Nagymegyer / Veľký Meder
Duna mente
Nagymegyer magyar neve törzsi eredetű, az első megtelepülőkre, a Megyer törzsre utal. Első említését IV. Béla egy 1268-ból keltezett oklevelében találjuk. Eredetileg komáromi várbirtok volt, aztán sokszor cserélt gazdát. 1466-ban Mátyás király mezővárosi rangra emelte, jogot adott három országos vásár tartására. A későbbi uralkodók e jogaiban megerősítették a helységet. A XVI. és XVII. században megint sokszor cserélt gazdát, fejlődése megakadt, a törökök többször kifosztották, sőt fel is égették. A városka a járványoktól is sokat szenvedett. Gazdag levéltára értékes iratokat őriz. 1848-ban a lakosság sokat szenvedett a beszállásolt csapatoktól, a horvát határőrök, majd a magyar honvédek egyformán sarcolták a lakosságot. Az első világháborúban hadifogolytábor volt Nagymegyeren. Temetőjében számos szerb hadifogoly nyugszik. Középkori templomát klaszszicista stílusban építették újjá 1900-ban. Termálfürdője az utóbbi időben szépen kiépült, és nagy látogatottságnak örvend. 1976-ban Nagymegyerhez csatolták Izsap (Ižop) községet, melynek környékén honfoglaláskori települések maradványait találták a régészek.
