Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete december 6-án, csütörtökön, tiltakozást, tüntetést szervezett Nagyszalontán a Tiszteletbeli Szlovák Konzulátus épülete előtt. Beszámoló a rendezvényről, valamint az egyesület közleménye… Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete december 6-án, csütörtökön, tiltakozást, tüntetést szervezett Nagyszalontán a Tiszteletbeli Szlovák Konzulátus épülete előtt. A bejelentett, engedélyezett tüntetésre 11 órakor került sor a Konzulátus belvárosi, értékes ingatlana előtt. A szlovák tiszteletbeli konzul, Miroslav Jabloncik, egy nagyszalontai vállalkozó, aki éttermet és egyébb vállalkozásokat működtet Nagyszalonta vonzáskörzetében.
A tüntetésen Nagy József Barna, nagyváradi EMI-elnök köszöntötte a megjelenteket, majd ismertette, hogy tulajdonképpen miért is tüntetnek ezen a napon. December 5-én szerettünk volna tüntetni, de azon a napon nem volt fogadóóra a Konzulátuson, ezért tettük másnapra a tüntetést. 2004. december 5-én, a csak nevében magyar kormány kampányának kövezkeztében, nem lett sikeres a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Számunkra azáta ez a nap nem a széthúzás, hanem éppen az összetartozás napja. Minden Kárpát-medencei magyar, aki nem árulója saját testvérének, ezen a napon méginkább érzi azt, hogy minden magyar felelős minden magyarért, és érzi a gondolat súlyát. Ennek a gondolatnak a szellemében jelentünk meg mi is Nagyszalontán.
Csomortányi István, nagyváradi EMI-alelnök ismertette a Beneš- dekrétumok történetét, a reszlovakizálást, a jelenlegi magyarellenes jelenségeket.
Barta Béla EMI elnökségi tag a törvényekből olvasott fel néhányat, majd Nagy József Barna olvasta fel azt a Felhívást, amelyet eljuttatunk a Szlovák kormánynak, európai képviselőknek, sajtónak, stb. Nagy kihangsúlyozta, hogy a Beneš-dekrétumok ez évi megerősítésében súlyos felelősége van a magyar kormánynak is. A lehető legerélyesebben fel kellene lépnie a kormánynak a határon túlra szakadt magyarok védelmében. De mit is várhatunk attól a kormánytól, amelynek vezetője olyan idegállapotban van, hogy nálánál enyhébb tünetekkel is kezelnek embereket a diófási elmegyógyintézetben.
A tüntetők: „Magyar kormányt, magyar állampolgárságot! Ne bántsd a magyart!” feliratú transzparensekkel, magyar nemzeti és Árpád-sávos lobogókkal jelentek meg Nagyszalontán. A megmozdulás végén szerettük volna átadni Felhívásunkat a konzulnak, de a hivatalos fogadóóra ellenére sem nyitották ki az ajtót, nem vették át a Felhívásunkat. A barátságtalan gesztus után a Polgármesteri Hivatalba mentünk át, hogy nekik is átadjuk Felhívásunkat, illetve felkérjük őket arra, hogy a Konzulnak adják át. Az RMDSZ-es alpolgármester fogadott bennünket, aki végig ellenséges módon viszonyult ügyünkhöz. Többek között azt rótta fel nekünk, miért nem írtuk meg román és szlovák nyelven is Felhívásunkat. Elmagyaráztuk a tisztségviselőnek, hogy Európában a magyar is egyenrangú nyelv az említettekkel, és ő, mint a város magyar alpolgármestere minősíthetetlenül kezeli az egész ügyet.
Tiltakozásunkon, a helybeliek mellett, a Magyar Polgári Egyesület nagyváradi küldöttsége is részt vett.
Reméljük, hogy a nagyvállalkozó szlovák konzul – akiről nem tudjuk miért is lett tiszteletbeli konzul – legközelebb hivatalában lesz, hivatali munkaidejében. Márcsak azért is, mert még fel fogjuk keresni.
FELHÍVÁS
Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Szlovákia parlamentje 2007. szeptember 20-án határozatban mondta ki a beneši dekrétumok érinthetetlenségét, politikai támogatást adva ezzel a demokratikus Európában – amelynek Szlovákia is tagja – ismeretlen, gyilkos indulatú kisebbségellenességnek.
A beneši dekrétumok néven hírhedtté vált rendeletek minden pontja ellenkezik az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában elfogadott elvekkel. Éppen ezért felhívjuk az Európai Parlament, az ENSZ, az európai jogvédő szervezetek figyelmét, hogy kötelezzék Szlovákiát a rendeletek visszavonására, a benesi dekrétumok miatt alapvető jogaikban sértett, az üldözött, a megsemmisítésre (HOLOCAUSTRA!) ítélt szlovákiai magyar közösség kárpótlására.
