A lévai zárdaiskola hét évtizedes története egyszerre csoda és tragédia: templomi csendben nevelt generációkat, miközben kétszer hadszíntérré, majd romhalmazzá vált. 1914-től 1950-ig fény és árnyék váltotta egymást falai között – egészen addig, amíg 1950. augusztus 29-én reggel nyolckor állami tisztviselők és nemzetbiztonságiak be nem léptek a szomszéd kis házba, és a négy ott maradt idős kedves nővérrel közölték: azonnal indulnak Rozsnyóra.
December 4-én a lévai Reviczky Házban tartották a Reviczky Társulás keretében működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály 132. előadását, amelynek társszervezője a Lévai Szent László Kör volt. Az előadó, Müller Péter – a szakosztály vezetője és a kör elnöke – egy héttel korábban megkezdett témáját folytatva mutatta be a lévai zárdaiskola történetét 1914-től. Az estét közös fohász nyitotta a volt lévai zárdai kedvesnővérek, növendékek és az iskola támogatói lelki üdvéért.
Az előadó számos kordokumentummal alátámasztva elevenítette fel az eseményeket. Az I. világháború első sebesültjeit a lévai kórház mellett a tanítóképzőben, a római katolikus fiúiskolában és a barakkokban kialakított hadikórházakban ápolták, s ebben a Lévai Mária-kongregáció volt növendékei jelentős szerepet vállaltak. 1916-ban Báthy László lévai plébánost, az iskola igazgatóját esztergomi prelátus-kanonokká nevezték ki és nagyszombati érseki helynöki feladatokkal bízták meg. Ő 1917 végén 35 000 koronáért megvásárolta, majd a zárdaiskolának adományozta a szomszédos „Zöldkertet”, hogy „az intézetnek alkalmas torna- és játszótérrel, valamint a háztartás- és kertészettan gyakorlati tanításához szükséges kerttel való ellátásáról gondoskodjon”. A hálás nővérek „Báthy-kertnek” nevezték el a területet.
1918 és 1921 között az iskola életét nem a tanterv, hanem a világtörténelem eseményei határozták meg.
1918 őszén a spanyolnátha és az őszirózsás forradalom lévai zavargásai miatt szünetelt a tanítás. 1919-ben négyszer alakítottak kaszárnyát az épületből: a csehszlovák csapatok bevonulásakor, a Magyar Tanácsköztársaság idején (ekkor a város hadszíntérré vált), majd IV. Károly 1921-es visszatérési kísérlete miatt.
Az 1918–1938 közötti időszakot a nővérek nosztrifikációs és állampolgársági problémái, a nem megfelelő tankönyvek és az iskola szlovák célra való átvételére irányuló kísérletek nehezítették. Ennek ellenére 1921-ben a Lévai Női Mária-kongregáció, 1927-ben az elemi iskolások Szívgárda hitbuzgalmi csoportja szentelt új zászlót. 1925-ben az egész Szlovenszkóra kinevezett kézimunka- és háztartási szakfelügyelőnő sok mintát és ötletet vitt magával a nővérektől.
A 1929/30-as tanévben a Báthy-kertben tornapálya és filagória épült, valamint megnyílt az internátus az idősebb környékbeli diákok számára. 1930-ban, az iskola fél félszázados jubileumán Léva vallásfelekezeti különbség nélkül 20 000 Kč-t gyűjtött az intézménynek. A jubileum alkalmából ifj. Kersék János – aki 1898–1900 között óvodás volt a zárdában – saját verssel köszöntötte a nővéreket.
A megható verset most Ivkovič Melinda adta elő a Reviczky Házban.
Az iskolai ünnepek közt szerepelt október 28-a, a köztársaság megalakulásának napja, a elnök születésnapja, anyák napja, a virágvasárnapi békeünnep, Úrnapja és a fák ünnepe. Alkalmi műsorokat tartottak Szent Vencel, Pribina, Péter jugoszláv király emlékére, valamint a Lévai Női Mária-kongregáció 25 éves jubileuma alkalmából. 1923. január 30-án a hatóság által előírt Petőfi-ünnepséget is megtartották. 1931-ben az állami „kereskedelmi kurzus” miatt megszűnt az iskola kereskedelmi szaktanfolyama. A nővérek nosztrifikációs és állampolgársági ügyei 1933-ig húzódtak.
A gyermekek számára a kirándulások jelentették a legnagyobb élményt, bár csak Csehszlovákia területén belül. Az elemi iskolások Léva környékén, a polgáristák Krasznahorkától Brünnig, a kereskedelmi tanfolyam növendékei pedig Oroszkán, Vihnyén, Körmöcbányán, Losoncon és Zselízen jártak üzemlátogatásokon. 1914 és 1937 között a növendéklétszám 816-ról 476-ra csökkent.
1938 őszén a lévai irgalmas nővérek – neveltetésükhöz és nemzetiségükhöz híven, valamint a 20 év megpróbáltatásai után – örömmel fogadták Léva visszacsatolását Magyarországhoz.
