Szőlőszüret és vigalom régen, a parasztvilágban

Szeptember végén, október elején már elkezdődött a szüret. Régen ezt a munkát is, mint minden más betakarítást, közösen végezte a falu közössége. A szüret ekkor bizonyos napokhoz volt kötve, Terézia, Orsolya, vagy Simon-Júdás napjaihoz. A szüret kezdetét hatalmas riogatással, ostorpattogtatással, pisztolydurrogtatással jelezték.

Egyik visszaemlékezőm, Balázs Lászlóné, szül. Gyurász Rozália (1923. november 19. ) így emlékezett a szüretre:

Már egy héttel a szüret előtt minden szőlősgazda előkészítette, kimosta a szürethez szükséges edényeket, kádakat, hordókat, puttonyokat, aztán kirakták a napra száradni.

A gazdák szőlőcsőszt fogadtak fel, akinek az volt a feladata, hogy a szőlőtermést megmentse a seregélyektől és a tolvajoktól. Érés alá, még utoljára bekapálták a szőlőt, a tőkék alatt még el is gereblyézték, hogy meglátszódjon a tolvaj lábnyoma.

A szüret előtt való napon a gazdasszony tyúkot, hízott kacsát, vagy libát vágott. A nagyobb részeket megsütötte zsírjában, a tepertőjét, a sült vérét pedig reggelire tálalta fel sült krumplival a szüretelőknek. Kelt kalácsot sütött, túrósat, mákosat, lekvárosat, vagy tepertőset. Mindent előkészített a szüret napjára. Mikor megjöttek a szüretelők, ezzel a früstökkel (reggelivel) kínálta őket. A gazda egy-egy pohár borral, vagy pálinkával kínálta a segítő szüretelőket, aztán befogta a lovakat a szekérbe. Ha lovai nem voltak, akkor a teheneket fogta be a járomba.

Aki csak tudott, felült a szekérre, a gazdasszony felrakta a háti kosarakba rakott ennivalót, aztán elindultak a szőlők felé. A határban már sok szekeres gazda úton volt, ezért versenyeztek, ki tud gyorsabb iramban menni, kinek gyorsabbak a lovai.

Kiérve a szőlőbe elkezdték a szüretet, amely nagyon vidáman, de mégis szorgosan zajlott. Viccelődtek, daloltak, a fiatalok még táncra is perdültek egy rövid pillanatra. A legények, fiatalemberek hátukon a puttonnyal hordták a szekereken lévő kádakba a szőlőt.

Ha tele lett a vödör, a lányok, menyecskék nagyot kiáltottak: „Puttonyos, itt ugross!”

Délben leültek a nagy diófa alá. A gazda kalapját levéve a szüretelő csapattal együtt imádkozott, majd ebédeltek abból, amit a gazdasszony a kosarakba rakott otthon. Ilyenkor a csősz is megjelent, ő is kapott egy-két pohár bort, vagy kalácsot.

A szüret befejeztével minden tőke alá egy-egy szőlőszemet tettek, hogy a következő évben is jó termés legyen.

A szép szőlőfürtöket hátikosarakba rakták, amit otthon felkötöztek, majd felakasztották a kamrában egy rúdra, így egészen karácsonyig elállt. Ezeket a kosarakat nem rakták fel a szekérre, hanem a lányok, asszonyok a hátukon vitték haza, nehogy összetörjön a szekéren, útközben.  Hazaérve ebédet kaptak a szüretelők, finom tyúklevest siflis tésztával, sült kacsa-, vagy libahúst rizskörettel, ludaskásával, aminek a tetejére sült libavért és tepertőt raktak. Minden szüretelő kapott egy vödör szőlőt, amit saját maga szedett tele szüretelés közben.

Fizetést nem kértek a munkáért, mert ha szükséges volt rá, ők is visszakapták a segítséget.

Amikor minden gazda leszüretelt a faluban, még egyszer nagy szüreti felvonulást rendeztek. A szüreti felvonuláson elől mentek a legények ünnepi népviseletben és szőrén ülték meg a lovat. Utánuk a bíró és bíróné hintaja, utánuk a kisbíró,  a nyakába akasztott dobjával. Amikor a menet megállt egy-egy utcánál, a kisbíró rávert a dobjára és közhírré tette a nagy eseményt, a szüreti vigasságot. Őt követte a csősz, aki a kereplőjével időnként kerepelt és a pisztolyával durrogtatott. Ünnepi ruhába öltözött lányok csapata kísérte, akik rudakra kötözött szőlőfürtöket vittek.

A lányok után szekerek mentek, melyeken hordók voltak és szőlősajtolók, megmutatva, mennyi munka van a szőlő feldolgozásával, hogy bor legyen belőle.

A menet végén kártyavető cigányasszonyok mentek legényekkel, akik a bámészkodók arcát bekormozták. Végigmentek a falun, majd a kocsmánál megállva elkezdődött a vigasság. A rudakat felállították a bíró és bíróné mellé. Ám a csősznek vigyáznia kellett a szőlőre, mert ha nem vigyázott, a legények huncutul meglopták. A csősz azonban elkapta tolvajt és megbüntette. Ha egy lány a csókjával kiváltotta a tolvajt, akkor nem kellett pénzbírságot fizetnie. Amikor a cigánybanda húzni kezdte a talpalávalót, már mindenki táncolt, vigadott, éjfélig. Ekkor ért véget a szüreti vigasság.

Forrás: Palóc dédanyáink kelengyés ládája

Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma