A második világháború kitörése hetvenedik évfordulója kapcsán, a magyar és a lengyel köztársasági elnök, Sólyom László és Lech Kaczynski, Krosnóban, a Magyar-Lengyel Barátság napja megünneplése alkalmából együtt emlékezett a lengyel menekültek magyarországi befogadására.
A második világháború kitörése (ami egyet jelent Lengyelország Németország, illetve Szlovákia általi megtámadásával, majd az ezt két hét múlva, IX. 17-én követő szovjet agresszióval) hetvenedik évfordulóján a két államfő felidézte, hogy az 1939-től, Magyarország 1944-es német megszállásáig tartó időszak, a legújabb kori lengyel barátság szempontjából is történelmi jelentőségűnek számít, hisz Magyarország nemcsak a menekült lengyelek tízezreit fogadta be önzetlen szeretettel, de az ország akkori politikai vezetői Horthy Miklós kormányzó és Teleky Pál miniszterelnök azt is megakadályozták, hogy a német csapatok, illetve szlovák katonai egységek Magyarországon át vonuljanak fel Lengyelország ellen. Lech Kaczynski és Sólyom elnök is példaértékűnek nevezte Esterházy János hősies magatartását, aki többek között a lengyel vezérkari főnök, (s az emigráns lengyel kormány későbbi hadügyminisztere, majd vezetője) Kazimierz Sosnkowski generális nyugatra szöktetésében szerzett múlhatatlan érdemeket. Sólyom László külön megemlékezett, azon felvidéki magyar településekről, akiknek képviselői ugyan nem lehettek jelen az ünnepségen, de 1939-ben, s azt követően, (mivel akkor Magyarországhoz tartoztak) ugyanolyan önzetlen szívélyességgel fogadták a bajbajutott lengyel testvéreiket, mint más magyarországi települések. Sőt, az első években, a mai Dél-Szlovákia területén működött legtöbb katonai és civil menekülttábor, s a falvak lakosai tömegével engedték át „tiszta szobáikat” az elsőként e területet elérő lengyel menekültek előtt. Mint Sólyom László mondta, „őket is köszönet illeti, e történelmi évforduló alkalmából”, hisz a határok nem szabhatnak gátat az önzetlen barátságnak és a szolidaritásnak.
Felvidék Ma, MI
