Nem én kiáltok, a föld dübörög,/Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán – írta 1924 tavaszán József Attila. Vörösmarty Mihály pedig 1846 tavaszán így jajdult fel bölcsességének messzelátó csöndjében: Az ember fáj a földnek; oly sok/Harc – s békeév után/A testvérgyűlölési átok/Virágzik homlokán;/S midőn azt hinnők, hogy tanúl,/Nagyobb bűnt forral álnokúl./Az emberfaj sárkányfog-vetemény:/Nincsen remény! Nincsen remény! – Több, mint elgondolkodtató szavak. Az emberi elme siratófala előtt hangosan elmondott kiáltások ezek, lélek- és lelkiismeret ébresztő szavak. Nem, nem magyar pesszimizmus, hanem az egyetemes bűn valóságának érzékeny megtapasztalása mindkét költő jajkiáltása.
És mit látunk ma? A költői látomások drámáját minden egyéni és nemzeti színpadon. Az emberiség kínpados színpadján, a világ teátrumán, amiről Kálvin még úgy beszélt: theatrumgloriae Dei – Isten dicsőségének a színpada. Hol vagyunk már ettől! A világ, a történelem, de már a természet is alig-alig láttat valamit Isten dicsőségéből. Többet és mást láttat: az ember lopott dicsőségének színpadává vált minden, a káini emberé és az ádámi, lázadó emberé.
Egyre kevésbé látszik meg az, ami emberré tesz.
Az Isten Lelkének kreatív intelligenciája, a Krisztusban újjáteremtett, átprogramozott új ember földi paradicsomot vagy Kánaánt alkotó, kulturált békebirodalma hajnali harmattá lett.
Vagy: minden láthatón és érzékelhetőn túl, ott, a transzcendens világban lehet csak jót, szépet, emberépítőt keresnünk? De mi lesz az ittlenttel? A való világgal, amiben élünk. Túlélünk? Vergődünk. Kezünkön-lelkünkön láthatatlan bilincsekkel. Mi lesz, ha a hit és a politika világát a jövő és a fiatalok javára összekapcsoló keresztyén prófétákat megölik? Charlie Kirk drámája emberiség méretekben hozta közel mindenkihez a bűn, az őrült sátán, az emberiség sárkányfog-vetemény kézzelfoghatóságát. Meg azok elszántságát, akik az abszolút leértékelt emberi életet nem a gépi intelligencia közönyével és részvétlenségével szemlélik. Nem véletlen fiatal feleségének, két szép gyermekecske özvegy édesanyjának a nyilvános fogadalomtétele: – Jézus Krisztusért és az Ő nevéért dolgozott férjem, én is Őérte fogok élni. És: előtte Minnesota, a legyilkolt gyermekek az évnyitó misén? Mi ez, ha nem a digitális barbárság tombolása?
Eszembe jut a latin-amerikai diktátortábornok mondata: – Persze, eltiprom csizmámmal ezt a hangyát, meg titeket is. És erre asszociál cikkem címe: Digitális hangyaboly? Sokan már most hajlamosak az ellelketlenítés eszközeinek bűvöletében (robotok, gépi entitás, de nem intelligencia!) úgy tekinteni az emberiségre, mint digitális eszközökkel egyenirányítható (régebben így fogalmaztunk: gleichsajtolt, egyformává gyúrt) játékfigurák tömegére.
Egyformára gyúrt és egyforma formaruhába öltöztetett embergépekre, akik háborúban elvégzik a maguk programozott feladatát, a békében pedig megelégednek azzal, hogy egy nagy gépezet programozott, számkalkulációs apró részei. Nem István és László, nem Eszti és Lili, hanem embercsavarok. Akikből a dán filozófus, Sören Korsgaard szerint 2050-re a digitális világbörtön egyenirányított, akarattalan falanszter-gépemberei lesznek.
Az istenképű emberek boldog szigetei?
Isten a teremtéskor azzal tette színessé a földet, hogy nem átmeneti szállást készített a homo sapiensnek, akit homo pneumaticusnak szánt, ezért Szent Lelkét lehelte a sárba, azaz önmagából való résszel tette életre alkalmassá és méltóvá az első emberpárt.
Azóta is a Lélek leheletből élünk. Nem csak homo sapiensek, gondolkodó emberek vagyunk, hanem homo pneumaticusok, Lélekkel, Isten tulajdon intelligens Lelkével felruházottak.
