Gondolatébresztő szócsörtére került sor Ľuboš Blaha, a Smer EP-képviselője és Michal Šimečka, a Progresszív Szlovákia ellenzéki párt vezére, ugyancsak EP-képviselő között. Utóbbi a tőle megszokott pökhendi fölénnyel nevetségesnek nevezte Blaha kijelentését, aki meglepő hasonlóságot vélt felfedezni a jelenlegi kormányellenes megmozdulások és azon tény között, hogy Šimečka Oxfordban folytatott tanulmányai alatt a diplomamunkáját az úgynevezett színes forradalmakról írta.
Blaha szerint Šimečka „szó szerint szélsőséges útmutatót írt a hatalomváltási puccsról„. „Pontosan azt tartalmazza, amit a progresszívek Szlovákiában művelnek. Már csak a gyilkosság hiányzik, mint a majdani események kiváltója“ – jelentette ki Blaha, hozzátéve, hogy botrányos munkáról van szó. Šimečka szerinte úgy írta meg, mint valami hivatásos felforgató és a globalista hatalom szolgálatában álló ügynök.
Blaha meg van róla győződve, hogy Šimečkát megbízták, hogy ehhez hasonlót szervezzen Szlovákiában és döntse meg a kormányt, mindezt a civil szervezetek globalista hálózata, valamint Soros alapítványaihoz és amerikai intézményekhez köthető ügynökök segítségével.
Nos anélkül, hogy állást foglalnánk az ügyben, nézzük, mit is takar a színes forradalmak kifejezés. Az Egyesült Államok által ösztönzött és támogatott tömeges tiltakozásokról van szó, melyek a posztszovjet térségben látszólag spontán módon törtek ki,. A résztvevők napokon át tartó tömegtüntetéseken elsősorban szabad választásokat követeltek vagy a lezajlott választások eredményeit kérdőjelezték meg többnyire csalásra hivatkozva. A „színes” jelző a tüntetők által viselt sálak, ruházati elemek színére utal. Az Egyesült Államok és más államok kormányzata ezektől a megmozdulásoktól azt remélte, hogy győzelmük nyomán hatalomváltás történik az addig nem demokratikus államokban.
A győztes „forradalmak” országai közül Ukrajnában a 2004-ben az elnöki címtől távol tartott Viktor Janukovics 2010-ben győzni tudott a választásokon, míg végül 2014-ben végérvényesen megfosztották hatalmától egy újabb „színes” megmozdulás, az Euromajdan során. Míg a 20. század folyamán a választói felhatalmazás nélküli, belső hatalomváltásokat fegyveres erővel hajtották végre, addig a 21. század első két évtizedében leplezett, „civil” palotaforradalmak, puccsok zajlottak.
Az említett „forradalmak” mindegyikére jellemző, hogy a meglévő társadalmi vagy gazdasági problémák miatti politikai elégedetlenséget általában külföldről finanszírozott „civil szervezetek” próbálják a célnak megfelelő irányba terelni,
a forgatókönyvben pedig szervezett tüntetések, gazdasági nyomásgyakorlás és összehangolt nemzetközi médiahadjárat szerepel. A kezdetben békés, gyakran egyetemisták vagy középiskolás fiatalok részvételével zajló tüntetések rövid időn belül egy jól megszervezett, a kormány leváltását követelő, egyre agresszívabb tömeggé hergelődnek, gyakran gyanús körülmények között kialakult erőszakos incidensek hatására. Fontos szerep jut ezen „forradalmak” során a magát függetlenként beállító, de legtöbbször az adott ország ellenzéki pártjaihoz, üzleti köreihez, vagy éppen külföldi finanszírozókhoz köthető médiafelületeknek. A színes forradalmakat általában azok sikeres vagy sikertelen kimenetelétől függetlenül instabilitás, káosz követi.
Nos, azt hiszem, ennyi ismertető elég is lehet, ahhoz, hogy eldöntsük, van-e annak alapja, amit Blaha állít.
Forrás: https://www.xxiszazadintezet.hu/a-budapesti-szines-forradalom-foprobaja/
(NZS/Felvidék.ma)
