November 15-én, szombaton immár 42.alkalommal került megrendezésre a Nagyszombati Könnyező Szűzanya Novéna búcsúja a kilenced keretében. Évről évre hagyományosan november 13-a és 21-e között megszervezik a nagyszombati Szent Miklós-katedrálisban.
Az ünnepi főpapi szentmise főcelebránsa az idén jászóvári apáttá választott, és szeptember 13-án ünnepélyesen beiktatott premontrei szerzetes, a vízkeleti származású Kiss Endre András, O.Praem volt.
Az ünnepi bevonulás az érseki palotából volt élén a feszülettel, Szent György-, valamint Szent István- lovagokkal, ministránsokkal, kispapokkal, szép számban érkezett lelkipásztorokkal, Kiss Róbert révkomáromi esperes-plébános, nagyszombati általános érseki helynökkel, kanonokkal; Tóth László nagyszombati kanonokkal; végezetül pedig Kiss Endre András apáttal.
(Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
A szentmise elején Orosch János érsek üdvözletét adta át Kiss Róbert, majd nagy szeretettel és tisztelettel üdvözölte főtisztelendő Endre András apát urat, a paptestvéreket, szerzeteseket, szerzetesnőket, a Lux tévé nézőit, és valamennyi zarándok hívőt.
1710-ben Nagyszombat városát pusztító pestisjárvány sújtotta. A város hívei az egyházi elöljáróságokkal fogadalmat tettek, hogy előzetes böjt után megülik a Szűzanya ünnepét és szentmisét mutatnak be a kegyképe előtt.
Az őszinte és mélyről jövő ima meghallgatásra talált. A körmenetet követően november 21-én a pestis csodás módon teljesen megszűnt, többé nem követelt emberáldozatokat.
Isten népeként azért zarándokoltunk újból el, hogy égi édesanyánk oltalmára bízzuk magunkat. Kívánjuk, hogy mindannyiunk szíve megerősödjön a hitben, bizalomban és a reményben, s imáink, könyörgéseink meghallgatásra találjanak.
„Egyesítsük szívünket népünk lelki megújulásáért, és esedezzünk a világ békéjéért“ – hangzottak fel Kiss apát úr szavai, majd így folytatta – „forduljunk irgalmas Atyánkhoz, csöndesedjünk el, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy tiszta szívvel ünnepelhessük az Úr szent titkát.”
Kiss Endre András apát homíliájában arra kérdezett, vajon elgondolkoztunk-e azon, melyik az az erő, ami szeretetközösséget hoz létre. Vajon nem az édesanya-e, aki áldozatos szeretetét mutatja gyermekei, családja és rokonsága iránt. Szüleink név- és születésnapját megülve még távolabbról is eljönnek a gyermekek, hogy ajándékaikkal, jelenlétükkel kifejezzék az anya megbecsülését, a közösséget erősítsék.
(Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
„Hiszen az anya szeretete tartotta együtt a családot és ösztönözte, hogy időt nem kímélve gondozza a rájuk bízottakat. Ez a földi életünk vetülete. Ennek van egy másik, lelki oldala is: hogy ide mi, zarándokok égi édesanyánkhoz, a Boldogságos Szűzhöz jöttünk. Hálát adni a gondoskodó, oltalmazó szeretetéért, engesztelni úgy saját magunk, mint mások vétkeiért. Azokért a bűnökért, amiket mi, emberek követtünk el.
Jézus az édesanyja gondoskodására bízza a világot és a benne élő embert. Az ő élete pedig példamutató számunkra.
Mindinkább el kellene mélyíteni bennünk a hitünket. Jézus hittel hagyatkozik az isteni tervre, aláveti magát kérdés nélkül, mert tudja bizonyosan, hogy Isten az ő gondját viseli. Ugyanígy mi is az ő buzgóságán és odaadásán nőjünk, hogy mi is ezt tegyük. Az anya mindig egyesítő, mindig a szeretet hordozója, sajnos a mai világban ez az anya úgy eléggé elszűkült. Pedig nekünk, magyaroknak van egy nagyon szép szavunk rá: édesanya. Azonban fennáll a kérdés: az édesanyák küldetésüket teljesítik-e, s jogosan várnák-e el gyermekeiktől az édesanya megnevezést. Mai rohanó világunkban sajnos a gyermek csak nyűggé, teherré válik, s az elemit nem kapja meg. A szülők nem vezetik rá a gyermeket az Isten-ismeretre. Ezt legjobban Isten ajándékán keresztül lehet megtenni: például egy gyönyörűen kicsillagosított alma Isten ajándéka, s ha beleharapsz, fiam, ráébredsz, mennyi ízt, zamatot rejtett el a mi örömünkre.
(Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Az apa Isten-képet formál gyermeke lelkében azzal, hogy jóságos, gondoskodó, szeretetteljes, igazságos, szigorú. Mindezeket átvetíthetjük a mi mennyi Atyánkra is. Ő mindent a legnagyobb fokon birtokol és nyilvánít ki. Így a gyermek lelkében már nemcsak apa és anya van, hanem fölöttük is a teremtő Isten. A benne való bizalom a hit gyökere, alapja. Ha ezt a szülők nem oltják gyermekük szívébe kis korban, akkor később már hiába.
Aki Istenben bízik, az nem szégyenül meg. Látjuk a mai világ esztelenségét, fejetlenségét, különösen nyugaton. Mindenféle hullám meggyökerezik az ember lelkében, mert valami hiányzik belőle, s ez a hite az Istenben. Az ember, ahogy látjuk a világ forgatagában, Isten akar lenni, élet és halál ura, de nem az. Végül mégis megtörik, mert jön az igazság-szolgáltatás, s ez nem téves, ez az Isten fényében felismert igazság, amit az embernek el kell fogadni.
Elfogadtuk a hitet, próbáljuk ezt megélni, ami megmutatkozik a mindennapi tevékenységünkben, nemcsak a templomba járásban, hanem életvitelünkben is.
Ne azt mondják rólunk ellenségeink, a hitetlenek, hogy semmivel sem vagyunk jobbak, mert egyesek benn a templomban lehúznák az Istent a lábánál fogva, kint pedig visszacsöppennek a mindennapi életbe; a gonoszság, szeretetlenség, ítélet van az ajkukon. Olyan időket élünk, ahol közvetlen ráismerhetünk Isten jelenlétére életünkben, csak a lelkünkben is ki kell nyílni a szemünknek, hogy életünk bármilyen nehéz is, akkor is velünk van az Isten.
(Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Mint Isten családja jöttünk össze hálát adni a Szűzanya gondoskodásáért. Vizsgáljuk meg, mennyire tartjuk fontosnak gyermekeink, unokáink, hitre, magyarságra való nevelését. Az ember megszentelt életének legnagyobb akadálya az önzése. Isten arra hívott meg bennünket országába, hogy mindörökké örvendjünk az ő színe látásának, s benne éljünk az örök szeretetben.
Segítsen bennünket mennyei Atyánk a Szűzanya közbenjárására lelkünkről levenni a fátyolt, hogy kegyelme teljesen áradjon belénk. Bennünk törje meg az önzést, hogy a kegyelem meg is valósuljon életünkben. Szűzanyánk, a veszélyben kérünk, takarj be bennünket is palástoddal, mennyei Atyánk bocsássa meg vétkeinket, hogy újult lélekkel és szívvel keressük az ő közelségét és az ő országát, ahol meglátjuk nemcsak az üdvözítő dicsőségét, hanem a mennybe fölvett királynő ragyogását is az Isten országában“ – zárta homíliáját Endre apát.
(Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
A hívek könyörgését Katona Júlia, a Mária Légió tagja, zarándoklatszervező olvasta fel a csallóközi híres búcsújáró helyről, Dercsikáról. Az áldozati liturgia kezdetén az adományokat a Szent György lovagok képviselői és ministráns vitte az oltárra, köztük piros-fehér-zöld szalaggal díszített cipót.
A szentáldozást követően a 2007-ben, a Szent Erzsébet jubileumi évében az Orosch János, akkori Pozsony-nagyszombati Főegyházmegye segédpüspöke által alapított
Szent Erzsébet-rózsája díjait vehették át Kondé Mihály a nyárasdi és in memoriam Rajcsányi Lajos a nagymácsédi egyházközségekben tett fáradhatatlanul végzett munkájukért.
„A nagyszombati Szűzanya tisztelete túllépi a bazilika falait és elér sokak szívéhez“ – zárta gondolatait Kiss Róbert vikárius. „Oltalmába ajánljuk családjainkat, életutunkat, hogy esdje ki számunkra a kitartó hitet, buzgó reményt és önzetlen szeretetet. Amit ma együtt imádkozva kértünk, azt a mindennapokban megéljük és meg is kapjuk.“
(Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Az ünnepi szentmise a főpapi áldás után kivonulással végződött az ősi magyar himnuszunk, a Boldogasszony, Anyánk eléneklésével.
A szentmise után a közelebbi és távolabbi egyházközségek hívei, zarándokai, papjai kötetlen beszélgetés után búcsúztak el egymástól, lelki táplálékban meggazdagodva, megerősödve tértek otthonaikba. Bízva, remélve abban, hogy jövőre ugyanitt találkoznak a Nagyszombati Könnyező Szűzanya védő palástja alatt minél többen.
Zilizi Kristóf/Felvidék.ma
