Az 1,2 millió dolláros, legértékesebb nemzetközi díjat idén Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka, 300 millió keleti ortodox keresztyén spirituális vezetője kapta meg az emberiség és a természeti világ kapcsolatának tudományos és spirituális szemlélete közötti kapcsolatépítő erőfeszítéseiért.
Nem tulajdonosok, hanem gondnokok és papok vagyunk a Földön
Az ortodox lelki primor törekvése összehozza a különböző vallású embereket a teremtett világ védelmezéséért, az ökobántalmazások ellen. Több mint 30 éve meggyőző erkölcsi és teológiai víziót fogalmazott meg az emberiség felelősségéről, arról, hogyan gondoskodjunk a Földről, segítsük fenntartani a harmóniát, az egységet és a kölcsönös szeretetet a vallási közösségeken belül a Föld érdekében. Következetesen arra buzdította a hívő embereket, hogy a teremtéshez való viszonyukat tekintsék szent kötelességnek, és azzal érvelt, hogy az anyagi és a lelki valóság közötti hamis történelmi különbségtétel vakká tesz a környezet pusztulásának észlelésében.
„Bartholomaiosz pátriárka azért kapja a Templeton-díjat, mert spirituális vezetőként a környezet gondozását központi feladattá tette” – mondta Heather Templeton Dill, a John Templeton Alapítvány elnöke.
„Nem mi vagyunk bolygónk tulajdonosai” – jelentette ki a pátriárka a Templeton-díjjal kapcsolatos interjúban. „Földünk a következő generációké is. Mi csupán a környezet gondnokai és papjai vagyunk, nem pedig tulajdonosai”.
A környezetvédelem lelki, hitbeli kérdés is
„Az ökológia nem politikai vagy gazdasági kérdés. Elsősorban spirituális és vallási kérdés, mert Isten teremtette és nekünk adta a Földet, hogy megvédjük, műveljük, használjuk, de ne éljünk vissza vele. Ez az ökológia spirituális dimenziója” – jegyezte meg.
„Látom, hogy van egy közös eszményünk, egy közös célunk. Lehet, hogy a módszereink különbözőek, de a végső célunk az, hogy megmentsük a bolygónkat, hogy jobb életfeltételeket teremtsünk lakói számára, amely a mi közös otthonunk, a mi ökoszisztémánk. Ez is görög szó, ami azt jelenti, hogy „otthon”. Így az ökológia az otthonunkról szóló tudomány. Kiegészítjük egymást, tudósok és médiumok, a helyi közigazgatás és teológusok, papok és püspökök, hogy ezt a közös eszményt szolgáljuk.”
Spirituális vízió a környezeti gondoskodásról
A 85 éves Bartholomaiosz 1940-ben született Imbros szigetén, és 1969-ben szentelték ortodox pappá. Később Philadelphia, majd Chalcedon metropolitája volt, 1991-ben pedig a 270. ökumenikus pátriárkává választották. A keleti ortodox egyházat alkotó független egyházak vezetői között primus inter paresnek tekintik, és széles körben elismert szellemi vezetője a világ keleti ortodox keresztényeinek. Miután 1991-ben ökumenikus pátriárka lett,
Bartholomaiosz a Földdel való törődést tette hivatali idejének központi témájává, és ezzel a spirituálisan is jól informált környezetvédelem mozgalmát indította el.
Vezetése az éghajlatváltozásról, a biológiai sokféleségről és az ökológiai igazságosságról szóló globális vitákat a hit erkölcsi nyelvezetével alakította. Arra bátorította az ortodox keresztényeket, hogy ismerjék fel a környezetpusztítást a természet elleni bűnként, és szorgalmazta, hogy az egyháznak komolyan részt kell vennie a teremtés gondozásában. Ő vezette be az ökológiai bántalmazás és az ökológiai reformáció fogalmát a tudományos és a köznapi beszédbe a környezetvédelemben. (Lásd erről itt a Bartholomaiosz által kezdeményezett voloszi dokumentumról szóló „Hol tartanak a keresztyének, az egyházak közbenjáró szolgálatukban a teremtett világért?” c. írásunkat 2021.08.13., valamint a KDNP Protestáns Szellemi Műhely kiadványát: A teremtett világ megóvása – ökoteológia a 21. század elején, Bp., 2016., dr. Békefy Lajos, Öko-trilógia – a teljes voloszi manifesztum szövegével, 15-39.o.)
Alig egy hónappal pátriárkává választása után Bartholomaiosz megtette az első lépést a környezeti kérdésekkel történő szembenézésért egy krétai rendezvény megszervezésével, amelynek során kapcsolatot alakított ki a Természetvédelmi Világalappal és a környezetvédő Fülöp herceggel, a Templeton-díj régi védnökével. Egy hónappal később
összehívta az összes ortodox egyházi vezetőt, hogy megvitassák a környezetvédelem kérdését, és felszólította őket, hogy beszéljenek a gyülekezeteikben a kérdésről.