Felhívjuk Szlovákia kormányának figyelmét arra, hogy államiságukat, országukat, éppúgy, mint címerüket, az ezer éves Magyarországnak köszönhetik. Éppen ezért különösen érthetetlen, hogy miért táplálnak a beneši dekrétumokban megnyilatkozó gyilkos indulatokat a Szlovákia területén élő magyar közösség ellen.
Felhívjuk a magukat demokratikusnak nevező, az igazságosság elveire épülő nyugati államok figyelmét arra, hogy a szlovákiai magyarság őshonos azon a területen, ahol ma is él. A magyarok nem bevándorlók, hanem több mint ezer éve a mai Szlovákia (ezer évig Magyarország) területén élő közösség, amely hazát, országot épített azoknak, akik a gyalázatos 1920-as trianoni diktátum óta, de különösen az Edvard Beneš nevével jelzett soviniszta politika óta, üldözik őket.
Felhívjuk a nyugati államok figyelmét arra, hogy ez nem csak Szlovákia esetében igaz, de a mai Szerbia és Románia esetében is. Tűrhetetlen és az európai szellemiséggel teljesen ellentétes, hogy Szerbiában az elmúlt években, évtizedekben bevándorolt szerbek naponta támadnak az őshonos magyarokra, csak azért, mert a magyarok magyarul beszélnek, és magyarok akarnak maradni. Felháborító és tűrhetetlen, hogy Romániában a közel kétmilliós magyarságnak nincs önálló állami magyar egyeteme, nincs meg a legalapvetőbb autonómiája, önrendelkezése sem.
Felhívjuk az Európai Unió parlamentjének figyelmét arra, hogy amennyiben a legsürgősebben nem kötelezi Szlovákia kormányát a benesi dekrétumok visszavonására, akkor történelmi mulasztást és bűnt követ el, hiszen tehetetlen (vagy tenni nem akaró) szemlélőjévé válik annak a politikának, annak a benesi kisebbségellenességnek, amire példa és párhuzam csak a második világháborúban, a fasiszta népirtásban, a kollektív bűnösség embertelenségében, a holocaustban található. Ahogy Európa elítélte a fasiszta népirtás szervezőit, végrehajtóit, ugyanúgy el kell ítélnie a hasonló szellemiségben fogant beneši dekrétumokat is. Ahogy kárpótlásban részesültek a népirtás túlélői, az áldozatok hozzátartozói, ugyanúgy kárpótlásban kell részesíteni a földjükről, házukból, hazájukból tömegesen elűzött, kitelepített szlovákiai magyarokat, az áldozatok utódait is. Az igazságszolgáltatást és jóvátételt a lehető legsürgősebben intéznie kell az Európai Unióba tartozó Szlovákiának.
A beneši dekrétumok és azok ez évi megerősítése nem csak Szlovákia, hanem Európa, az Európai Unió szégyene is. Felkérjük az Európai Parlamentben az összmagyarság érdekeit képviselő magyar küldötteket arra, hogy minden lehetséges helyen és módon tiltakozzanak a dekrétumok ellen.
Ugyanakkor felhívjuk a Kárpát-medencében és a nagyvilágban élő magyarok figyelmét arra, hogy soha nem volt időszerűbb a „minden magyar felelős minden magyarért” gondolat, mint napjainkban. Kövessük nyomon a felvidéki, délvidéki, erdélyi, kárpátaljai magyar testvéreink sorsát, hogy együtt emelhessük fel szavunkat magyar nemzetünk minden magyarjáért.
Felhívjuk a Trianonban megcsonkított Magyarország jelenlegi kormányának figyelmét arra, feladata nem az, hogy különböző érdekcsoportoknak eladja a maradék Magyarországot, meghátráljon minden alapvető nemzeti, összmagyar célkitűzéstől, hanem az, hogy következetesen védje a Kárpát-medencében élő magyarok érdekeit. Éppen ezért a legsürgősebben, nem népszavazással, de saját hatáskörében adja meg minden, a jelenkori Magyarország határain kívül élő magyarnak a magyar állampolgárságot.
Végezetül felkérjük Szlovákia kormányát, hogy a Malina Hedvig ügyben szolgáltasson igazságot, példásan megbüntetve a támadókat. Ugyanakkor tegyen meg mindent a kormány – tétlenségével ne bátorítsa! – arra nézve is, hogy betiltsa a szlovák újfasiszta szerveződéseket.
Mi, erdélyi magyar ifjak, bízunk abban, hogy, tanulva a múlt hibáiból, egy igazságosabb, békésebb Kárpát-medencében élhetünk, ahol minden itt élő nemzet tudja, hol a helye, és megtalálva a helyét, tud úgy jövőt építeni magának, hogy ezt nem a másik nemzet rovására teszi.
Nagyvárad, 2007. december 5.
Erdélyi Magyar Ifjak
Nagyvárad
sd, Felvidék Ma
