Seregi Lászlóra, a korszakalkotó koreográfusra emlékezett október végén a Magyar Állami Operaház. Az elmúlt fél évszázad legmeghatározóbb táncművészének életművéből az egyik legismertebb opusát, Prokofjev Rómeó és Júliáját tűzték műsorra több alkalommal.
A közleményükben írták: „Shakespeare Rómeó és Júliája négy évszázada az európai és az egyetemes kultúra egyik megkerülhetetlen darabja, a korlátokat nem ismerő szerelem és gyűlölet tragédiája minden művészeti ágban számos emlékezetes alkotást ihletett.
A koreográfiához ösztönös filmszerű dramaturgiai érzékkel és látásmóddal közelítő Seregi László a legendás rendező, Franco Zeffirelli 1968-ban készült időtlen klasszikus filmadaptációjától inspirálva készítette el kirobbanó sikerű színpadi koreográfiáját, amin az elmúlt negyven év során generációk nőttek fel és lettek a tánc szerelmesei.”
A mai modern-modernkedő világunkban újdonságként szolgált, hogy az előadás megálmodói az eredeti Forray Gábor-féle díszleteket hozták vissza, a jelmezeket még Vágó Nelly tervezte.
(Fotó Nagy Attila)
Az előadás négy évtizeddel ezelőtti bemutatója a magyar kulturális élet meghatározó eseménye volt. Jegyet szerezni a darabra szinte lehetetlennek mutatkozott, nekem szerencsém volt, mivel a Hungarotonnál dolgoztam, s a neves kiadóvállalat neve előnyt jelentett a jegyek beszerzésénél. A darabot kétszer-háromszor láttam. Elbűvölt Prokofjev zenéje, amit Seregi teljesen korrekten lefordított a tánc nyelvére. Valóban érződött Zefirelli hatása, de ez nem jelentett plágiumot. A rendezés is közönségbarát volt, nem törekedett olcsó népszerűségre, de a poénok ültek.
Seregi sikere egy hosszabb, jól felépített életmű egyik utolsó alkotása volt.
A művész a Spartacussal 1968-ban robbant be a magyar színházi életbe, akkor is egy szovjet (örmény) zeneszerző, Aram Hacsaturján zenéjére épített.
Választásában akkor is egy film játszhatott fontos szerepet: a Spartacus című amerikai szuperprodukciót hat esztendővel korábban mutatták be Kirk Douglas-szel a címszerepben. Seregi is emlékezetes gárdával vitte színpadra, a főszerepeket Fülöp Viktor és Kun Zsuzsa alakította. Ezt számos más népszerű előadás követte.
A koreográfussal egyszer futottam össze a Hungaroton falai között, a Rómeó és Júlia előadásra vonatkozó dicsérő szavaimat köszönettel fogadta. Néhány évvel ezelőtt Balatonszemesen találkoztam Kovács Norbert táncművésszel, akivel egy rövid interjút is készítettem. Sokat dolgozott együtt a koreográfussal, s így vallott róla:
„Seregi Lászlót, a Macskák koreográfusát emblematikus művésznek és embernek ismertem meg. Kiváló memóriájának köszönhetően az összes darab minden mozdulata a fejében volt. Maximális erőbedobást követelt meg mindenkitől, elvét később az élet más területén is érvényesítettem.”
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
