Szarka László szerint a határozottságot vegyíteni kell a tárgyalási hajlandósággal, a szlovákiai magyarok iránt mutatott nagyobb megértéssel. Hiszen míg Magyarországon mindenki kemény fellépést vár, a szlovákiai magyarság a válaszlépések kárvallottja lehet. Az Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet főmunkatársával, a komáromi Selye János Egyetem dékánjával közölt bestélgetést a 168 óra.
Még szerencse, hogy Komáromban tanít, hiszen ott a magyarok aránya magas, nem kell megfontolnia, hol szólal meg szeptember elseje óta magyarul.
A szlovák kormány a törvény végrehajtásának előkészítésében nagyobb óvatosságot tanúsít, mint a parlamenti vitában. Bár a nyelvtörvény szeptember 1-jével érvénybe lép, megszegéséért csak október végétől kezdenek büntetni, mivel nem készültek el a végrehajtási rendeletek. Az alapprobléma az, hogy sem a kisebbségi nyelvtörvény, sem a most módosított államnyelvtörvény nem veszi figyelembe, hogy a Dél-Szlovákiában élő magyar közösség kétnyelvűvé vált. Erre Szlovákia mintha nem értékként tekintene. A magyarok kétnyelvűségét inkább úgy kezeli, mintha az az asszimiláció előszobája lenne, és az államnyelvtörvény mostani módosításával a nyelvváltást próbálja felgyorsítani. Szlovéniában, ha egy többségi megtanulja a kisebbség nyelvét, azt méltányolják. Szlovákiában azonban az államnyelvtörvény úgy védi a többségieket „az államnyelv szempontjából érthetetlen” magyar nyelvtől, mintha annak ismerete valamilyen államérdeket veszélyeztetne. Hiába biztosítják papíron a kisebbségi nyelvi jogokat, ha nincs előírva, hogy a magyar többségű településeken dolgozó szlovák hivatalnoknak, bármilyen alacsony szinten is, de tudnia kell magyarul.
Politikai okokból nem írják elő számukra.
A nyelv legbelső identitásunkat érinti, ezért reagál mindenki hevesen, ha megpróbálják szabályozni a használatát. A szlovákok szerint az állam egyik legfontosabb feladata megvédeni a többségi nyelvet és kultúrát. Szlovákiában a nyelvi fóbiák elsősorban azon dél-szlovákiai területeken élnek, ahol a 430 magyar többségű és 512 húszszázalékos magyar népességű község található. Mintha attól félnének, hogy a magyar nyelv túlzottan megerősödik. Ezért a korábbi vérszegény engedményeket próbálják visszaszívni, s a kisebbségek nyelvhasználatát még jobban korlátozni.
Mi meg különböző eszközökkel harcolunk. Az MTA Nyelvtudományi Intézete például aláírásgyűjtést kezdeményezett. Beszélgetésünkig 1577-en írták alá.
Alapvetően szakmai alapon. A nyelv fejlődését nem lehet törvényekkel befolyásolni. Ad absurdum: ha a suksükölést idehaza is büntethetnénk, hova jutnánk? Bizarr, hogy a szlovák és a többi közép-európai nemzetállam a nyelvben gyakran csak a politikumot látja.
Bizarr az is, hogy Sólyom Lászlót kitiltják a Szlovákiából.
Ez következménye annak a feszültségnek, amely a két ország között húsz éve tart.
S amelyben az unió nem fog igazságot tenni.
Dél-Szlovákiában már a legkisebb magyar falvakban is német és osztrák stábok forgatnak. Vitáinkat látja az unió, de még abban reménykedik: képesek leszünk magunktól is észhez térni. Kérdés, hogy Magyarország és Szlovákia továbbra is egymásra vár, vagy elébe megy a közvetítésnek, és közös megoldási alternatívát dolgoz ki. Most – hallván, hogy a Bajnai és Fico szeptember első felében találkozhatnak – ez utóbbi a valószínűbb.
Legutóbb is találkozott Gyurcsány és Fico. Még a sajtótájékoztatón is veszekedtek.
Bizonyítani akarták, jobbak a másiknál.
Csak az egyik fél változott.
A helyzet most komolyabb. A magyar kormánynak – átmeneti kabinet lévén – nincs sok vesztenivalója. A szlovák viszont erős. Ráérzett arra, hogy a belpolitikában még mindig sok szavazatot hozhat a magyarellenesség.
