Udvardi és kossuthfalvi Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos legfiatalabb húga, 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen, és mint meszlényi Meszlényi Rudolfné távozott az élők sorából 1854. június 29-én, 37 éves korában.
Magyarországon a legelső katonakórházakat ő szervezte meg 1849-ben, elsőnek hívta fel a sebesült katonák ápolásának kötelességére a világ figyelmét.
A család ötödik gyermekeként született, legfiatalabb, negyedik leányként. Édesapja, Kossuth László, a megélhetést szűkösen biztosító ügyvédi irodát vezetett. Édesanyja Weber Karolina volt. Egyetlen fivéréhez nagyon közel állt, bátyja segített íráskészségének fejlesztésében, és jogi alapismeretekre is tanította az okos és érdeklődő lányt. Már fiatalon szembesülnie kellett a kolerajárvány pusztításaival: 1831-ben kisebb feladatok elvégzését átvállalta kolerabiztosként tevékenykedő testvérétől, valamint a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében segédkezett, és ő mentette meg az utolsó szám kéziratát a házkutatás elől.
A család egyetlen fiúgyermeke, Lajos látta, hogy miután édesapja, a napóleoni háborúk idejét követő pénzromlás miatt tönkrement, tudta, hogy neki kell a családról gondoskodni. Így a Kossuth család sorsába már jóval a szabadságharc előtt beleszólt a történelem, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc pedig elkerülhetetlenül összefonódott a reformkor és szabadságharc vezéregyéniségének és családtagjainak életével.
Zsuzsanna 1841. április 18-án Budán feleségül ment Meszlényi Rudolf János Kálmánhoz, aki Fejér vármegyei követ, földbirtokos ügyvéd és hírlapíró is volt. Meszlényi Rudolfnak a testvére, Kossuth Lajosné Meszlényi Terézia volt.
Az ifjú házasok az esküvő után Sárbogárdon telepedtek le. Mindketten részt vettek az Országos Védegylet szervezésében, melynek Fejér vármegyei szervezetét ők hozták létre.
Két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. 1848 januárjában Meszlényi Rudolf agyhártyagyulladásban meghalt, harmadik gyermekük, Rudolf, édesapja halála után néhány héttel született. 1848-ban nehéz anyagi körülmények között gyermekeivel Pesten élt, majd a város feladása előtt Debrecenbe költözött.
Flór Ferenc orvos vezetésével 1849 elején szervezték újjá a honvédség egészségügyi osztályát, és Kossuth Lajos 1849. április 16-án „az összes tábori kórházak főápolónőjének” húgát nevezte ki.
Kossuth Zsuzsanna munkájának eredményeként három hónap alatt 72 tábori kórház létesült, melyekben a korban megszokottnál korszerűbb módszereket alkalmaztak.
Zsuzsanna pedig nemcsak szervezte az ellátást, de maga is ápolta a sérülteket, és még arra is odafigyelt, hogy az egy falubeliek egy szobába kerülhessenek.
1849. április 23-án felhívásában szólította fel a magyar nőket, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ápolásában.
A szabadságharc bukásáig segítőjével, Barna Ignác orvossal együtt fáradhatatlanul járta az országot, próbálva a betegellátás egyre rosszabbodó feltételein javítani.
Így a legelső katonai kórházakat létesítő és felügyelő női ápolót tisztelhetjük Kossuth Zsuzsában, aki hitvallását így fogalmazta meg:
„Amit teszek minden magyar asszony kötelessége, hiszen katonáink a csatatéren értünk véreznek, a mi feladatunk tehát, hogy sebeiket bekötözzük.”
A világ azonban Florence Nightingale angol ápolónőt tiszteli első női hadiápolóként, aki azt hirdette, hogy az alapvető méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz mindenkinek alapvető joga van, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül. Nightingale 1854-ben a krími háború idején és színterén két korszerű kórházat alapított és felügyelte ott nagy tisztességgel az ápolói teendőket, míg Kossuth Zsuzsanna kis nemzet lányaként, szerény körülmények közt teljesítette ápolói és kórházszervezői feladatát a magyar szabadságharc idején.
A világosi fegyverletétel Aradon érte, ahol orosz, majd császári fogságba esett. Julius Jacob von Haynau a budai várbörtönbe vitette, majd rövidesen hazaárulás vádjával bírósági eljárás indult ellene. A tárgyaláson egykori hadifogoly császári tisztek tanúsították, hogy a szabadságharcos honvédekhez hasonló gondos ellátásban részesültek, ezért felmentették, és szabadon engedték.
Zsuzsanna életrajzi regényében ez így olvasható: „Hangos bokacsattogtatással tisztelegnek Zsuzsanna előtt, majd a magasabb rangú így szól:
„Jelen lévő vádlott, özvegy Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna, a magyar felkelés főápolónője folyó év májusában az én és a társam egészségügyi ellátását a váci kórházban elrendelte és felügyelte. Ugyanolyan ápolást biztosított számunkra, mint a magyar sebesülteknek.”
Szabadulása után gyermekek neveléséből tartotta el családját a hatóságok állandó zaklatása közben. Kapcsolatba került a Makk József és Jubál Károly vezette szervezkedéssel, ezért 1851 decemberében ismét letartóztatták és a pesti Újépületbe vitték.
Kiújult tüdőbaja miatt átkerült a bécsi rabkórházba, ahonnan az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének közbenjárására rövidesen szabadon engedték, azzal a feltétellel, hogy külföldre távozik, és soha nem térhet vissza Magyarországra.
Brüsszelben telepedett le, ahol csipkeverő műhelyt tartott fenn. Az osztrák követség zaklatásai miatt 1853-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol még életében nagy tiszteletet érdemelt ki.
New Yorkba érkezve Zsuzsanna önérzetesen visszautasította az emigránsok által felajánlott segítséget:
„Nem azért jöttünk ebbe az országba, mert itt rokonszenvre számítunk, hanem azért, mert dolgozni akarunk.”
Itt is a Brüsszelben kitanult csipkeverésből kívánt megélni, de a túlfeszített munka miatt tüdőbaja súlyosabbra fordult és rövidesen, 1854. június 29-én, mindössze harminchét évesen elhagyta a földi világot. New Yorkban temették el.
A sírhelyét jelölő emléktábla, Varga Tamás domborműve, New Yokban, a First Presbyterian Church épületének bejáratánál található.
Magyarországon az emlékét a Magyar Ápolási Egyesület őrzi és az Egyesület által 1998-ban – a Magyar Szabadságharc 150. évfordulója évében – alapított Kossuth Zsuzsanna Emlékdíj, melyet évente egy alkalommal adományoznak a Magyar Ápolók Napján.
Forrás: Wikipédia, Berényi Anna: Kossuth Zsuzsanna regényes életrajza
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