1997-ben történelmet írt azzal, hogy kijelentette: a környezetet károsító cselekedetek – például a környezetszennyezés, az erdőirtás és az éghajlatváltozás – nem csupán gyakorlati, hanem erkölcsi hibák is. Ez a lelkipásztori tanítás bevezette a bűn új kategóriáját – az „ökológiai bűnt” –, amely azóta is hatással van a környezeti etikáról szóló vallási és világi vitákra. Ferenc pápa 2015-ös Laudato Si’ kezdetű enciklikájában kiemelten idézte a pátriárka gondolatait.
Bartholomaiosz létrehozta a Vallás, Tudomány és Környezetvédelem nevű civil szervezetet is, amely 1995–2009 között nyolc szimpóziumot rendezett az Európai Bizottsággal és az ENSZ-szel együttműködve. Minden szimpóziumon tudósok és vallásos emberek vettek részt, hogy együtt gondolkodjanak a Föld vizeiről. 2012–2022 között öt „öko-csúcstalálkozót” hívott össze, tudósokat, újságírókat, aktivistákat, teológusokat és akadémikusokat. A csúcstalálkozókat az az elv vezérelte, hogy a környezet tartós védelme nem lehetséges alapvető értékrendváltás nélkül.
A tudomány önmagában nem elég – megtérés a materializmusból!
„A tudomány önmagában nem tudja megmenteni a bolygót” – mondta Bartholomaiosz 2015-ben. „A tudomány tájékoztat bennünket a világról, de nem tud eljutni lelkünk és elménk mélyére”. Szerinte a bolygó „életének választása” etikai és spirituális változást igényel.
Az, ahogyan a vallásos emberek a bolygóra tekintenek, befolyásolja a hozzá való viszonyukat: ha nem tekintik Isten teremtményének, szentnek vagy tiszteletre méltónak, akkor kevesebb gondot fognak fordítani bolygónk és erőforrásainak megőrzésére. A környezeti veszteség gyökere a kapzsiság: a rendezetlen vágy, amely arra késztet bennünket, hogy rosszul bánjunk közös otthonunkkal. Még az egyén szintjén is amellett érvel, hogy erkölcsi, társadalmi és jogi következményekkel kell járnia annak, ha valaki kárt okoz Isten teremtésében. Amire a világnak szüksége van, az a metanoia, vagyis a bűnbánó megtérés az énközpontú, materialista életmódból. Így fogalmaz: a „Föld kiáltására” történő válaszadás nemcsak a tudományos bizonyítékokat figyelembe vevő politikával lehetséges, hanem az egyéni megtéréssel is. A kettő együtt az optimális esély a Földnek is.
Minden vallás együttműködése szükséges bolygónkért
A kitüntetett együttműködött más vallások vezetőivel a környezeti változásokért, a problémák spirituális és etikai gyökereinek megláttatásáért. 2021-ben Bartholomaiosz, Ferenc pápa és Justin Welby canterburyi érsek először adott ki közös üzenetet a teremtés védelméért.
Imádságra és áldozatvállalásra szólítottak fel a bolygó érdekében, ez a mérföldkőnek számító nyilatkozat arra szólította fel az államok vezetőit, hogy az éghajlatváltozást és a biológiai sokféleség csökkenését sürgető etikai problémaként kezeljék.
Bartholomaiosz környezetvédelmi erőfeszítéseit széles körben elismertek. 1997-ben megkapta a Kongresszusi Aranyérmet (USA), 2002-ben a Sophie-díjat (Norvégia), 2004-ben az ENSZ Környezetvédelmi Programjának A Föld bajnokai díját. 2008-ban a Time a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. 2021-ben az Amerikai Zsidó Bizottság Emberi Méltóság Díját is neki ítélték. A világ számos tudományos intézménye – köztük a Notre Dame-i Egyetem (2021) – díszdoktori címmel tüntette ki, és számos nemzetközi csoport előtt tartott előadást, többek között a Világgazdasági Fórumon és az Európai Parlamentben. 2023-ban a Notre Dame-i Egyetem Kiadója megjelentetett egy kötetet, amely Bartholomaiosz tizenegy közös nyilatkozatát tartalmazza a klímaváltozástól az ökumenikus párbeszédig terjedő témakörökben. Bartholomaiosz most már tagja az 54 Templeton-díjazott körének. Köztük található Kalkuttai Szent Teréz (az első díj 1973-ban) és a Dalai Láma (2012), Lord Jonathan Sacks rabbi (2016) és Desmond Tutu érsek (2013).
Dr. Békefy Lajos