Fico koalíciós partnereitől szeretne megszabadulni, s feledtetné a gazdaság mélyrepülését is. Idén Szlovákiában 6,5 százalékos visszaesés várható, januárban még csaknem ekkora növekedéssel számoltak. S négy éve nem látott mértékű, 12 százalékos a munkanélküliség.
Gazdaságuk még mindig sokkal jobb állapotban van, mint a miénk. Eladósodottságuk meg sem közelíti Magyarországét. Azzal is szakítanunk kellene, hogy állandóan azt lessük, mikor döglik meg a szomszéd lova is. Ma és a következő hónapokban közösen kell megakadályoznunk, hogy a feszültségből fizikai konfliktus váljon.
A budapesti szlovák nagykövetség már kapott Molotov-koktélt, a nagykövet autóját leszorították, őt szidalmazták.
A szélsőséges viselkedés sajnos mindkét oldalon mindennapossá vált. Ha bármely oldalon fizikai bántalmazás történik, a konfliktus már sokkal nehezebben lesz kezelhető. A felelősség óriási. Magyarországon mindenki kemény fellépést vár, a szlovákiai magyarság azonban a válaszlépések kárvallottja lehet. Fico látszólag most defenzívában van, de közben rengeteg ütést helyez el, amelyek bizony fájdalmasak.
Mi vinné rá őt a változtatásra?
Magyarországon nyolc éve nem terítettek le piros szőnyeget a Parlament előtt szlovák kormányfő számára. Ez részben presztízskérdés, részben a tárgyalási stratégia része. Pozsony rossz néven veszi, hogy Magyarország mindig feltételhez köti a tárgyalásokat. A presztízs a diplomáciában nagyon fontos. Persze jelen körülmények között ismét szükségesek a feltételek, amelyeket azonban közös menetrendként is meg lehet fogalmazni. Be kell vezetni egy másfajta beszédmódot.
Ez Ficónak miért érdeke?
Most már egész Európa figyel. Eddig féltünk, hogy a két felet egyformán kezelik, ám a köztársasági elnök kitiltása igencsak kontraproduktív lépés volt.
2006-ban a Smert az Európai Szocialisták Pártjából is kizárták. Nem hatott.
Ez csak egyszer, Heider esetében volt némiképp hatásos. Elvben a mostani szlovákiai belpolitikai irány kedvez a fordulat lehetőségének: a koalíció nacionalista pártja látványosan meggyöngült. Ezt akár úgy is felfoghatjuk, hogy Fico rájött: velük nem lehet kormányozni.
És úgy is: egyszerűbb egyedül, a hívekért kimenni a szélre.
Csak Ficón múlik, hogy lépéseit milyen színben tünteti fel. Lehet gesztusokat tenni.
De az utca emberének ez kevés. Ő inkább tüntet, vagy bojkottálna.
A határozottságot vegyíteni kell a tárgyalási hajlandósággal, a szlovákiai magyarok iránt mutatott nagyobb megértéssel. Ahhoz senkinek sem fűződhet érdeke idehaza, hogy Molotov-koktélokat dobáljanak. Ez öngyilkos logika.
És a Híd-Most újonnan alakult szlovákiai magyar párt stratégiája? A szlovákok között keresnének szövetségeket.
A szlovákiai magyarok számára a magyar identitás, valamint a szlovák társadalommal való békés viszony két egymást feltételező alapérték. Ki ezt, ki azt tartja fontosabbnak, attól függően, hogy egy pozsonyi lakótelep közepén, vagy magyar többségű területen él. Ezeknek az értékeknek egy pártban is meg kellene férniük.
Amikor legutóbb beszélgettünk, a szlovákokra értve egy karikaturistát idézett, aki szerint minden nemzetnek megvan a joga a maga 19. századához.
Ha az iskolai történelem csupán a szabadságharcokról szól, akkor könnyen láthatjuk úgy: egyedül mi vagyunk az igazság bajnokai, és körülöttünk mindenki ellenség. Jó lenne Kelet-Közép-Európa közös történelmére is ráéreznünk. Már készen van annak a tanári kézikönyvnek a kézirata, amelyben a Kárpát-medence benépesülésétől a Kádár-korig szlovák és magyar kollégák együtt mondják el a véleményüket. Egy könyvvel nem tudunk százéves negatív toposzokat megfordítani, de valahol el kell kezdeni. Magam is átéltem: el lehet fogadtatni pozsonyi szlovák gimnazistákkal, hogy Trianon a magyarok számára veszteséget jelentett, míg a szlovákoknak győzelmet. Elég volt Csehszlovákia széthullására hivatkozni. Megértették.
KRUG EMÍLIA beszélgetett.- 168 óra
