A Magyar Szövetség az oktatási tárca által kidolgozott, szakképesítés, felsőfokú oklevél elismerésére vonatkozó jogszabály módosítása kapcsán egyeztetést kezdeményezett a felelős miniszterrel a Magyarországon végzett gyógypedagógusok, logopédusok és pszichológusok diplomájának elismerése ügyében.
A törvénymódosítás a Romániában képzett, általános ápolóként dolgozó nővérek szakmai képesítésének elismerését tenné lehetővé, ezzel is enyhítve a szinte már tarthatatlan, 16 ezres nővérhiányt.
A magyar párt arra szeretné felhívni a tárcavezető figyelmét, hogy a törvény módosításával növelhetné az ország déli járásaiban hiányszakmának számító magyar logopédusok, gyógypedagógusok, és gyermekpszichológusok számát.
A téma párton belüli felelősét, Kacz Évát, Nádszeg polgármesterét kérdeztük, aki 15 éven át az oktatásügyi minisztérium honosítási részlegén dolgozott. 2004-től, Szlovákia uniós csatlakozásától kezdve számos törvény és jogszabály alkotója volt.
Jelenleg hogyan működik az oklevelek honosításának folyamata, melyik törvény szabályozza?
Szlovákia és Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozása óta a diplomahonosítás folyamata megváltozott. A hangsúly a honosítás céljára került: munkavállalás céljából vagy a tanulmányok folytatása céljából történik a honosítás.
Az úgynevezett általános honosítás ugyan nem szűnt meg, de egyre kevesebb helyen volt elegendő. Változott a kétoldali egyezmények súlya is, hiszen a munkavégzés céljából történő elismeréskor vagy diplomahonosításkor már nem lehetett használni, hiszen egyes tagországok állampolgárait előnyösebb helyzetbe hozta, mint más tagállamok polgárait.
Egyszóval, átrendeződött a diplomahonosítás módszertana és a filozófiája is. Ez idő alatt több jogszabály is szabályozta a diplomahonosítást,
jelenleg a 2015-ben jóváhagyott 422-es számú törvény szabályozza.
A nevezett kvalifikációk elismerése tehát a szakmai célból történő elismerést érinti. Itt meg kell különböztetnünk szabályozott foglalkozásokat és nem szabályozott foglalkozásokat.
A szabályozott foglalkozásoknak törvényben előírt kvalifikációs előfeltétele van, tehát nem kvalifikált személy nem gyakorolhatja ezt a foglalkozást. Ilyenek például az egészségügyi foglalkozások, pedagógiai foglalkozások, egyes vállalkozások. A nem szabályozott szakmák sora végtelen, de például a művészek, a programozók, közgazdászok nem szabályozott foglalkozások.
A szabályozott szakmák csoportja további két fő csoportra oszlik, mégpedig az automatikusan elismert kvalifikációkra és a nem harmonizált képesítések csoportjára. Az automatikusan elismert foglalkozásokat egy uniós jogszabály szabályozza, mely pontosan meghatározza az adott szakmák képzését, tartalmát, hosszát és kötelezi a tagállamot, hogy ezeket a feltételeket betartsa.
Mennyire betartható egy ilyen jogszabály?
Nyilván ez a szakmák csak egy szűk csoportjánál kivitelezhető, hiszen ez óriási koordinációt igényel Európa-szerte. Ezek a szakmák a következőek: orvos, szakorvos, fogorvos, nővér, bába, állatorvos és építész.
Ezért is oly egyszerűen megvalósítható az egészségügyi alkalmazottak migrációja az unión belül, hiszen elvileg minden tagállam mindent tud az oktatási intézményekről és a képzés folyamatáról is. Pillanatok alatt intézhető a honosítás.
Ebben az esetben általában a diplomahamisítások szoktak elsősorban gondot okozni. A szabályozott szakmák másik csoportja a nem harmonizált képesítések csoportja, ahol az az elv működik, hogy ha egy szakember képesítettnek tekinthető a tagállamban, ahol a képesítést szerezte, a munkavégzését a fogadó tagállamban is lehetővé kell tenni. Nyilván ez sokkal több spekulációra ad lehetőséget, de még mindig uniós szabályozásról beszélünk.
Mi a helyzet a pszichológusokkal, logopédusokkal, gyógypedagógusokkal?
Ha konkretizáljuk a pszichológusokra, logopédusokra Szlovákiában, megállapíthatjuk, hogy
a pszichológusképzés elismerésével nincs gond Szlovákiában, miután a pszichológusok (általános vagy iskolai pszichológusok egyaránt) egyetemi képzés során szerzik meg kvalifikációjukat, így ez összehasonlítható és egyenrangú képzés.
Most a képzés mély tartalmi elemzésére ne térjünk ki. A minisztériummal való konzultáció után megállapítottuk, hogy a pszichológusok elismerése jelenleg nem probléma.
Ami a logopédusképzést, illetve a gyógypedagógusok képzését illeti, már gond van.
Ebben az esetben sajnos nincs összhangban a Magyarországon megszerzett főiskolai oklevél a nálunk megkövetelt egyetemi oklevéllel. Hiszen a főiskolai oklevéllel nálunk a bakalár diploma egyenrangú, míg az egyetemi oklevél a magiszteri szintnek felel meg.
Még ez sem lenne leküzdhetetlen akadály, hiszen a minisztérium ilyenkor kompenzációs intézkedést ír elő, ami lehet a képzésben keletkező egy év gyakorlat felmutatása is, vagy különbözeti vizsga. Általában a képzés során keletkező egy év különbséget egy év gyakorlattal tudja a kérelmező legegyszerűbben kompenzálni.
Milyen módosítást szeretne a Magyar Szövetség?
A Magyar Szövetség elsősorban arra szeretne rámutatni, hogy óriási hiány van magyar ajkú szakemberekből a déli régiókban és természetes lehetne, ha a szlovák állampolgárságú, de Magyarországon végzett szakembereket valahogy sikerülne visszacsábítani. Ennek egyik módja a honosítás egyszerűsítése lehetne, amennyiben ez nem ütközik uniós jogszabályba.
A másik nagyon fontos dolog, hogy
a saját befizetett adónkból fenntartott oktatási rendszernek kellene ezeket a szakembereket kitermelnie, ezért nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk a szlovák egyetemeken a tanulmányi programokon belül is ezeknek a hiányszakmáknak.
Hiszen balgaság lenne csak arra hagyatkozni, hogy egy másik állam, ha ez az anyaország is, által képzett szakemberek fogják a rendszerszintű problémát megoldani, ahogyan előreláthatóan az ukrán orvosok sem fogják a szlovák egészségügyet megmenteni.
Mi az adekvát válasz erre?
Az oktatási minisztériumnak végre létre kellene hoznia egy listát, amely feltérképezi, hogy jelenleg milyen szakemberek hiányoznak és 10-20 év múlva milyen mértékben és melyek fognak hiányozni. Már tegnap is késő lett volna, hogy ezekben az ágazatokban ösztöndíjjal vagy más motiváló tényezővel „termeljenek” ki szakembert. Mondja meg az állam, hogy kire van szüksége és mennyire és ne az éppen aktuális piac szerint képezzünk szociális munkást, jogászt, közgazdászt vagy más divatszakmát.
Saját tapasztalataim szerint a Magyarországon végzett szakemberek jelenleg inkább a magánszférában helyezkednek el, amennyiben visszatérnek szülőföldjükre.
Ez így van, sajnos a bérezés a magánszférában és a közszférában még mindig nagyon nagy különbségeket mutat, a szakemberhiányt elsősorban, legalábbis a pszichológusok esetében ennek tudhatjuk be. A nagy multinacionális cégek elszipkázzák a közszférából ezeket a szakembereket.
Az általam megkérdezettek arra hívták fel a figyelmemet, hogy bár elismerik a magyarországi okleveleiket, honosítani is tudják, ám nem kapnak titulust, azaz a szlovákiai bértáblázatba nem tudják őket beilleszteni, így nem kaphatnak a végzettségüknek megfelelő fizetést. A Magyar Szövetség hogyan látja ezt a problémát, van-e rá javaslata?
A titulus problémája csak kozmetikai probléma, de nem is nevezném problémának. A fent említett uniós jogszabály ugyanis kimondja, hogy akadémiai titulust minden abszolvens olyat használhat, amelyet az adott tagállamban kapott.
Mivel Magyarországon, Szlovákiával és Csehországgal szemben nem jellemző az akadémiai titulus csak orvosok és jogászok esetében, ezért nincs olyan titulus, amit a magyarországi abszolvens magával hozhat adott esetben Szlovákiába.
Ettől függetlenül ő még kvalifikáltnak tekintendő és a diplomahonosítás is megtörténik, csak nem tudja a nálunk megszokott titulust a neve elé, mögé írni. Ez okozhat némi problémát a mindennapokban, de tapasztalataim szerint ebben a magyar egyetemek feltalálták magukat és a magyar változat mellé csatolnak egy angol nyelvű oklevelet, amelyen feltüntetik a Bachelor of Arts, a Master of Arts vagy a Master of Science titulust, amit már a szlovák illetőségű rendőrségen beírnak a személyazonossági igazolványba.
Konkrétan mit javasolnak az oktatásügyi tárca vezetőjének?
A minisztériumnak definiálnia kell végre a hiányszakmákat azonnali jelleggel, illetve 10-20 év távlatán belül és azonnal elkezdeni ezeknek a szakmáknak a képzését erősíteni, támogatni.
Külön pikantériája a jelenlegi helyzetnek, hogy a minisztérium által beterjesztett és elfogadott törvény előírja bizonyos szakemberek alkalmazását az iskolákban, miközben nincs elég szakember a gyakorlatban és ezt a jogalkotónak is illene tudnia.
Évi néhány tucatnyi logopédus és gyógypedagógus abszolvens messze nem oldja meg a problémát. Megjegyzem, logopédusképzés csak Pozsonyban a Comenius Egyetemen zajlik, míg gyógypedagógus-képzés csak három egyetemen Szlovákiában.
2023-ban 16 logopédus abszolvens jutott az egész országra, gyógypedagógusból pedig alig száz, miközben több ezer intézmény várja a szakembereket.
Külön hangsúlyt kell fektetni a nemzetiségi oktatásban működő szakemberekre, hiszen itt a régióbeli átjárhatóság sokkal alacsonyabb, mint a szlovák ajkú szakemberek esetében.
Elsősorban az a legnagyobb probléma, hogy nincsenek összhangban a jogalkotók elképzelései a való élettel, illetve a kivitelezéssel.
Szalai Erika/Felvidék.ma