1939. április 30-án a Szent Jobb országjárása során az óvodástól a polgáristáig magyar viseletbe öltözött növendékek fogadták az ereklyét. Ugyanebben az évben állami támogatással felújították az épületet, öltözővel bővült a tornaterem. Új ifjúsági szervezetek alakultak (önképzőkör, misszió, diákkaptár, sportkör, Kis Mária-kongregáció). A szülőknek spirituális és nevelési tanfolyamokat tartottak, a bazárok bevételéből a szegényeket és a háborús károsultakat támogatták. A frontra induló honvédeknek a nővérek és diákok melegítőket, hósapkákat, nyaksálakat, kapcákat készítettek. Az utolsó tanítási nap 1944. március 31-én volt. Ezt követően az épületben előbb magyar, majd szovjet katonai kórház működött, az udvar bombatalálatot kapott, a legnagyobb kárt azonban a megszálló szovjet katonák okozták.
1914 és 1945 között az intézet főnöknői: Doleschall M. Editha, Baázs M. Rosamunda, Baumli M. Apparitia, újra Baázs M. Rosamunda, Skobla M. Villanova, Bessenszky M. Beáta, Erdélyi M. Eustella, Csepela M. Loyola, majd 1945-től Csápek M. Aléna voltak.
1945-ben az iskolát államosították, szlovák óvoda és nyolcosztályos népiskola költözött a falai közé.
Számos nővér Magyarországra távozott vagy kitelepítették őket; az utolsó négy idős nővér a szomszédos kis házban lakott. 1950. augusztus 29-én reggel 8-kor az R-akció keretében a Lévai Járási Nemzeti Bizottság, az állambiztonság és a nőszövetség képviselői közölték velük, hogy azonnal Rozsnyóra kell távozniuk.
„Ha ilyen szomorúan is zárult is a lévai irgalmas nővérek története, 70 éves áldásos munkájuk gyümölcse nem tűnt el nyomtalanul Léván, további generációk életét, gondolkodását, viselkedését határozta meg. Az intézet emléke mai napig él: az épület homlokzatán az IRGALMAS NŐVÉREK INTÉZETE felirattal, a temetői sírokban, de leginkább abban a szellemi örökségben, melyet a régi lévai családok őriznek és átörökítenek. A mai előadás záruljon annak a szellemi örökségnek egy sokatmondó tanácsával, melyet 1926. április 28-án Schmidt M. Cassilda írt egy kis tanítványa emlékkönyvébe: Óvatosan éljünk, vigyázzunk a lelkünkre, hogy e rövid élet ne legyen vesztünkre!” – fejezte be előadását Müller Péter.
A hallgatóság vastapssal köszönte meg a tartalmas előadást és a kutatómunkát. Urbán Zoltán, a Reviczky Ház elnöke nagy ajándékkosárral köszöntötte a jubiláló előadót. Mivel ez volt az év utolsó helytörténeti estje, Müller Péter szép adventi készülődést és boldog karácsonyt kívánt mindenkinek.
Az előadást követően kötetlen beszélgetés alakult ki, előkerültek a régi zárdai fényképek, a jelenlévők szüleiktől, nagyszüleiktől hallott történeteket elevenítettek fel – kellemes zárása volt az aznapi délutánnak.
Ivkovič Melinda szavalata
ifj. Kersék János
A lévai zárda ötvenéves jubileumára.
Kedves Jó Nővérek ! Dicsér egy fél század
Most, mikor ötven év övezi e házat,
Hol jóság, hűség és krisztusi szeretet
Ötven éve ápol sok kicsi gyereket.
Ötven év küszöbén, hogy megállunk itten,
Meghatva köszöntünk diadalmas Isten,
Ötven év kőszirtjén a Neved ott ragyog,
Köszöntenek ezért kicsinyek és nagyok.
Ötven év előtt oly kicsi volt e fészek,
De nagy volt a kegyes, alapító lélek,
Ki előre látta, mi lehet a magból,
Ötven éve s íme csodás fa lett abból.
Most, hogy visszanézek a régi kis házra,
Megnyílik a lelkem e tündéri csodára.
Szívemben melegség, öröm gyúl, emberek
Nézzetek: szememből hálakönyv hull, pereg.
Szent legyen mindég e fehér iskola …
A képe lelkünkből el nem tűnhet soha,
Mert itt nevelkedett a mi édesanyánk,
Akinek csókjában áldása hullott ránk.
A kegyetlen Élet messze elseperhet,
Búval, bajjal, gonddal letiporhat, verhet,
Csak maradj meg nekünk te hófehér terem,
Lélekmező, áldás, hol csak virág terem.
Régi iskolához elvisz a gondolat …
Újra látom azt a drága négy kis falat.
S itt állnak előttem fényes glóriában
Régi nevelőink a vén iskolában,
Amint tanítgatnak, – nevük legyen áldott, –
Szeressétek: a munkás magyar családot,
Amelyben virágzik az erkölcs s a béke,
Melynek szelíd nő a legszebb ékessége.
Ünnep volt az nekünk, mikor jövétek
Jóságos Kertészek, kedves jó Nővérek,
Nyomotokban ott jár a tudás és a hit,
Munkátok íme az új kor áldja itt.
Isten szeme vigyázzon, merre ti léptek,
Az új félszázad is legyen a tiétek.
És áldjon meg minket a szerető Isten,
Hogy még sok jó édesanyát neveljetek itten.
Kelt, Léván 1930 októberében
***
Felvidék.ma
