Ma van százötven éve, hogy Budapesten elhunyt Toldy Ferenc, a XIX. századi magyar irodalomtudomány egyik legmeghatározóbb alakja. A jeles irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként és titkáraként, valamint a Kisfaludy Társaság több évtizedes vezető személyiségeként döntő szerepet játszott a magyar irodalmi élet intézményes formálásában.
Munkássága nemcsak saját korát határozta meg: szellemi öröksége máig meghatározó, családja pedig – többek között Toldy István író, újságíró, Toldy László fővárosi főlevéltárnok és Sikor Margit – tovább gazdagította a magyar kulturális életet.
Schedel Ferenc postatiszt és Thalherr Jozefin gyermekeként látta meg a napvilágot 1805. augusztus 10-én, Budán. A család – amelynek tagjai ekkor még nem beszéltek magyarul – 1807-ben költözött Pestre, ahol fiukat 1812 húsvétját követően beíratták a magyar tannyelvű iskolába. Egy évvel később Ceglédre került a gimnázium első osztályába, hogy anyanyelvi szinten sajátítsa el a magyar nyelvet.
Tanulmányait ezt követően már Pesten folytatta: 1814 és 1818 között a Piarista Gimnázium diákja volt, míg a VI. osztály elvégzésére apja Kassára küldte a szlovák nyelv elsajátítása céljából. Bár szlovákul keveset tanult, itt találkozott Pethő krónikájával és Baróti Szabó Dávid Verskoszorújával, amelyek felébresztették benne a magyar irodalom iránti érdeklődést.
Egy esztendő múlva ismét visszatért Pestre, ahol 1819 és 1822 között elvégezte a hároméves bölcsészeti tanfolyamot – ez idő alatt szövődött barátsága Bajza Józseffel is.
1820-tól rendszeres látogatója volt Budán Virág Benedeknek és Horvát Istvánnak, szellemi fejlődésére pedig döntő hatást gyakorolt Kazinczy Ferenc, aki az irodalom és a nyelvészet terén eszményképévé vált. A nyelvújítás lendülete magával ragadta, írói pályáját pedig 1818-tól verssel és különféle szépirodalmi próbálkozásokkal indította. Első fordítása – Szépeinkhez Lübeck után – 1821-ben látott napvilágot a Szépliteraturai Ajándék hasábjain.
Rusz Károly metszete Toldy Ferencről (Fotó: Wikipédia)
Egy évvel később magyarul adta közre Iszokratész Paraenesisét, és irodalomtörténeti jegyzeteket publikált a német Pannonia folyóiratban. Pályájára Kisfaludy Károly is jelentős hatással volt: számos verset közölt az Aurórában. Kazinczy Ferenccel 1822-ben kezdte meg levelezését, ugyanebben az időszakban került személyes kapcsolatba Vitkovics Mihállyal és Döbrentei Gáborral is.
A bölcsészeti tanulmányok befejezését követően az orvosi karra iratkozott be, amelyet 1822 és 1827 között végzett el. Ezzel párhuzamosan verseket, novellákat, valamint irodalomtörténeti és kritikai írásokat közölt különféle folyóiratokban és önálló kiadványokban. A hosszabb szünidőkben külföldre utazott: 1823-ban Bécsben, 1824-ben Galíciában és Krakkóban járt.
Kazinczy Ferenc ajánlása révén gróf Teleki József gyermekeinek oktatója lett, míg Vitkovics Mihály közvetítésére gróf Wenckheim leányát tanította magyar nyelvre és irodalomra.
Az európai irodalomban való széleskörű jártassága miatt Kisfaludy Károly körének is meghatározó tagjává vált. Megismerkedett Szemere Pállal, Kölcsey Ferenccel és Kisfaludy Sándorral is, Kazinczyval pedig 1828-ban személyesen találkozott. Kisfaludy Károly ekkor már gróf Széchenyi István figyelmébe is ajánlotta őt.
Az MTA korábbi titkárai (Fotó: Wikimédia)
Kiterjedt műveltségének köszönhetően elsősorban elméletíróként és az irodalom ügyének lelkes szószólójaként tevékenykedett. Fontosnak tartotta, hogy a magyar irodalmat külföldön is megismertesse; e törekvésének legjelentősebb eredménye az 1828-ban Pesten és Bécsben kiadott Handbuch der ungarischen Poesie, amely magyar szemelvényekkel, német fordításokkal, rövid irodalomtörténeti áttekintéssel és írói életrajzokkal szolgált.
Ugyanebben az évben használta először az irodalomban a Toldy nevet – polgári nevét hivatalosan csak 1847-ben változtatta meg.
