Január 17-én engedély nélkül bontották le egy nemzeti kulturális műemlékként nyilvántartott történelmi polgárház részét Trencsénben, a Palacký utcában. Az épület a város történelmi központjában, a Trencséni Városi Műemlékvédelmi Övezet területén állt, s több évszázados múlttal rendelkezett.
A bontás különösen nagy visszhangot váltott ki annak fényében, hogy Trencsén 2026-ban viseli az Európa Kulturális Fővárosa címet, a programsorozat hivatalos nyitórendezvényére pedig februárban kerül sor. A történtek így közvetlenül a nemzetközi figyelem fókuszába helyezik a város műemlékvédelmi gyakorlatát.
A város meghatározó kulturális intézményei – köztük a Trencséni Kreatív Intézet (Trencsén 2026), a Trencséni Múzeum, a Miloš A. Bazovský Galéria és a Michal Rešetka Közkönyvtár – közös nyilatkozatban ítélték el a bontást. Közlésük szerint
sem az építésügyi hatóság, sem a megyei műemlékvédelmi hivatal nem adott engedélyt a bontásra.
A szlovák műemlékvédelmi hivatal korábbi tájékoztatása alapján az érintett épület szerepelt az országos műemléki nyilvántartásban, eredete a 16. századra vezethető vissza, és szerves része volt Trencsén történeti városszövetének. Az ügyben büntetőfeljelentést tettek, a tulajdonos akár jelentős összegű bírságra is számíthat.
A Palacký utcai műemléki védettségű polgárház Trencsén történelmi belvárosában a bontás előtt. Az utcai homlokzat mögött a több évszázados hátsó szárny még teljes egészében áll. A felvétel 2025-ben készült. (Kép forrása: Google StreetView)
A kulturális intézmények szerint
a bontás nemcsak jogsértő, hanem súlyos erkölcsi kérdéseket is felvet. Álláspontjuk szerint egy társadalom fejlettsége nem csupán rendezvények és címek révén mérhető, hanem azon is, miként bánik saját – vagy örökölt – kulturális értékeivel.
A lebontott épület ugyanis nem pusztán egy helyi ingatlan volt. A történelmi Magyarország, Felvidék városi polgári kultúrájának egyik fennmaradt tanújaként olyan épített örökséget képviselt, amely túlmutat a mai államhatárokon, és egy közép-európai történelmi térség közös emlékezetéhez tartozik. Ennek elvesztése ezért nem kizárólag helyi ügy, hanem tágabb értelemben vett kulturális veszteség is.
Az eset ismét rávilágít arra az ellentmondásra, amely a térségben nem először jelentkezik: a történelmi örökség formális birtoklása nem minden esetben jár együtt annak tényleges, következetes megóvásával. A nyilatkozat aláírói hangsúlyozzák: bár a bontás visszafordíthatatlan, elengedhetetlen a felelősség egyértelmű megállapítása, mert ezt nemcsak a törvény, hanem a közérdek és az alapvető kulturális felelősség is megköveteli.
Szalai Erika/Felvidék.ma/pamiatky.sk
