A rimaszombati székhelyű Pósa Lajos Társaság 2018. március 28-án indította a „Légy lámpás!” előadás-sorozatát, hűen a Társaság okiratában megjelölt célhoz – bemutatni Gömör szülötte, Pósa Lajos sokoldalú életművét és az emberi értékeket szem előtt tartva bemutatni a szlovákiai-felvidéki magyar kultúrát.
A mostani rendezvény alkalmat ad a magyar kultúra napjáról való megemlékezésre is. A mostani „Légy lámpás!” est a 40., ez olyan jubileumot jelentő szám, mely Mikszáth és Pósa tisztelői előtt úgy rögzült, mint az írói jubileum megünneplése, mindkét író esetében. Ezért a „Nógrádi Mikszáth Lexikon” címet viselő könyvet a szerző, dr. Praznovszky Mihály és Csipka Rozália szerkesztő az idei kultúra napjához és Mikszáth születésnapjához kötődően mutatták be az érdeklődő közönségnek.
Praznovszky Mihály és Csipka Rozália (Fotó: Gyurán Ágnes)
Az egyedi, besorolhatatlan műfajú könyv, mely alkalmat ad szétnézni nemcsak Nógrád megyében, hanem azon a mesebeli, mégis valós vidéken, amit Mikszáth szülőföldnek nevezett, ahol ez a kedves, szerethető, furfangos, babonás nép él – Palócföldön.
Ugyanakkor vigyázni kell ezzel a szülőföld kérdéssel. A szegediek „A mi Mikszáthunk” címmel adtak ki az íróról emlékező kötetet annak idején, mondván Mikszáth ott lett író, alakjainak, élményeinek egy része onnan származik, onnan gyökerezik. Nekik is igazuk van, miként Kölcseyt Szatmárcsekéhez kötjük, Madáchot Sztregovához és Csesztvéhez, Jókait pedig Komáromhoz. Az ilyen vetélkedésben az irodalomtudomány nem szokott állást foglalni, hiszen mindegy, hogy a kaszát vásárló Csomák Gergely, a furfangos paraszt melyik faluból jött, hogy Bede Annát melyik város bírósága elé citálják, vagy Strázsa János, a kovács hol szedi le a hályogot a beteg szeméről, attól még a mese szép és jó, a történet izgalmas, a szereplők kedvesek és mulatságosak – olvassa bárki azt szerte az országban.
A most bemutatott „lexikon” (ami egyáltalán nem az), inkább útnak indító kalauz Mikszáth határtalan és bejárhatatlan írói rengetegébe. Olyan út ez, amilyet az olvasó bővíthet.
Egy-egy szócikknél talál egy nevet, helyszínt, ami rémlik valahonnan, és ha eléggé kíváncsi, elkezd kutatni – nemcsak emlékeiben, hanem a könyvespolcán is, ezáltal újra felfedezi Mikszáth elbeszéléseit, élvezi humorát, a meseszerű, mégis majdnem dokumentáris leírásait falukról, emberekről. Sajátos módon rajzolja meg a kor (1848-1914) mindennapi életét és a fejlődés jegyeit. Ennek illusztrálása hangzik el „A seprűs tót” elbeszélés.
A bemutatott kötet
Kérdésre a szerző elmondja, hogy „ez a könyv kizárólag olvasmány, s nem forrásgyűjtemény, s nem tudományos munka. Oda sorolható a Mikszáth szakirodalomhoz, de annak csak a végére. Hiszen van itt már minden az íróról: még befejezetlen kritikai kiadás, többféle életműsorozat, fotográfiáinak gyűjteménye, szobrainak kötete, gasztronómiai lexikona, jeles mondásainak gyűjteménye stb., hogy a számtalan irodalomtörténeti kis és nagy feldolgozásokról ne is szóljak, hiszen hál’ istennek, abból is van bőségesen, Mikszáth életműve ma is aktuális és izgalmas téma a tudomány számára is.”
Előadását a szerző vetítéssel színesítette – az egyes szócikkekhez készült rajzok és fotók jelentek meg a kivetítőn, hogy vizuálisan is közelebb kerüljön a mai olvasóhoz a mikszáthi világ.
