Tusnádfürdő a Kárpát-medencei magyar összetartozásnak és a nemzetpolitikának nemcsak szimbolikus helyszíne, hanem már-már egy közéleti ünnepe. Ezen túl a magyarság és a magyar nemzetpolitika kiváló találkozóhelye is, ahol a nemzetrészek képviselői, egyaránt a politikai képviselet, a civil, a gazdasági, illetve a kulturális élet képviselői eszmét, jó gyakorlatokat cserélhetnek. Szép számban volt jelen a felvidéki magyar közösség is. A találkozó után Gubík Lászlót, a Magyar Szövetség országos elnökét kérdeztük.
Pártelnökként először vett részt a szabadegyetemen, milyen tapasztalatokat szerzett?
Alaposan belevetettem magam a tusnádfürdői kavalkádba, hiszen három olyan panelbeszélgetésen is részt vettem, amelyek azért közösségünk szempontjából stratégiai jelentőséggel bírtak.
Fotó: Gubík László FB
Az egyik ilyen beszélgetés a nagyszelmenci határnyitás 20. évfordulója kapcsán valósult meg, ahol az elmúlt, hát nem csak a 20, hanem az azt megelőző évek meghatározó személyiségeivel folytathattunk eszmecserét. Idén a szelmenciek meg az Ung-vidék megemlékezik arról, hogy mi is történt húsz éve, és ez valószínűleg idén októberben lesz.
Arról is beszéltünk, hogy a múltnak a sebeit, amit a XX. század ebben a községben meg ebben a régióban okozott, azt most milyen eszközökkel lehetne az ung-vidékiek esetében is orvosolni.
Látva az Ung-vidék sokéves elhanyagolását a mindenkori kormányok részéről és a háború után még mostohábbá váló állapotokat Kárpátalján, Komlóssy Józseffel, Iván Lászlóval és Balogh Líviával megállapítottuk, hogy ma is van feladatunk, és nem csak ünnepelnivalónk. Köszönöm Flórián Lászlónak a kezdeményezést.
Fotó: Gubík László FB
Másik ilyen stratégiai jellegű beszélgetés a Kárpát-medencei romastratégia volt, ha úgy tetszik, romák a nemzetpolitikában. Ott olyan szakemberekkel és szakpolitikusokkal beszélgethettünk, akik a magyar ajkú roma közösségek közösségi integrációjában azért talán több tapasztalattal rendelkeznek, mint mi a Felvidéken. Ezért én azzal a határozott céllal vettem részt ezen a beszélgetésen, meg egyébként a hivatalos fórumon túl is a négyszemközti vagy kötetlen beszélgetéseken, hogy milyen jó gyakorlatokat lehet ezen a téren ellesni.
A kerekasztal során elmondtam, hogy aligha áll előttünk közösségileg, társadalmilag, az anyanyelvi oktatásra vonatkozóan és persze politikailag nagyobb kihívás, mint a belátható időn belül (vagy már aktuálisan) százezres felvidéki magyar ajkú cigányság stratégiai felzárkóztatása.
Köszönöm a meghívást Sztojka Attila államtitkár úrnak és a remek beszélgetést Teleki Lászlónak, Makkai Péternek és Nagy Istvánnak. Meggyőztek arról, hogy az olyan csatornákon, mint a sport, a művészet, azon belül is a zene, vagy adott esetben az egyházak missziói igenis erősíthető a magyar ajkú roma közösség. Fontos, hogy kialakuljon egy olyan középosztály, amely támasza lesz a helyi magyarságnak, mert demográfiai, politikai és stratégiai szempontból kevés fontosabb kihívás áll előttünk már nem csak a jövőben, hanem a jelenben is.
Fotó: Gubík László FB
S ha már nemzetpolitikai ünnepről beszéltem, akkor e téren a felvidéki magyarság legnagyobb alakja, legnagyobb gondolkodója Duray Miklós is helyet kapott a programban, és az ő szellemi örökségéről beszélgettünk a Kárpát-medence különböző nemzetrészeinek politikusaival, összekötve ezt azokkal a sorskérdésekkel, meg azzal a joggyarapító munkával, ami előttünk áll.
Duray jogvédelemnek szentelt életéről, az általa kezdeményezett nemzetpolitikai intézményrendszer és az elvi politizálás előtt álló kihívásokról szóló beszélgetés apropóját a Miklósról megjelenő A nemzet szolgálatában c. kötet megjelenése nyújtotta.
Huth Gergő kérdezett, Illés Boglárkával, Kovács Elvirával és Toró T. Tiborral válaszoltunk. Elmondtuk, mi az, amit Miklós képviselt, és mi az, amit nekünk most itt már a XXI. században ki kell harcolnunk, el kell érnünk, mert az elmúlt évtizedekben ezek ilyen vagy olyan okok miatt, legyen az a többségi nemzet ellenállása, vagy adott esetben a mi lehetőségeink kihasználatlansága, nem valósultak meg. Úgyhogy Duray Miklósról így emlékeztünk meg Tusványoson is.
