Munkácsy Mihály Egy tál meleg leves című alkotásával gyarapodott a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum állandó kiállítása. A vélhetően 1873-ban készült festményt pénteken zárt körben mutatják be az intézményben.
Gyarmati Gabriella, a múzeum művészettörténésze az MTI-nek elmondta, a festményt „tartós kölcsönbe” kapták a szegedi Móra Ferenc Múzeumtól, ahová egy személyét felfedni nem kívánó magyarországi magángyűjtő kollekciójából került. A festmény fontosságát a szakember azzal magyarázta, hogy az
ma is kiváló állapotú, restaurálás nyomait nem hordozza, azaz „a kép teljes felületén ma is Munkácsy Mihály ecsetvonásait láthatjuk, ami nagyon ritka”
– fogalmazott.
Az alkotásról egy tanulmányfotó már korábban is a múzeum birtokában volt, illetve hozzátette, további kapcsolatot jelent a festmény és Békéscsaba között a mű főalakja, egy kislány, akinek alakjához Munkácsy a Békéscsabát egy betyártámadás miatt nem sokkal korábban elhagyó nagybátyjának, Steiner/Kövi Jakabnak a gyermekét, Kövi Etelkát választotta. Megjegyezte, Kövi Etelka arcképe a közelmúltban került közönség elé a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban.
Az Egy tál meleg leves című festményen egyszerű környezetben játszódó, anekdotikus hangvételű jeleneten egy jócselekedetet látunk, amint egy leányka egy tányér ételt készül egy mezítlábas szegényembernek átadni. A férfi botra támaszkodik, egy vándorról lehet szó. A gyermek a tekintetét a tányérra szegezi, koncentrál, annak tartalmát próbálja óvni.
A férfi figurájában a festő által Éjjeli kalandoroknak nevezett kép, az Éjjeli csavargók főalakját látjuk viszont. Összetéveszthetetlen karakterét és jellegzetes öltözékét, a posztószűrt a festményt előkészítő, a Munkácsy Mihály Múzeumban őrzött tanulmányfotóról és a Pákh Imre gyűjteményét gazdagító olajvázlatról is ismerjük. A háttér sötétjébe egy világos foltot illeszt a festő, egy ablaknyíláson engedi be a komor helyiségbe a fénylő sugarakat, a reményt, ahogyan a Siralomház című kompozíción is – fejtette ki Gyarmati Gabriella.
Hozzátette, az Egy tál meleg leves című kép festésmódja jól példázza Munkácsy munkamódszerét, amely oly nagy hatást váltott ki a korabeli kritikusokból, műpártolókból és közönségből egyaránt. Pasztózus festéstechnikájának lényege az volt, hogy a vastagon felhordott festékréteget lendületes ecsetjárással, nagyvonalú gesztusokkal alakította.
A pénteki zártkörű bemutató után Zalán Tibor Idegenek és ismerősök című, Munkácsy Mihály és Jókai Mór képzelt párizsi találkozásáról szóló drámáját játsszák el a múzeumban a Békéscsabai Jókai Színház művészei.
MTI/Felvidék.ma
