A Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt fiataloknak emléket állító kiállítás nyílt meg pénteken, november 4-én a pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) néprajzi osztályán. A tárlat 2017. márciusáig látogatható.
Az Idegen ég alatt – Oroszföldön meggyötörve elnevezésű tárlat a szovjet lágerekből származó eredeti tárgyak, fotók, írásos dokumentumok és személyes sorsok, visszaemlékezések segítségével mutatja be az elhurcoltak megpróbáltatásait.
A múzeum sajtóközleményében felidézte: 1944. november és 1945. április között Sztálin parancsára a Vörös Hadsereg mintegy 250-300 ezer civil lakost gyűjtött össze a történelmi Magyarország területéről, s hurcolt el évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunióba.
Többségüket hadifogolylétszám-kiegészítésként, míg mintegy 130 ezer embert kimondottan német, illetve emellett Kárpátalján, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban magyar származásuk miatt deportáltak. Az elhurcoltak jórészt fiatal lányok, asszonyok voltak, hiszen a férfiak még a fronton vagy már hadifogságban voltak.Mint kiemelték: az éhezés, a nélkülözések, a járványok, a kíméletlen kényszermunka következtében a deportáltak mintegy 30-40 százaléka nem élte túl az ottani rossz körülményeket, a gyakran mínusz 30 fokos hideget. Ők jeltelen tömegsírban nyugszanak az egykori munkatáborok, gyárak és a vasútvonalak közelében.
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár a pécsi kiállításmegnyitón hangsúlyozta: a második világháború után a Magyarországról elhurcolt, kisemmizett emberek száma megközelíti a 700-800 ezret; közülük mintegy 300 ezer embert otthonaikból és az utcáról vittek el málenkij robotra. A politikus a magyarországi németség második világháború utáni kollektív megbélyegzését a 20. század egyik legnagyobb bűncselekményének nevezve úgy fogalmazott: „a faji alapú népirtás utáni hónapokban újra faji alapon embereket ismét vagonba raktak, munkatáborba vittek, százezrek haltak meg az embertelen körülmények miatt”.
Hoppál Péter az emlékezés és az áldozatok előtti főhajtás fontosságára térve azt hangoztatta: „soha nem mondatjuk azt, hogy mindent feltártunk a korszak nyomorúságából”. Hozzátette, hogy az 1944 és 1949 között elhurcoltak történetéről az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakát leszámítva egészen a rendszerváltásig nem lehetett beszélni.
„Nyilvánvaló, hogy az akkori győztes nagyhatalmak büntetni akartak, de azt embertelenül túlméretezték, ami hosszú évtizedekre meghatározó lelki és szellemi nyomorúságot okozott” – mondta. „Ne feledjük a kommunizmus, a Gulág és a málenkij robot áldozatait!” – szólított fel az államtitkár, aki a rendszerváltás után született generációkra utalva azt mondta: nem magától értetődő az a szabadság, amiben élünk, amibe a mai fiatalok beleszülethettek.
Őri László (Fidesz-KDNP), Pécs alpolgármestere köszöntőjében reményének adott hangot, hogy a jövő március végéig megtekinthető kiállítás segíteni fogja az emlékezés folyamatát.
A múlt század szenvedéstörténetének „örök tanulságáról” a városvezető úgy fogalmazott: „az erőszak soha nem teremt békét, az emberi élet értéke felülír minden érdeket, az emberi méltóság mindenkit megillet”.
A Gulag virágai a Nemzeti Színházban
Földes László Hobo írásából és válogatásából készül előadás A Gulag virágai címmel a Nemzeti Színházban; a produkciót Vidnyánszky Attila rendezésében a Gulág-emlékév keretében mutatják be november 12-én a Kaszás Attila Teremben. A bemutatót követően november 13-án, 17-én és december 19-én is látható lesz a darab. A november 17-i előadás után közönségtalálkozót tartanak.
A Szovjetúnióba hurcoltak emlékéve van
A Gulágra hurcoltak verseiből, novelláiból, történeteiből Hobo által írt zenés monodráma pénteki, november 4-i budapesti sajtótájékoztatóján Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, a Gulág-emlékbizottság tagja elmondta: az emlékévet mintegy másfél évvel ezelőtt indították el és a jövő év elejéig fog tartani.
„Az a célunk, hogy emlékeztessünk arra a 800 ezer magyar emberre, akiket a II. világháború végén, a II. világháború után hurcoltak el Magyarországról” – mondta, hozzátéve: áldozatuk olyan mértékű volt, hogy 70 évvel később is kötelessége a nemzetnek, hogy rájuk emlékezzen. Kiemelte: a Gulag-emlékév keretében több mint 250 településen tartanak rendezvényeket. Mint mondta, igyekeznek minél több féle módon emlékezni, a fiatalok felé is üzenetet közvetíteni.
A Gulag virágai-bemutató jól illeszkedik az emlékév sorozatába: azok számára, akiknek a zene nyelve, Hobo személyisége, vagy a Nemzeti Színház szakrális helyszíne fontos, közelebbivé válhat a Gulág-emlékév.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója a most készülő darabról elmondta: a Gulág-előadás ötlete már Debrecenben megszületett, hosszú előkészítő folyamaton vannak túl. Kiemelte: januárban Kárpátalján játsszák többször a darabot. Ennek az előadásnak is hosszú élete lesz, sok helyen látható majd szerte az országban és a külhoni területeken is.
Az előadásban Földes László Hobo, Rácz József és zenészként Pál Lajos szerepel. A produkció díszlet- és jelmeztervezője Olekszandr Bilozub.
A darab története a második világháborúban játszódik. A szovjet hadsereg által megszállt területen megszületik egy kisfiú, akit családjával együtt a Gulágra hurcolnak, ahol mérhetetlen mennyiségű szenvedést és megaláztatást élnek át. Az 1960-as években egy november hetedikei ünnepségre készülődnek a Perm-36-os lágerben. A rabokat felszólítják, hogy szereplőként vagy szerzőként vegyenek részt a műsorban. A Gulag virágai című előadás a fiú életén és a táborlakók november 7-ei előadásának történetén keresztül mutatja be a munkatábor borzalmas és ellentmondásos viszonyait. Elhangzanak a Gulag fájdalmas és gyönyörűséges, néha humoros versei, történetei, a kommunista realizmus csasztuskái, indulói és jelszavai, közben a néző elé tárul az a fantasztikus művészi teljesítmény, amelyet a Gulagra hurcolt emberek hoztak létre.
(MTI/Felvidék.ma)