Tavaly ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját az Ipolybalogi Művészeti Alapiskola. Mind a zenei, mind az ének, mind a képzőművészeti, mind a tánc részlegen az elmúlt másfél évtized alatt számos sikert arattak az iskola növendékei.
Nagy Viktóriát, a tanintézmény képzőművészeti tanárát arról kérdeztem, milyen eredményeket értek el a növendékei a 2024-25-ös tanévben?
Három kihelyezett tagozata van az iskolátoknak. Hol mindenütt folyik a tanítás?
Az Ipolybalogi Művészeti Alapiskola képzőművészeti szakának működése nem csupán Ipolybalogra korlátozódik – a művészet szeretete és oktatása három kihelyezett tagozaton is jelen van: Csábon, Lukanényén és Ipolynyéken. Ez a hálózatos működés lehetővé teszi, hogy a régió több településén is elérhető legyen a művészeti nevelés, közelebb hozva a gyerekekhez a rajzolás, festés, és más vizuális kifejezési formák világát.
(Fotó: Nagy Viktória archívuma)
Sokan úgy gondolják, hogy a képzőművészeti szakon csak rajzolni tanítják a gyerekeket. Mi mindent kell megtanulniuk, elsajátítaniuk a tanulóknak?
Nagy előrelépésként éljük meg, hogy Lukanényén és Csábon már saját helyiségeink vannak a képzőművészeti oktatásra. Ez nemcsak a gyakorlati szempontok miatt fontos, hanem azért is, mert erősíti a helyi közösséghez való tartozást. Ipolybalogon és Ipolynyéken egyelőre még megosztott tantermekben zajlik az oktatás, ami némi alkalmazkodást kíván, de a diákok lelkesedése és a tanárok elhivatottsága ezt bőven ellensúlyozza.
Az iskola képzőművészeti szakán nem csupán a rajzolás alapjait tanítjuk meg a gyerekeknek.
Arra törekszünk, hogy a tanulók minél sokoldalúbban ismerkedhessenek meg a képzőművészet világával, és ebben a hagyományos technikák mellett a modern technológiáknak is fontos szerepet szánunk.
Például a fotózás, mint vizuális kifejezési forma is része a foglalkozásoknak. Emellett a grafika különböző formáival is foglalkozunk.
Kedvelt tevékenység az agyagozás és különféle térbeli alkotások készítése, hiszen a kézzel való alkotás fejleszti a finom motorikát, a térlátást és a türelmet is. Kifejezetten nagy hangsúlyt fektetünk a kreatív, újrahasznosító szemléletre is: gyakran használunk hulladéknak tekintett anyagokat, például kis csempékre festünk, kartondobozból vagy drótból hozunk létre különféle művészi tárgyakat. Ezek nemcsak a környezettudatos gondolkodásra nevelnek, de a diákok fantáziáját is új irányokba indítják el.
(Fotó: Nagy Viktória archívuma)
Nem feledkezünk meg a művészettörténeti ismeretekről sem. Célunk, hogy a gyerekek ne csak alkotók legyenek, hanem értsék és értékeljék is a művészetet.
Az iskola tanulói különböző versenyeken vehetnek részt. Az Ön tanítványai milyen sikerekkel zárták az idei tanévet?
Fontosnak tartjuk, hogy tanulóink ne csak az iskolán belül, hanem különféle rajzversenyeken is megmutathassák tehetségüket, ezért igyekszünk szlovákiai és nemzetközi pályázatokba is bekapcsolódni.
Az egyik kedvenc versenyünk a Pueri Fabri, amelyet évente rendeznek meg az ipolybalogi, balassagyarmati, ipolysági és szécsényi művészeti iskolák közös szervezésében. Nagy öröm számunkra, hogy idén számos tanulónk is díjat nyert ezen a rangos eseményen.
(Fotó: Nagy Viktória archívuma)
Részt vettünk a Járási Tűzoltószervezet által meghirdetett pályázaton is, ahol a második kategóriában iskolánk elhozta mindhárom díjat. Ezen kívül a „fantáziák birodalma” című nemzetközi versenyen is szép eredményeket értünk el: egy díjat és két dicséretet kaptunk.
Minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotot – tartja a Napóleonra utaló mondás. A növendékeire vonatkoztatva: minden gyerekben ott szunnyad a jövő híres képzőművésze?
Azt gondolom, hogy minden gyermekben ott van a kreativitás csírája – még ha ez elsőre nem is mindig látszik. Tapasztalom, hogy az okoseszközök inkább visszafogják ezt a fajta alkotó energiát, nem segítik, hogy a gyerekek kibontakozzanak. De ha kapnak egy kis időt, és hagyjuk őket ráhangolódni az alkotásra, akkor előbb-utóbb mindannyian megtalálják az örömöt a kézzel való teremtésben.
Sokszor előfordult már, hogy olyan munkák nyertek díjat versenyeken, amelyekről nem is gondoltam volna, hogy kiemelkednek. Ez is azt mutatja:
minden művész máshogy lát, és minden alkotásban ott rejlik valamilyen szépség, egyediség.
Ezért az egyik legfontosabb szabályunk az órákon az, hogy soha nem mondjuk sem a saját, sem más rajzára, hogy „nem szép” – mert minden alkotás különleges, és minden gyermekben ott szunnyad a művész egy darabja.
(Fotó: Nagy Viktória archívuma)
Számomra nagyon fontos, hogy a képzőművészeti órákon jó hangulat legyen. A gyerekek életében sok a szabály és kötelesség, így ezek az órák olyan térként működnek, ahol felszabadultan lehetnek önmaguk, ahol beszélgethetnek, kapcsolódhatnak egymáshoz, és közben születnek az alkotások – vidámsággal, szabadsággal.
Bodzsár Gyula/Felvidék.ma
