Sorozatunk előző részében Split városát mutattuk be, most pedig a tőle néhány kilométerre fekvő, 230 méteres sziklaormon álló Klissza várához érkezünk – ahhoz az erődítményhez, amely a tatárjárás idején döntő szerepet játszott IV. Béla magyar király menekülésében és családja biztonságában.
1241–1242 fordulóján, a muhi csata katasztrofális veresége után a király a dalmát partvidéken keresett menedéket. A tatár seregek vezére, Kádán kán, gyors ütemben követte, célja a király elfogása volt. IV. Béla feleségét és gyermekeit a bevehetetlennek tartott Klissza várába küldte, amely ekkor már régóta a magyar uralkodók birtokában volt, a horvát bánok igazgatása alatt.
A tatárok 1242 márciusában érkeztek a vár alá, ám ostrommal sem tudták bevenni. A királyné és gyermekei hónapokig maradtak a falak mögött, míg a szeptemberben kitörő pestisjárvány két királylány – a hatéves Katalin és a tizenhat éves Margit – életét követelte. Őket Splitben, a Szent Domnius-székesegyházban helyezték nyugalomra.
A tragédia mellett örömteli esemény is kötődik Klisszához:
Itt született meg a királyi pár kilencedik gyermeke, akit az elhunyt nővére tiszteletére szintén Margitnak neveztek el.
A gyermeket szülei fogadalomból Istennek ajánlottak fel, ha az ország megszabadul a tatár veszedelemtől.
A későbbi Árpád-házi Szent Margitot a horvátok „Klisszai Szent Margitként” is tisztelik.
Klissza vára a tatárjárás után is fontos stratégiai szerepet töltött be a térségben. Történelme során számos uralkodó, bán és nemesi család birtokolta, falai évszázadokon át őrizték a dalmát partvidék kulcsát. Ma a horvát kulturális örökség kiemelkedő része, ahonnan páratlan panoráma nyílik a környező tájra és a tengerre.
Bartalos Nikolas felvételei
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
