régmúlt időkbe.

Az utána elhangzott Zoboralja Himnusza pedig felelevenítette ennek a térségnek legrégibb történelmét, amely egyben arra ösztökéli az itt élő magyarokat, hogy viszontagságos helyzetük ellenére, tovább kell küzdeni a létükért.

Dávid Zsuzsanna festőművésznő, aki pillanatnyilag Alsóbodokon tevékenykedik, felvállalva a műsorvezető szerepét, felidézte a nyári napfordulóhoz kapcsolódó Nyitra-vidéki hagyományokat.

Bevezetőjében kiemelte, hogy Nyitracsehi magyar lakosainak lenne fontos feleleveníteni a több évszázados hagyományra visszatekintő, de csaknem elfelejtett tűzgyújtást, amit a mai szóhasználatban nyári napfordulóként ismerünk. Ugyanis éppen a nyitracsehi templom megszentelésének ünnepe, amikor a faluban búcsú van, Keresztelő Szent János napjára esik, ami nem más, mint a Szent Iván-éji ünneplés újkori felidézése. A Szent Iván megnevezés ugyan szláv hatást mutat, de csak annyiban, hogy a magyaroknál munkálkodó papok között sok volt a szláv nyelvű és ők honosították meg az Iván elnevezést. A Napnak a tisztelete a mai napig szorosan kapcsolódik a magyarság szokásrendszeréhez és hiedelemvilágához. A Nap ugyanis az isteni természetnek a földközeli megnyilvánulása. Eleink rajta keresztül imádták és tisztelték a teremtő Istent. Nagy általánosságban a Szent Iván-napi tűzgyújtással kapcsolatosan bukkanhatunk a régi tűz- és szerelemünnep maradványaira. A nyári napforduló, amikor az új tűz csiholása, a tűz átugrása, valamint az állatok tűzön való áthajtása tisztító erővel bírt az itt élő népesség hiedelmében. Sok évszázaddal ezelőtt valószínűleg a Nyitrán megvakított Vazul is ezt a régi hagyományt ápolta.

Dávid Zsuzsanna és Földessy Laura (Fotó: ifj. Ochaba Tímea)

A továbbiakban az ünnepség résztvevői nagy érdeklődéssel hallgattak meg egy 25 éves hangfelvételt, amikor a nyitracsehi férfiak énekkara Balatonfelvidéken járt és Cey-Bert Róbert Gyula borszakértő (ma ismert történelmi regényíró) minősítette és értékelte a csehiek borait, többek között a könyv szerzőjének, Csámpai Ottónak a borát, amely akkor a Vászoly könnye cimkét viselte. Tehát kezdetben volt a bor és utána ez lett a könyv főcíme is.

Csámpai Ottónak az utolsó két év alatt ez a második megjelent reprezentatív könyve, amely a térség történelmével, ill. kiemelkedő személyeivel foglalkozik.

A könyv nagy sikerrel volt bemutatva a budapesti Ünnepi Könyvhéten, ahol a szerző szombaton azt személyesen is dedikálta.

Csámpai László bemutatja a könyvet (Fotó: ifj. Ochaba Tímea)

A könyv szerkezetét és tartalmát Csámpai László, a szerző barátja és lovagtársa ismertette, többek között kiemelve az egyes fejezetek és mellékletek tartalmát és a tömérdek képanyagot, amely emeli a kiadvány nívóját.

Földessy László zsérei pánsípművész pedig elszavalta a könyvben megtalálható drámai hangú verset a Vak Vazul panaszkodását (a könyv magyar összefoglalója és az említett költemény már meg is található a Délvidéken megjelenő ARACS ez évi június 4-i számában, itt ).

A szerző baráti körét dicséri, hogy a könyv valóban gyönyörű köntösben jelenhetett meg, hiszen borítóját Kaltenecker Dóra festménye alapján egy további Földessy lány, Rita készítette, aki külföldön már befutott festőművész és a könyv első előzékét pedig a már említett Dávid Zsuzsanna festménye díszíti.

Turi Török Tibor szobrászművész Vazulról alkotott domborműve (Fotó: ifj. Ochaba Tímea)

Az ünnepség valódi csúcspontja azonban csak ezután következett: Csámpai Ottó a mikrofonhoz szólította Turi Török Tibor szobrászművészt, aki néhány héttel ezelőtt vehette át a Szlovákiai Magyar Civil Becsületrendet.

Ő vállalta, hogy megalkotja a domborművet a megvakított Vazulról.

És az alkotás, amelyen Vazul vérző szemei átitatják a fején a kötést, valóban kifejezi nemcsak a nyitrai herceg tragikus sorsát, hanem az egész felvidéki magyarságét, beleértve a Nyitra-vidékiéket is.

Mivel a domborművet a könyv szerzője eredetileg a nyitrai várban levő Vazul tömlöcére szánta, most mégis úgy határozott, hogy egy újonnan kialakított szoborparkban talál neki méltó helyet, mert közben Vazul tömlöcét (valószínűleg a városvezetés és a püspöki hivatal tudtával) Vazulka néven kávézóvá alakították.

A késő estig tartó ünnepség a tűz pattogása mellett, a résztvevők teljes megelégedésére csendes énekléssel, a dicső múlt felidézésével zárult.

(ifj. Ochaba Tímea/Felvidék.ma)