László Antal Zoltán, aki a „nagy menetelő” és a „hadiösvények magányos farkasa” címet érdemelte ki az 1848-49-es szabadságharc katonai hagyományőrzői körében, idén a dicső tavaszi hadjárat egy szakaszát gyalogosan, egymagában, a Szürke Farkas Hadművelet keretében Egertől Észak-Komáromig járta végig, beiktatva a felvidéki helyszíneket is.
A Magyar katonai hagyományőrzés úttörői, jeles alakjai címmel cikksorozat olvasható a demokrata.hu oldalon, ahol Fülöp Tibor Zoltán, a magyar katonai hagyományőrző mozgalom egyik úttörője így mutatja be a Tavaszi Hadjárat magányos gyalogosát:
„László Zoltán 1957-ben született, MÁV mérnök, vezető főtanácsos, nyugdíjazásáig alépítményi műszaki szakfőelőadó, egyébként pedig a Magyar Honvédvadász Hagyományőrző és Sportcsoport vezetője még ma is. Hosszú évek óta válogatott kihívásokkal „lelkesíti” a Tavaszi Emlékhadjárat résztvevőit. Ők, vagy az utóbbi években már csapatából csak ő, Zoltán, a „Nagy Menetelő”. Általában nem szeret illeszkedni a beszabályozott reguláris hagyományokat őrző egységekhez, mentalitása ugyanakkor a betyár hagyományőrzéstől is távol tartja. Ha igaz az, hogy a honvédvadászok képezik a gyalogság huszárságát, hatványozottan igaz ez László Zoltán hagyományőrző századosra. Mert ha a huszár hazaszerető, leleményes és virtusában élő, akkor László Zoltán a katonai hagyományőrző gyalogság soraiban a huszárszellem egyik elszánt zászlóvivője.”
A nagysallói emlékműnél Marián Kotora polgármesterrel és Sz. Tok Tünde lelkész asszonnyal (Fotó: László Zoltan Fb.)
László Zoltán április 14-én érkezett Nagyölvedről Szőgyénbe. Sok autósnak feltűnt a magányosan menetelő, egyenruhás, hátizsákos férfi, és meg-megálltak, felajánlva, hogy elviszik Szőgyénbe, amit ő gyalogos zarándokként határozottan visszautasított.
Fülöp Tibor, a hajdani Tavaszi Hadjáratok szervezője kérésére fogadták a régi ismerősök az érkező hagyományőrzőt a felvidéki körúton, így Nagysallón, Szőgyénben, majd Búcson és Izsán.
E cikk írója, hajdan a szőgyéni kulturális élet szervezője, aki ott voltam a Tavaszi Hadjáratok felvidéki részén történt megvalósításban a bársonyos forradalom után, a legvadabb Mečiar-korszak idején, amikor a Magyarok Világszövetségének akkori elnöke, Dobos László kezdeményezésére, és asszisztense Pogány Erzsébet, valamint Halasi Nagy Endre, a Széchenyi Társaság történésze és Dániel Erzsébet a Csemadok járási munkatársa, velük álltunk együtt a katonai rendezvénysorozat bölcsőjénél.
Évekig Szőgyén adott otthont a központi rendezvénynek, szállást a hagyományőrzőknek, lovaknak. Nagy felelősséget vállalt ebben Nágel Dezső szőgyéni polgármester, és a környező falvak polgármesterei egyaránt, biztosítva a Tavaszi Emlékhadjárat útvonalát Nagysallótól Komáromig. Akkor kapta a Budapesti Széchenyi Társaságtól Szőgyén Görgei tábornok szobrát.
Szőgyénben a Pató Pál szobornál, Méri Szabolcs polgármesterrel és Berényi Kornéliával (Fotó: svodin.sk)
Így régi ismerősként üdvözöltük egymást László Zoltánnal, akitől megtudtam, hogy 2011 óta minden évben egy-egy szakaszt tesz meg gyalogosan. Kezdetben hagyományőrző barátaival közösen vállalták a Tápióbicske és Isaszeg közti távot. Akkor, még fia, László Szabolcs is vele járta a hadak útját, aki időközben vegyészmérnöki végzettséget szerzett, és ma Budapesten él és dolgozik.
