Ladányi Lajos, a Szövetség a Közös Célokért társulás alelnöke is részt vett azon a megemlékező találkozón, amelyet 2025. június 20-án tartottak Losoncon.
A rendezvény középpontjában az Együttélés politikai mozgalom megalakulásának 35. évfordulója állt, valamint bemutatták a Duray Miklós életművét feldolgozó friss köteteket is.
Az alábbi beszélgetésben Ladányi Lajos visszatekint a rendszerváltás időszakára, megemlékezik Duray Miklós politikai és emberi örökségéről, szót ejt az emlékév és a tervezett síremlék jelentőségéről, valamint a közadakozás szerepéről. Megosztja személyes élményeit is – arról, hogyan találta meg helyét az Együttélésben, milyen feladatokat vállalt a mozgalom működtetésében, és milyen különleges, máig érvényes meglátásokat őriz Duray Miklósról.
Milyen érzésekkel vett részt a losonci emlékező rendezvényen?
Örömmel fogadtam a meghívást, jóleső érzés volt visszatekinteni a 35 évvel ezelőtti eseményekre. 1990-ben Duray Miklósnak köszönhetően a korábbi időszakhoz képest szabadabb politizálás kezdődhetett, és létrejöhetett az a párt, amely az évek során szerintem komoly eredményeket ért el. Parlamentbe juttatott képviselőket, kidolgozta a társnemzet koncepcióját, valamint jelentős szerepet vállalt a komáromi nagygyűlés megszervezésében is.
Gyurcsík Iván, Ladányi Lajos (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Milyen minőségben vett részt a konferencián?
A szervezők – köztük Gyurcsík Iván – valószínűleg azért hívtak meg, mert a kezdetektől részt vettem a magyar közéletben. Már akkor aktív tagja voltam a Csemadoknak, és korán bekapcsolódtam a politikai folyamatokba is. Részt vettem a Független Magyar Kezdeményezés rendezvényein. Voltak, akik ott funkciót vállaltak, végül azonban az Együttélésben találták meg a helyüket – velem is így történt. 1989. november 17. óta végigjártam ezeket az állomásokat, és amikor Duray Miklós megjelent, rögtön tudtam, hogy ott van a helyem. Részt vettem a legelső alapító megbeszélésektől a pártalapítási konferenciáig, és később az Együttélésben is aktívan dolgoztam.
Milyen tisztségeket töltött be az Együttélésben?
Többféle szerepben is segítettem a munkát. Voltam járási titkár, országos választási szervező, kampányanyagok szállítója – akkor még nem volt internet, így a szórólapokat fizikai formában kellett teríteni. Egy iskolabuszt használtunk erre a célra, amellyel éjszakánként jártuk az országot, nyugatról keletre juttatva el a több tonnányi nyomtatványt. Később, amikor bevezették a parlamenti asszisztens intézményét, 2000-től Duray Miklós mellett dolgoztam ebben a szerepben. 2002 és 2006 között pedig parlamenti képviselő is voltam vele együtt.
2003 márciusában a Kulturális Fesztiválon Kaposváron (Fotó: duray.sk)
Mit gondol, mennyiben él tovább az öröksége napjainkban?
Úgy gondolom, hogy a mai napig érezhető ennek a szellemiségnek a hatása. A politika sok változáson ment keresztül – szétváltunk, újraegyesültünk, majd újra különváltunk –, de Duray Miklós szemlélete mindig megjelent valamilyen formában. Ez nemcsak a politikai életre igaz, hanem azokra a civil szervezetekre is, amelyek az ő gondolatiságát követték. Az általa képviselt értékrend tehát mindmáig velünk van. 2002-ben létrehozta a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulást, ami ma is működik, sőt erősödik. Évről évre egyre több szervezet talál benne otthonra és lehetőséget arra, hogy nézeteit érvényesítse. Társszervezetemmel is részt veszek ebben a munkában. Megtisztelő felkérés volt az is, hogy továbbra is számított rám, engem kért fel alelnöknek, s azóta is betöltöm ezt a tisztséget. Egy olyan közösségi forma a SZAKC, amelyben tovább él a közös munka szelleme és a Duray Miklós által képviselt irányvonal.
Idén emlékévet is hirdettek Duray Miklós 80. születésnapja alkalmából. Mi ennek a célja?
Úgy éreztük, hogy Duray Miklós öröksége megérdemli ezt a tiszteletadást. Meghatározó alakja a felvidéki magyarságnak, így természetes volt számunkra, hogy egy emlékév keretében hajtsunk fejet előtte. A készülő síremlék kapcsán is hasonló gondolat vezérel minket: szeretnénk, ha nem csupán egy hagyományos sír lenne, hanem egy olyan kegyeleti hely, amely lehetőséget ad a méltó emlékezésre, és amely emlékeztet bennünket arra a hagyatékra, amit ő ránk hagyott – különösen most, amikor a társadalmi és politikai helyzet sokszor újra kedvezőtlen.
Az Együttélés 1995-ös kongresszusa (Fotó: duray.sk)
Felmerült a közadakozás lehetősége is. Hogyan látja ezt?
Sokan sajnos félreértik a közadakozás intézményét, pedig ez nem új keletű dolog. Ha visszatekintünk a történelemre, azt látjuk, hogy mindig is így emeltek emlékművet azoknak a közéleti szereplőknek, akiket megbecsültek.
A közadakozás számomra nem pénzügyi kérdés, sokkal inkább a közösségi összetartozás kifejeződése.
Ezen keresztül meg tudjuk mutatni, hogy képesek vagyunk közösen felelősséget vállalni és értéket teremteni.
Aki hozzájárul, nemcsak adományoz, hanem egyúttal tisztelgést is kifejez.
Ladányi Lajos, Hrubík Béla, Miklós István – hátul jobbról Szabó Olga, Zachar Pál (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Van esetleg olyan személyes emléke Duray Miklósról, amit különösen szívesen idéz fel?
Számos ilyen emlékem van, de leginkább az maradt meg bennem, hogy mennyire előrelátó volt. Sokszor beszélt olyan dolgokról, amelyeket mások még nem láttak előre, és ezek később rendre be is következtek. Már a ’90-es évek elején figyelmeztetett arra, hogy készüljünk fel, mert Csehszlovákia fel fog bomlani. Mi akkor meg azt hittük, hogy a kommunizmus bukása után stabil, gazdaságilag erős ország épül, eufórikus hangulatban voltunk – ő azonban másként látta, és igaza lett.
Rendkívül művelt volt és tudott következtetni bizonyos jelekből. Megszólalásai figyelmeztetések voltak.
Hasonló volt a helyzet Mečiar esetében is, amikor sokan elragadtatással beszéltek róla, mert a Matica slovenská elnökét egy kissé megregulázta, Duray azt mondta: „ő nem legitim kormányfő”. Akkor sokan nem értették, mit akar ezzel mondani – de később világossá vált, mennyire pontos volt a meglátása.
Sokat utaztunk együtt. Az akkori tanácskozásokra több idő volt, soha sem siettünk és rengeteg dolgot meg tudtunk beszélni. Ezek az előrelátó megnyilatkozások számomra nemcsak emlékek, hanem tanítások is voltak. Rengeteget lehetett belőle meríteni. Érdemes volt odafigyelni a politikai éleslátására.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
