A Jókai 200 évfordulóval kapcsolatban a komáromi híres zeneszerzőkre is fény vetődött. Szerencsére népes a lista, a teljesség igénye nélkül gyűjtöttem neveket egy csokorba.
Kezdjük Jókaival! Jóllehet az író nem játszott hangszeren, a zene mégis átszőtte életét. Szoros barátságot ápolt Liszt Ferenccel, az író felesége, Laborfalvi Róza és Liszt 1873-as közös koncertjéről is sokat cikkeztek akkoriban. Az író neve mégis egy operett kapcsán vonult be a zenetörténetbe. A történet közismert: Johann Strauss 1882-ben Magyarországon járva felkereste a híres mesemondót, hosszan beszélgettek, s ennek nyomán,
az író novellája, a Szaffi szolgált alapjául a Cigánybáró című nagyoperettnek.
E kornál maradva Egressy Bénit kell említenünk. Felesége komáromi lány volt, s az író- zeneszerzőt 1848-ban a komáromi vár védőinek sorában találjuk. Klapka György a helyőrség zenekarának igazgatójává nevezte ki, ezt Egressy a Klapka-indulóval hálálta meg. „Híres Komárom be van véve,/Klapka György a fővezére,/Büszkén kiáll a csatatérre./Hajrá huszárok, utánam, előre” – szólnak az ismert sorok. Íróként és zeneszerzőkét egyaránt sikeres volt, rövid élete során negyvenhét zeneművet és tizenkilenc operaszöveget írt. A Szózat megzenésítése és a Bánk bán librettója egyaránt öregbítette nevét.
A Duna menti város leghíresebb zeneszerző szülötte Lehár Ferenc. A komponista 1870-ben látta meg a napvilágot. Véletlenül itt, mivel édesapja katonazenész volt, s gyakran áthelyezték a Monarchia különböző garnizonjaiba. A városhoz viszont érzelmileg igencsak kötődött, s 1930-ban így is nyilatkozott:
„Komáromi gyerek vagyok…Sokat játszogattam a Duna partján és a történelmi várfalak alatt”.
A vakációit később is komáromi nagyszüleinél töltötte. Emlékét a város hűen őrzi, egykori szülőháza helyén alakították ki a róla elnevezett parkot. A liget közepén áll kétméteres bronzszobra, Emil Venkov alkotása. Gyakran tartanak ünnepségeket e nevezetes helyen.
Seress Rezső, a külföldön talán legismertebb magyar slágerszerző is szorosan kötődik a városhoz. Szerelemgyerekként látta meg a napvilágot, édesanyja 1899-ben férjhez ment és Komáromba költözött, így fia is a városban nevelkedett. A háború után visszatért – az akkor már Csehszlovákiához tartozó Komáromba –, a Tiszti pavilon bárjában, valamint a Moderna moziban játszott zongorán. Számos szerzeményét is itt vetette papírra, ezek között említhetjük a Még egy éjszaka című dalát, amit a világhálón Mensáros László tolmácsolásában is meghallgathatunk. Későbbi évei már Budapesthez kötődnek, itt komponálta a Szomorú vasárnap című – az öngyilkosok nótájának – titulált örökzöld slágerét. Feleségemmel magunk is érdeklődve megfordultunk egykori törzshelyén, a Kulacs vendéglőben, aminek oldalfalát a híres szerző kis szobra díszíti.
Dr. Csermák Zoltán/Felvidék.ma