Fotó: Gubík László FB
A magyar miniszterelnöki beszéd előtti nagy fóruma a tusnádfürdői nyári egyetemnek mindig a határon túli pártelnököknek a találkozója, kiegészülve a magyar miniszterelnök-helyettessel és a nemzetpolitikai államtitkárral. Ez egy jó hosszú, 2,5-3 órás fórum volt. Itt egyrészt értékelhettük a helyzetet, másrészt megvitathattuk, hogy hol, milyen kihívások előtt állunk, és ezekben hol tudnak az egyes nemzetrészek együttműködni.
Tehát szakmai síkon ezt adta Tusnádfürdő. S ahogy az lenni szokott, azért mindig megerősödve, feltöltődve, barátságokkal, régi felelevenített kapcsolatokkal jön haza az ember Székelyföldről.
Egy-egy példát említene? Akár a roma stratégiával kapcsolatban vagy Duray Miklóssal kapcsolatban. Mi az, amit elsőként a zászlójára tűz, amit szeretne a szellemi örökségéből megvalósítani?
Miklós kapcsán beszéltünk a jogállási törvényről, ami Délvidéken megvalósult. Ott azt aprópénzre is váltották a nemzetiségi tanácsok megvalósításával. Tulajdonképpen ez részben fedi a komáromi nagygyűlés célkitűzéseit. Délvidéken ebben előrehaladtak, de a Felvidéken ez még mindig várat magára. Hangsúlyoztuk, és elmondtam azt is, hogy a párt ezt nemcsak Miklós iránti tiszteletből, hanem azért, mert létfontosságú eszmékről beszélünk a közösség jövőjét illetően ezt a programja, meg a közösség jövőképe frontvonalába állította.
Fotó: Gubík László FB
A romáknál pedig, ahogy említettem, keresni kell a csatornákat, akár a rendes oktatási hálón belül, akár plusz képzésekkel, programokkal. Ugye itt említettem a zenét, a labdarúgást, tehát a sportot, meg a missziókat, ahol a meglévő magyar ajkú roma közösségből, amely egyébként folyamatosan gyarapodik és erősödik, hogyan lehet erős középosztályt kialakítani, amely a határon túli magyar nemzetrészeknek egy olyan szerves része, amely által kölcsönösen erősítik egymást.
Járt a Délvidéken, ahol Pásztor Bálinttal volt találkozója. Romániában a parlamenti választásokon Kelemen Hunorék kampányát volt lehetősége megfigyelni. Mi a tapasztalata, hogy a határon túli többi pártelnökök hogyan tekintenek a Felvidékre?
Hát én inkább megfordítanám, inkább azt mondanám, hogy mit lehet tanulni az egyiktől meg a másiktól. Délvidéken például azt az úgymond történelmi kiegyezést, ami a szerbek és a magyarok között történt, az szerintem még a magyarság és a szlovákság között várat magára. Náluk azok a kényes történelmi és jogi kérdések, amelyek a II. világháború végét vagy utolsó éveit érintették, gyakorlatilag államfői és a két kormány között rendezésre kerültek, és ebben hatékonyan részt vett a délvidéki magyar képviselet is. Ha most a Felvidéken mondjuk a Benes-dekrétumokra gondolok, akkor itt azért látjuk, hogy ilyenfajta kiegyezés, múlttal való szembenézés még várat magára.
Azt szoktam mondani, hogy azért ehhez három fél kell, tehát nem elég a magyar-szlovák jó kormányközi és jó államközi kapcsolat, de ehhez a felvidéki magyar politikum A ligás szereplése, tehát a parlamenti érdekképviselete is kell, ahogy azt a délvidéki példa mutatja.
Fotó: Gubík László FB
Erdélyből pedig azt a szervező erőt, vagy azt a szervezettséget, meg azt a közösségi összefogást tudnám kiemelni, ha úgy tetszik mozgósítást, ami az RMDSZ számára és ezáltal a romániai magyarság, erdélyi magyarság számára parlamenti képviseletet biztosítja.
Ha ott meg tudják oldani, hogy a közösség majd háromnegyedét elvigyék a választási napon, a választás napján az urnákhoz, akkor a feladat egyértelmű előttünk, felvidékiek előtt is, hogy e téren van mit tanulnunk Erdélytől.
Én így tekintek erre a két közösségre. Ők pedig, ahogy ezt elmondták a fórumon is, akár Pásztor Bálint, akár Tánczos Barna, mert a romániai miniszterelnök-helyettes képviselte a közösséget a nemzetpolitikai kerekasztalon, nem Kelemen Hunor pártelnök, elmondta, hogy minden tapasztalatot és minden segítséget örömmel adnak a felvidéki magyar közösségnek és szorítanak a Magyar Szövetségnek ebben a munkában, hogy vigye újra sikerre a felvidéki magyarságnak az ügyét.
