2024. július 14-21-e között, ötödik alkalommal valósult meg a felvidéki Mária Út gondozója, a Via Mariae polgári társulás Zobor-vidéki régiójának szervezője, Patay Péter vezetésével a nyári zarándoklat.
Tíz bátor és gyakorlott zarándok vállalkozott az egy hetes útra, mely pontos útiterv alapján történt. Érkeztek a határon túlról Magyarországról, valamint Dercsikáról, Egyházgelléről, Dunaszerdahelyről, Padányból, Bakáról és Nyitráról. Célul tűzték ki Bártfa, Eperjes és Ólubló környékének történelmi és keresztény emlékhelyeinek felkeresését. Az eltelt nyolc nap alatt utaztak vonattal, autóbusszal és gyalogosan közel 122 kilométert megtéve.
A zarándokcsoport Nyitráról Bártfára utazott, ahol két éjszakát töltöttek, bejárták a város és környékének nevezetességeit, felkeresték Bártfafürdőt, Zboró várát, és gyalogosan érkeztek vissza Bártfára, ahol szentmisén vettek részt a Szent Egyed-bazilikában. A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét Gaboltón töltötték, mely az eperjesi egyházmegye legismertebb kegyhelye és részesei voltak a szabadtéri szentmisének.
Fotó: Mária Út Felvidéken
Majd Eperjes és környéke volt a célpont. Jártak Szepesváralján, Korotnokon, ahol fejet hajtottak a honvéd sírok előtt, majd következett a Branyiszkói hágó, ahol felkeresték az 1849. február 5-ei csata helyszínét. Eljutottak a Branyiszkói-hegyek legmagasabb csúcsára a Smrekovicára (1200 m), ahol évente Kisboldogasszony ünnepén szentmisét tartanak. Visszaérkezve Eperjesre, szentmisén vettek részt a Szent Miklós-székesegyházban.
Eperjesről Ólublóra utaztak, és felkeresték annak legismertebb kegyhelyét, történelmi nevezetességeit. Litmanová ruszin nemzetiségű település Zvir nevű hegyére zarándokoltak, ahol hagyományos görögkatolikus szentmisén vettek részt. „Ez a zarándokhely egy további ékszerdoboza a szlovákiai kegyhelyeknek. Itt naponta szentmisét tartanak, ez annak a jele, hogy sokan keresik fel a hegyet, ahol 1990 és 1995 között két kislány Mária-jelenésben részesült. A történetet a szentmise után csoportunknak a miséző atya pontosan ecsetelte” – mondta beszámolójában Patay Péter.
Fotó: Mária Út Felvidéken
Az utolsó napon a lengyel-szlovák államhatárt elválasztó Dunajec folyón élménytutajozáson vettek részt, majd a folyó mentén gyalogtúrán tértek vissza. Útközben megtekintették a Vörös kolostor egyedülálló történelmi emlékhelyét és annak környékét. Befejezésül a folyó lengyel oldalának egyik kis településére mentek, ahol két csodálatos templomot látogattak meg és felidézték Árpád-házi Szent Kinga emlékezetét is.
Vasárnap ültek vonatra és érkeztek Pozsonyba, majd onnan utaztak haza.
Patay Péter zarándokvezető összegzésül elmondta:
„Utunk során meglátogattunk jelentős városokat, falvakat, szépen rendezett zarándokhelyeket, kolostort és kolostorromot, várakat és múzeumokat, falumúzeumot, templomokat. Minden nap szentmisén vettünk részt és megcsodáltuk a táj szépségét, köztük a Pieniny Nemzeti Parkot. Az út spirituális része volt a lelki-szellemi elmélyülés, a rózsafüzér imádkozás, keresztútjárás, elmélkedések, imák és énekek, melyekre mások is meg-megálltak, esetleg keresztvetéssel reagáltak.
Magyar nyelvű sírfeliratok, emléktáblák, szobrok árulkodnak a letűnt kor embereiről, nemzetünk jeles személyiségeiről, tetteiről, hazánk észak-keleti szegletében is. A Via Mariae társulás terveiben szerepel a jövő évi egyhetes Nyári gyalogos zarándoklat megszervezése, mert a lelkes zarándokok hazánk egy újabb szeletét szeretnék bejárni, megismerni.”
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
