Libay Sámuel, a filigrán mestere

A fenti címet viseli a besztercebányai Thurzó-házban látható tárlat, amely Libay Sámuel aranyműves, ötvösművész nem mindennapi technikával készült alkotásait öleli fel. Az augusztus elejétől látogatható kiállítás a besztercebányai Közép-szlovákiai Múzeum és a budapesti Iparművészeti Múzeum együttműködésének az eredménye.

A bányászváros történelmi terén álló Thurzó-ház három terme ad otthont a Besztercebányán élt és alkotott aranyműves egyedülálló munkáinak. Libay Sámuel a velencei és a brüsszeli csipkéhez hasonló technikával készült dísz- és használati tárgyait a természet ihlette, melyek leginkább a törékeny japán művészeti alkotásokat idézik.

Libay Sámuel műhelye (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A műtárgyak különlegességét adja, hogy a durva és kemény nemesfémet leheletvékony, filigrán szálakká, elemekké dolgozta ki.

Az egyes műremekek több száz, akár több ezer apró, mívesen kidolgozott elemből állnak.

Számos alkotásokon több éven át dolgozott. Az alkotási technikát látva az egyes művek elkészítése igazi türelemjátékot igényelt Libaytól.

A műhelyasztalon a Glabits-serleg (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Ismerte és elsajátította az ötvöstechnika minden részletét, mint például a hideg fémmegmunkálási technikát, a kovácsolást és a melegöntést.

Libay Sámuel 1782. március 11-én született Modoron egy helyi ötvösmester családjában, id. Libay Sámuel és Rázga Erzsébet gyermekeként. Tizenhat évesen kezdett ötvösnek tanulni Tirtsch János Mihály pozsonyi műhelyében. Bécsi kitérő után 1805-ben telepedett le Besztercebányán. Az itteni ötvöscéh tagja lett. Először mesterhelyettes volt, majd 1831-ben mesterré választották.

Több részletből áll a serleg (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Az ötvösmunkák mellett már a harmincas évek közepén több műtárgyat is készített. Ezek közül kiemelkedik az 1835-ben a Sodomek, Rosenberger és Herritz ötvösökkel együttműködésben készített úgynevezett Glabits-serleg.

Glabits István újraválasztásának tiszteletére készült a serleg (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Ezt a műremeket az újjáválasztott Glabits József polgármester számára készítették el.

Libay Sámuel egyik legjelesebb munkája I. Ferenc császár 1840-re elkészített életnagyságú filigrán mellszobra volt.

1847-ben I. Bonaparte Napóleonról is alkotott egy szobrot.

Libay Sámuel portréja háromnyelvű kísérőszöveggel (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Besztercebánya városának fontos és kiemelkedő személyiségeként az aranyműves pályafutása során leendő mestereket is tanított. Az évek során tizennégy ötvöst nevelt.

1841-ben pesti és bécsi ötvöscéhek tiszteletbeli tagjává vált. Libayt 1860-ban említik utoljára a céhkönyvben. Hat évvel később, 1866. augusztus 7-én hunyt el Besztercebányán. A helyi evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

I. Ferenc császár míves busztája (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A Közép-szlovákiai Múzeum Thurzó-házban lévő részlegének három termében rendezték be az időszaki kiállítást. Az egyik teremben Libay ötvösműhelye jelenik meg. A falakról a korabeli Besztercebánya látképe is visszaköszön.

A terem másik oldalán a Libay család története, Libay Sámuelhez kötődő írott források jelennek meg. A terem közepén látható a már említett műhely, melyben Libay alkotott.

Részletgazdag kivitelezésű a filigrán mellszobor (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Műhelye kiemelkedően jó állapotban marad fent. Nem csupán a munkaasztalt tekinthetjük meg a teremben, hanem a különféle használati eszközöket, szerszámokat. A munkaasztal ékessége a ráhelyezett Glabits-serleg.

A Thurzó-ház alagsorában egy kivetítőn a legfontosabb munkáiról készült fotók sorozata látható. A kisfilm röviden összefoglalja a besztercebányai ötvöscéhek tevékenységét, mindamellett felvázolja Libay életének főbb állomásait is.

Rejtett jelképek sokasága látható az alkotáson (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Itt kapott helyet  a Glabits-serleget bemutató fotósorozat. A felnagyított felvételeken jól kivehető az aprólékosan kimunkált műalkotás miden eleme.

A harmadik teremben láthatóak a legértékesebb munkái.

A kiállítótér központi helyére I. Ferenc mellszobra és a Napóleont ábrázoló szobor került.

Emellett számos hasonló technikával készült életnagyságú rovart is rejtenek a megvilágított vitrinek. Az apró, míves kivitelezésű tárgyakat az 1830-as években készítette.

Bonaparte Napóleon szobra (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A terem sarkában tekinthetjük meg az 1654-ből származó intarziás díszítésű céhládát. A besztercebányai ötvöscéh ládája juhar- és tölgyfából készült.

A császárt ábrázoló mellszobra fenomenális filigrán munka. A komplex és türelmes aranymegmunkáló mesteri ötvözetében rejlik a tökéletes művészi és vizuális kifejezésmódja. Igazi ritkaság, mely mintegy hatvanötezer egyedileg megmunkált különálló részből tevődik össze.

Könnyedség és kifinomultság jellemzi az alkotásokat (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A műalkotás a császárt tábornoki egyenruhában ábrázolja, hat kitüntetéssel és renddel. A mellszobor súlya 3185 gramm.

Libay az uralkodó fontos életszakaszait rejtett szimbólumokkal örökítette meg. Lélegzetelállító a finom és precíz kimunkálása, amely légies könnyedséget ad a műtárgynak.

Rovarokat ábrázoló filigrán műalkotások (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Az ötvös három évig és négy hónapig dolgozott a szobron. Nem sokkal az elkészülése után, 1845-ben egy bécsi ipari kiállításon állították ki.

Napóleon egész alakos filigrán szobrán 1841 és 1847 között dolgozott. Ezen munkáját is a precizitás, az aprólékos díszítés jellemzi. A francia uralkodó ruhájának textúráját hűen tükrözi az ötvösmunka.

Az örvös eszközei (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A Közép-szlovákiai Múzeum és az Iparművészeti Múzeum együttműködéseként létrejött tárlat háromnyelvű. A szlovák mellett magyar és angol kísérőszövegek olvashatóak. Az időszaki kiállításhoz kiadtak egy kiállítási útmutatót is. Ezen kiadvány szintúgy három nyelven vezet körbe a tárlaton.

Mint Filip  Glocko a kiadványban kifejti:

„A Libay Sámuel – a filigrán mestere című kiállítás egy fontos iparművészeti alkotó szabad szellemének az ünnepe, aki munkájával bizonyította a kézi ötvösmunka pótolhatatlanságát és egyediségét.”

A bemutatott tárgyak többsége a besztercebányai intézményből, valamint az Iparművészeti Múzeumból származik.

Míves használati eszközök (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A kiállított tárgyak közé azonban magángyűjteményben lévő műalkotások is kerültek. A besztercebányai intézménynek ez az első háromnyelvű kiállítása. További részleteket a Közép-szlovákiai Múzeum honlapján olvashatnak szlovák nyelven.

Az időszaki tárlat 2025. január 5-ig látható a Szlovák Nemzeti Felkelés téren lévő Thurzó-házban.

(Pásztor Péter/Felvidék.ma)