Említette a pártelnöki fórumot, de ettől egy bizalmasabb körben is volt lehetősége részt venni, Orbán Viktorral közösen ebédeltek. Milyen volt a hangulat, milyen témákról beszélgettek, hogy képzeljük el ezt az ebédet?
A miniszterelnök lényegében a másnapi beszédének a részleteibe avatott be minket, tehát amit a világ másnap hallhatott, láthatott. Mindemellett nyilván megerősítette miniszterelnöki tekintéllyel azt, hogy a magyar kormány nemcsak a felvidéki, hanem a Kárpát-medencei magyarság, az egyetemes magyarság ügyét az alkotmányos alaptörvényből fakadó kötelességként érzi.
Felelősséget viselnek a határon túli magyarságért a szakterületért felelős miniszterelnök-helyettes államtitkárral, meg a többi kormányzati képviselővel. Ezt demonstrálták jelenlétükkel az ebéden.
Fotó: Gubík László FB
Tulajdonképpen azon túl, hogy a geopolitikai összefüggésekre rámutatott, amit mondom, másnap lehallhattunk a nagy ívű beszédben is, egy rendkívül jó kedélyű és olyan távlatokat megnyitó beszélgetésnek, meg lényegében kiselőadásnak lehettünk tanúi, ami önmagában mindenképpen egy intellektuális élménynek számított.
Orbán Viktor a beszédében úgy fogalmazott, hogy a magyarországi parlamenti választások a külhoni magyarok számára jelentik a legnagyobb kockázatot. Mi erről a véleménye?
Az alaptörvény is kimondja, hogy a magyarság vagy a mindenkori magyar kormány felelősséget visel a határon túli magyarokért, és hogy ilyen szempontból a nemzet az egy testként él, egy testként mozog.
Azt mondta, az államnak vannak határai, a nemzetnek nincsenek.
Tehát azt értette ezzel az én olvasatomban, hogy az, ami a magyar nemzet fővárosában, Budapesten történik, az akár jó, akár rossz irányt vesz, egészen biztos, hogy kihatással van nemcsak az állam határain belül élő társadalomra és közösségekre, hanem annak határain kívül élő magyar közösségekre is.
Fotó: Gubík László FB
Ez egyébként rímel arra, amit Duray Miklós korábban írásaiban és beszédeiben is mondott, hogyha Budapest emelkedik, akkor emelkedik az egész Kárpát-medence, ha Budapest süllyed, akkor pedig süllyed az egész Kárpát-medence. Most Budapest alatt itt nyilván nem a főváros, hanem úgymond a magyar állam értendő. Politikailag.
Ön szerint milyen felelősséget ró ez a határon túli magyarokra?
Egyrészt azt a felelősséget, hogy a mi feladatunk a 21. században megtartani a hídfőállásokat. Ezek a magyar intézményrendszer megtartása, a magyar iskolahálózat, a magyar anyanyelvű oktatás és nyelvhasználatnak a bástyái. És mindemellett ez ne csak jogvédelem legyen, az is fontos, de ami még fontosabb talán ennél, hogy joggyarapodás is, és egyébként demográfiai gyarapodás is. Ez egy fontos kihívás.
Nyilván ez nem csak politikai feladat, ez össztársadalmi feladat, de a politikumból kell sugároznia a víziónak, hogy az adott nemzeti közösség tagjai úgy érezzék:
van jövő, van jövőkép és hogy érdemes családot alapítani, érdemes magyar iskolába íratni a gyermeket.
Szerintem elsődleges feladatunk megőrizni a határon túli magyar életet.
Fotó: Gubík László FB
A második ilyen feladat, hogy a határon túli magyar élet megőrzése mellett bekapcsolódjunk az össznemzeti folyamatokba, együttgondolkodásba, együttcselekvésbe. Ugye ennek az intézményesített formája a Magyar Állandó Értekezlet, a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma, vagy kötetlenebb formákban az olyan szabadegyetemek, meg nyári rendezvények, mint éppen a tusnádfürdői nyári egyetem.
Ez olyan feladatot is ró ránk, hogy azért azzal az értékrenddel, meg azokkal a gondolatokkal, meg azzal a cselekvéssel, amit mi határon túl úgymond szerencsésnek látunk a határon túli magyar közösségek számára, ez visszatükröződjön a magyar kormányzati politikában is.
Hogy ott is azok az erők, illetve az a kormányzati irányvonal legyen elsődlegesen felelős a nemzet dolgaiért, amely az alapértékeket, a közösség megtartását, a magyar családoknak a segítését, a magyar-magyar együttműködést szorgalmazza, hogy ez maradjon a domináns irány a magyar nemzetpolitikában.
HA/Felvidék.ma