1828-ban szemészmesterré avatták, a szünidőket Móron, gróf Lamberg családjánál, illetve az országgyűlés idején Pozsonyban töltötte. 1829 júniusában orvosdoktori oklevelet szerzett, és az orvosi kar tagja lett, majd Németországba utazott. Az 1829–30-as esztendőkben kiterjedt nyugat-európai tanulmányutat tett: Weimarban találkozott Goethével, a telet Berlinben töltötte, ahol a kor neves orvosprofesszorai mellett Hegel előadásait is hallgatta, és rendszeres vendége volt Hufeland, Osann és Hecker házának. Az Englisches Hausban előadást is tartott a magyar nyelvről.
Mellszobra a szegedi Dóm téren (Fotó: Wikipédia)
1830 tavaszán Londonba utazott, ahol Bowring és Esterházy herceg házának rendszeres vendégeként tartózkodott. A nyár elejét Párizsban töltötte, gróf Apponyi Antal nagykövet támogatását élvezve. Itt neves professzorok előadásait hallgatta, kórházakat és az akadémiát látogatta. A júliusi események kitörése előtt Svájcba, majd Olaszországba utazott. Szeptemberben tért haza, ahol már súlyos betegséggel küzdő Kisfaludy Károlyt, a magyar irodalom kiemelkedő vezető alakját találta, míg az írói közéletet a Conversations-Lexikon-per okozta megosztottság jellemezte.
A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én levelező, majd rendes tagjává választotta, és már 1831 elején a testület segédjegyzőjeként és levéltárnokaként kezdte meg munkáját.
A kolerajárvány idején Pesten kerületi orvosként teljesített szolgálatot. 1832-ben Vörösmarty Mihállyal közösen vállalta egy magyar–német zsebszótár összeállítását. Az egyetemen 1833 és 1841 között a dietetika rendkívüli tanáraként működött, miközben 1835 és 1861 között az Akadémia titoknoki tisztségét is betöltötte.
1836-ban ő vetette fel a Kisfaludy Társaság megalapításának gondolatát, és a szervezet alapító tagjai között szerepelt.
1839-ben ő vette át az Akadémia számára a rohonci Batthyány Gusztáv-, a kisbéri Batthyány Kázmér-, valamint a lukai Sándor István-féle könyvtárat, 1840-ben pedig a Teleki család gyűjteményét is.
Pollák Zsigmond metszete Haske rajza alapján (Fotó: Wikimédia)
Toldy indítványozta a Magyar Tudományos Akadémián a tudományos előadások megtartását és az Akadémiai Értesítő kiadását, valamint ő szorgalmazta 1841-ben az osztályonkénti működés bevezetését. 1841 és 1860 között a Kisfaludy Társaság igazgatójaként tevékenykedett. A jénai egyetem 1842-ben bölcseletdoktori címmel tisztelte meg, egy évvel később pedig az egyetemi könyvtár igazgatója lett, amelynek rendezését és megnyitását maga végezte el.
1847-ben kezdeményezte a hazai műemlékek feltárását és ismertetését, ezzel lendületet adva az archeológiai kutatásoknak. 1848-ban a bécsi akadémia tagjává választották.
A szabadságharc idején egyedül látta el az Akadémia ügyeit, és tekintélyével sikerült megóvnia az intézményt az idegen beavatkozástól. 1850-től az egyetemen esztétikát és egyetemes irodalomtörténetet tanított – előbb magántanárként, majd 1861-től rendes tanárként. Ő javasolta Kazinczy születése századik évfordulójának megünneplését (1858).
Toldy Ferenc síremléke Budapesten (Fotó: Wikipédia)
1860-tól a Kisfaludy Társaság másodelnökeként dolgozott, 1862-ben királyi tanácsosi címet kapott, 1863 és 1865 között pedig az egyetem bölcsészkarának dékánja volt. 1871-ben az Akadémia igazgatótanácsába is bekerült, a törvényhozás pedig évi 4000 forintos tiszteletdíjjal ismerte el munkásságát.
Toldy számos tudományos és közéleti testületben vállalt szerepet: tagja volt az országos közoktatási tanácsnak, elnöke az egyetemi osztálynak, továbbá részt vett a királyi gimnáziumi tanárvizsgáló bizottság munkájában. Emellett több hazai és külföldi tudóstársaság tagja, valamint több vármegye táblabírája is volt.
A százötven esztendeje elhunyt irodalomtörténész talán legnagyobb érdeme, hogy csaknem fél évszázadon át – válságok idején is – összetartotta és ösztönözte a magyar irodalmat, ápolta a múlt iránti tiszteletet, a nemzeti nyelv szeretetét, és új kutatógenerációkat nevelt, miközben elsőként adott tudományos rendszert a magyar irodalomtörténetnek.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
