A Lévai Reviczky Társulás irodalmi szakosztálya irodalmi estre invitálta a lévai közönséget Ordódy Katalin születésének 107. és halálának 25. évfordulója alkalmából.
Ifj. Ševeček Judit a Reviczky Társulás titkára köszöntötte a megjelent közönséget majd átadta a szót id. Ševeček Juditnak az irodalmi szakosztály vezetőjének, hogy tartsa meg előadását.
Az előadás elején bemutatta Ordódy Katalin életét és életútját. Az előadás során megtudhattuk, hogy már gyerekként is történeteket képzelt és rajzolt a képeskönyvek, folyóiratok fotói köré, tízéves kora körül verseket írt, érettségi előtt pedig egy dalt, amelyet osztályával előadott egy iskolai ünnepségen. Tizenhárom évesen verseket, sőt egy regényt is írt Afrikáról. Szeretett gondolatban kalandozni. Iskoláit szülővárosában Léván és Zselízen végezte. 1938-ban szerzett Pozsonyban tanítói oklevelet. Volt banktisztviselő az apja által irányított fiókintézetben Zselízen.
Férjhez ment, három gyermeket neveltek fel férjével: Katalint, Vilmost és Dénest. Férje, Ordódy Vilmos bankigazgató volt Verebélyen, apósa vármegyei főjegyző. A háború után mindenüket elvesztették, évekig egy pincelakásban éltek Pozsonyban a három gyerekkel.
Ebben az időben került újra az irodalom közelébe. A Slovenská kniha kiadóvállalat propagandaosztályának magyar szerkesztője volt, a megjelenő könyvek rövid ismertetőit, tartalmi kivonatait írta. Amikor az 1958-as káderezések során a férjét kirúgták az állásából, őt is menesztették, de a Szlovák Irodalmi Alaptól kapott egy életmentő javaslatot egy három hónapos ösztöndíjra. Ki kellett költöznie a Budmericei alkotóházba. Mivel szűkösen éltek, kis pincelakásban, ahol sohasem lett volna egyébként alkalma „elkülönülve alkotni”. Élete végéig fájlalta, hogy nem tölthetett több időt a gyermekeivel, de ő volt az, akinek el kellett tartania a családját, mivel férjét ellehetetlenítette a hatalom. Nagyrészt a Hét folyóiratban kapott szerkesztői fizetéséből és az írásaiért kapott honoráriumaiból éltek. Hatvannyolcban rehabilitálták a férjét, akinek azonban az átélt megaláztatások aláásták az egészségét, és egy év múlva meghalt.
Írói pályáját riportokkal és versekkel kezdte. Évi, Pisti, idesüss! címmel jelent meg első verses mesét tartalmazó kötete. Első regénye a Megtalált élet szokatlanul kedvező visszhangot keltett a kritikusok és az olvasók körében egyaránt . A Nemzedékek című regénye több generáción keresztül mutatja be a szlovákiai magyarság sorsát.
Ordódy Katalin a komáromi hajógyárban töltött hat hónapot, így született harmadik regénye, a Dunáról fúj a szél. Annak ellenére, hogy a téma nem igazán érdekelte, és a környezet teljesen idegen volt számára, a riport és a regény eszközeit vegyítő mű érdekes helyszíni leírásokat tartalmaz, és valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az Idegen című nagysikerű regénye gyári környezetét hitelesen alkossa meg. A hajógyári regényt azonban a kritika elmarasztalta.
Az idegen címen megjelenő mű fordulópontot jelent az író művészi pályáján. Korábbi, társadalmi-történelmi ihletésű regényeit a lélektani regény váltja fel. Az Idegen és a Kiküldetés című regényei az emberi kapcsolatok, a párkapcsolatok témakörét dolgozzák fel a korabeli szóhasználattal élve a „modern nő” szemszögéből, aki „helyet követel magának a társadalomban” . A szlovák-magyar együttélést ábrázolja egy vegyes házasság történetén keresztül A keskenyebb út című regénye. További regényei a Kerekes kút és a Dóra egy könnyed szerelmi történet, amelynek megírására az Új Szó kérte fel, és folytatásokban közölte.
Írt egy egzotikus kalandregényt is Közjáték Kumadasin címmel, amely műfaji kuriózumnak is beillik az életmű többi eredményéhez viszonyítva. Törökországi úti élményeit írta meg Mediterrán széllelcímű útirajzában. Tudományos-fantasztikus regénye a Botrány a XXIII. században. Történelmi ifjúsági regénye a Kulcs és kard.
Ordódy Katalin életpályája és életútja bemutatása után id. Ševeček Judit felolvasott az írónő regényeiből s így a közönség személyesen is megismerkedhetett az írónő nyelvezetével, stílusával és a regények tartalmával. Irodalmi est révén betekintést nyerhettünk a regények szereplőinek életébe és megismerhettük személyiségüket.
Az est végén Urbán Zoltán a Reviczky Társulás titkára megköszönte az előadónak a tartalmas előadást majd a közönséget a másik terembe invitálta, ahol sor került Ordódy Katalin gondolati emléktáblájának ünnepélyes leleplezésére.
Az emléktáblát Janovicky Éva és Lőrinc Katalin avatták, a koszorút id. Ševeček Judit és Urbán Zoltán helyezték el s az emlékezés lángját pedig ifj. Ševeček Judit gyújtotta meg.
Az emlékest baráti beszélgetéssel folytatódott. Ezúton köszönjük Müller Péternek a Reviczky Társulás Helytörténeti szakosztály vezetőjének a közreműködést, segítséget, valamint a gondolati emléktábla elkészítését, mellyel hozzájárult az emlékest magvalósításához.
Ševeček Judit/Felvidék.ma