A közönség kérdezhetett, beleszólhatott. Az egyik felvetésre jött a szerzőtől a válasz:
„De azt is le kell szögezni, hogy nem dolgoztam fel e vonatkozásban azaz nógrádiságában az életművet, csak a kortársakra figyeltem, akiket Mikszáth ismert, látott, akikkel találkozott stb. Minden más és mindenki más nem fért bele, de ha egyszer lesz kedvem, még megcsinálhatom a teljes Mikszáth enciklopédiát, az is lesz vagy tíz kötet. Tovább nem is kell fűzni a szót, elkészült a könyv, lehet forgatni. Mondhatnák mást plagizálva: mikszáthos jókedvemben írtam.”
A jó hangulatú esten említettük többek között Pósa Lajost, az ő különös kapcsolatát Mikszáthoz, mely nem csupán az iskolaévekkel kezdődött Rimaszombatban, az egyesült protestáns gimnáziumban, hanem tartott életük végéig.
Rimaszombatból indultak egy kis kitérővel külön-külön – Mikszáth Selmecbányára, Pósa Sárospatakra. Majd Budapest és Szeged következett mindkettejük számára, egymás barátságát élvezve.
Balról: Zsilinszky Mihály, ifj. Mikszáth Kálmán, id. Mikszáth Kálmán, Mikszáth Albert, Tömörkény István, Pósa Lajos, dr. Gaál Endre, Kern Aurél, Móra Ferenc (fotó: Kallós Oszkár)
Pósa Judit, a PLT elnöke röviden tájékoztatta a tagságot, hogy
2025-ben „Az Én Újságom” megjelenésének 135. évfordulója és a költő születésének 175. évfordulója tiszteletére kiemelkedő rendezvényekkel készülnek.
Az első ilyen rendezvény Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz, 2025. április 5-én. További terv, persze csak terv, ha már így összejöttünk a Pósa Lajos Társasággal, arra jutottunk, hogy újra ki kellene adni Pósa 20 évvel ezelőtt megjelent életrajzi könyvét, melynek szerzője és szerkesztője helyeselte az elgondolást, annál is inkább, hogy a kiadványt ma már nem lehet megvásárolni a piacon, még antikváriumban is csak ritkán.
Pósa Judit (Fotó: Gyurán Ágnes)
Szóba kerültek Mikszáth kortársai, a Rimaszombatban született Blaha Lujza, Tompa Mihály és érdemben szóltunk Jókai Mór életművéről – idén emlékezünk meg az író 200. születésnapjáról. A Mikszáth-mű – „Jókai és kora” a legszebb magyar életrajzi regény. „Kétség nem fér hozzá, hogy egy csodás, jó és ártatlan ember volt, finom lelkű, tele gyöngédséggel és érzékenységgel – az előbbit sokszor mutatta meg és szerette ezt csattanós jelenetekben tenni, mintegy a külső hatásra is számítva, de az utóbbit gondosan rejtegette” – írja Mikszáth Jókairól.
Az estet jó hangulatú beszélgetés zárta, és ahogyan a bemutatott „Nógrádi Mikszáth Lexikon” könyvét a szerző egy Mikszáth-idézettel indította, mi ezzel köszöntünk el a nagyérdeműtől:
„Nem azért ajánlom pedig könyvemet az én csendes szülőfalumnak, hogy ott valaki megvegye s még tetejébe el is olvassa. Ha a nótárius úr sorba venné ujjain azokat, akik a betűhöz értenek, bízvást zsebre tehetné az egyik kezét. Nem vesznek ott meg egyéb könyvet, csak kalendáriumot, azt is százesztendőst, mely azonfölül, hogy az unokák unokáinak is mutatni fogja az időjárást, egyszersmind összeköttetésben tartja őket az égi hatalmasságokkal is, mivel a százéves naptárnak imádságos könyv az egyik fele.
Hanem azért ajánlom nekik ezt a könyvet, mert tőlük tanultam, ami benne van.
Ha van benne valami érdemes, az az övék.”
Köszönjük a Pósa Lajos Társaság vezetőinek a szervezést, a farsangi pampuskás vendéglátást, a közönségnek az érdeklődést. Olvassanak Mikszáthot!
Csipka Rozália/Felvidék.ma