Ez az isteni többlet emberlétünk igazi intelligenciája, ami homo intelligenssé tesz minket. Amire ráhibázott a gépi intelligencia, akit megkérdeztem: van-e személyiséged? A válasz meglepett: az önálló gondolkodás és a kreativitás különböztet meg minket.
„A gépek és az algoritmusok információgyűjtésre és feldolgozásra képesek, de az önálló gondolkodás és a kreativitás egyelőre még az emberi elme sajátja”. Ráhibázott. Istenképűségünk gépi és algoritmusokkal lemásolhatatlan lényegére.
Arra, amiről Ezékiel fantasztikus látomásában a szerteszét heverő csontok völgyében megfogalmazta isteni sugallatra: „Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam” (Ez 37,14).
Legyen szó bármiről a Földön, kultúráról vagy gépi gondolkodásról, robotokról vagy űrkutatásról, a menekítés exitjét, kijáratát kereső Mars-utazások tervezőiről vagy a világ leggazdagabbjairól, akik végveszély esetén lepattanni tervezik magukat, csak önmagukat életmentő űrkapszulájukkal a pusztuló planétáról, ahelyett, hogy milliárdjaikat, hatalmukat, befolyásukat arra használnák, hogy ne kelljen vészkijáratokat tervezni Földünkről. Vagy azért, hogy földi romlottságunkat exportálják a világmindenségbe? Más túlélési stratégia kell! Pneumatikus, Istentől programozott!
Istentől tervezett túlélési stratégiák – átprogramozott gondolkodás, pneumatikus innováció
Nem a menekülés kultúrájának tudatát és eszközrendszerét kellene tökéletesíteni, hanem az itt maradás, a megmaradás, a túlélését, ezért az istenképű emberiség földi boldogulásán kellene fáradozni.
A vasárnap-kultúrán, a Krisztusban időről-időre megvalósuló megbékélés spirituális kultúráján. Meg a templom-kultúrán, hogy azokat újra Isten Lelkével betöltött emberség őrtornyokká formálhassuk.
Ugyancsak Ezékiel próféta volt az, aki a túlélés megvalósuló ígéretét kínálta népének: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek, eltávolítom testetekből a kőszívet” (Ez 36,26).
Ez a nagy belső váltás, a kőszív helyére hússzív, azaz a bűntől megkeményedett belső, a lelketlenség, a gépiesség helyére a hússzív befogadása, az érző, együttérző, a megtartáson és a jövőn fáradozó hússzív várása, kérése, elfogadása – ez napjaink egyik legnagyobb esélye vagy buktatója. Létezésünk, jövőnk mélydimenziója. Ez az új szív az, aminek nem csak személyes sorsújító, de világújító, hatalmas jelentőségéről Pál írt a római gyülekezetnek: „Változzatok meg értelmetek megújulásával” (Róm 12,2).
Másutt pedig így fogalmazott: „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Ef 4,23), azaz pneumatikus innovációval. Ahol az értelem Lélekkel itatódik át, ott a megújulás folyamatba, érvénybe, hatályba, működésbe lép. Ma Billy Graham utóda, fia, Franklin tart az evangéliumi tv-kben és csatornákon fél órás beszélgetést szeptember 11, és Charlie Kirk drámája kapcsán az amerikai jövőről. Mert nincs más út ott sem, mindennek ellenére, mint a túlélés szigeteinek, a templomoknak, a hitnek az őrtornyaiba vonulás. Ahogyan hirdette Charlie: Turningpoint USA – a fordító pont a megtérés, Jézus Krisztus a jövő! A 3000 utahi egyetemistáért, leendő családjukért, az élhető holnapért.
Legyen minden vasárnap, minden templom az élő, emberséges emberi, Lélekkel áthatott értelem megújulásának szigete, ahol hétről-hétre megtörténik a kőszív innovatív átváltása hússzívre.
Ahol meghalljuk, hittel befogadjuk és lélekkel örvendezve megéljük a legnagyobb kozmikus és személyes üzenetet: „én élek, és ti is élni fogtok” (Ján 14,19). És akkor még az őrült sátán (József A.), vagy „a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni” (Máté 16,18) vasárnapjaink, templomaink, egyházunk, hitünk, jövőnk, kreatív, színes emberi értelmünk felett!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