Később az útvonal kibővült, amit 2016 óta egyedül teljesít. Kezdetben Hatvantól Vácig gyalogolt, majd a következő években Egerből Vácig jutott el. Az idei évben célul tűzte a felvidéki szakasz bejárását is.
Március 28-án indult útnak Egerből. Egy lábsérülés néhány órás pihenőre kényszerítette, de folytatta a hadjárat útjának bejárását. Április 12-én lépte át a határt Helembánál, és két napi gyaloglás után ért el Nagysallóba. Egy éjszakát a szabadban töltött, amikor a hátizsákban lapuló függőágy és hálózsák biztosított számára pihenést.
A búcsi szálláshelyen (Fotó: László Zoltán Fb.)
A kitűzött cél jelentős állomása volt a nagysallói csata helyszínének felkeresése, ahol – mint elmondta – szépapja nyomaiban járt, aki a győztes csata helyszínén magas rangú kitüntetésben részesült.
Nagysallóban a Református Zarándokházban töltött éjszaka után tisztelgett az 1848-49-es hősök emlékművénél, és búcsúzott el Marián Kotora polgármestertől, valamint Szabóné Tok Tünde tiszteletes asszonytól. Itt került tarsolyába a Nagysallói csata című helytörténeti kiadvány, melyet a polgármester adományozott számára.
Innen folytatta útját és április 14-én az esti órákban érkezett meg Szőgyénbe, ahol a helyi önkormányzat a kultúrház szállodai részében biztosított szállást a számára.
Az izsai szálláshelyen (fotó: László Zoltán Fb.)
László Zoltántól megtudtam, hogy az út elején történt esőzések miatt kénytelen volt lecserélni a posztó egyenruháját, valamint a lábsérülés után a katonai bakancsot, így engedélyt kért és kapott a szolgálati szabályzat szerint a nyári vászonruha és a könnyített cipő viselésére, amiben tovább folytatta útját.
Április 15-én reggel, a községi hivatal előtti Pató Pál úr szobránál búcsúzott el Méri Szabolcs polgármestertől, majd a Csongrády Lajos Alapiskola udvarán található Görgei Artúr szobránál tisztelgett és köszönt el Szőgyén községtől, majd folytatta útját Köbölkút felé, ahol tiszteletét tette a falu határában lévő 1848-49-es emlékműnél. Innen gyalogolt tovább Búcsra.
Fülöp Tibor jóvoltából és a világhálónak köszönhetően figyelemmel kísérhettem az útvonal további részét.
Így megtudtam, hogy szerencsésen megérkezett Búcsra, ahol a Vintop Karkó Pincészet fogadójában szállt meg – köszönhetően a régi kedves ismerősnek, Karkó Kosztolányi Heninek, akit még a korai Felvidéki Tavaszi Emlékhadjáratok alkalmával ismerhetett meg 2007-ben.
László Zoltán Komáromban (Fotó: László Zoltán Fb.)
Másnap Izsára indult, ahol szintén szállást biztosítottak számára, és a külföldön tartózkodó polgármester, Domin István, Kiss Márta önkormányzati dolgozó gondjaira bízta őt.
László Zoltán hagyományőrző százados április 17-én érte el Rév-Komáromot, ahol Klapka György szobránál fejezte be a felvidéki gyalogos zarándoklatot.
Az idei tavasszal a gyalogosan megtett útvonal 450 kilométer volt Egertől Komáromig, melyből a felvidéki szakasz 138 kilométert tett ki.
A hősök nyomába eredő katonai hagyományőrző, a hadiösvények gyalogosa, 51 év barlangkutatást és hegymászást is maga mögött tud. Ezért nem is meglepő, hogy a 37. Tavaszi Hadjárat Emléktúrát a közeljövőben öt napos gyaloglással kívánja befejezni Komárom és Buda között, április 26 – május 1. között. Ezzel a még előtte álló 125 kilométerrel az idei gyalogos zarándoklat 520 kilométerrel fejeződik be.
Tiszteletreméltó és példaértékű vállalásához elismeréssel gratulálunk.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
