Magyar szentjeink és boldogjaink sorában Meszlényi Zoltán püspök alakja különleges helyet foglal el. Ő az első, aki hazánkban a sztálinista egyházüldözés áldozatai közül a boldogok sorába emelkedik – mondta szentbeszédében Erdő Péter bíboros az október 31-i boldoggáavatási szentmisén az esztergomi bazilikában. Az ünnepi szentmise keretében zajló boldoggáavatási szertartást Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek és Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa végezte. A szertartáson jelen volt Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, határon túlról érkezett magyar és vendég püspökök, valamint a főegyházmegye papsága. A bazilikát zsúfolásig megtöltötték a határon innen és túlról érkezett hívők, akik között ott volt a római Collegium Germanicum Hungaricum 41 hallgatója is, arra emlékezve, hogy az új boldog is az intézmény falai között folytatta tanulmányait.
A szentmise bűnbánati szertartása után Andrea Ambrosi posztulátor olaszul, Szőke János szalézi szerzetes, viceposztulátor magyarul kérte Meszlényi Zoltán boldoggáavatását, röviden ismertetve a püspök életrajzát. Ezután a Szentatya képviseletében jelen lévő Angelo Amato érsek felolvasta a boldoggáavatásról szóló apostoli levelet, amelyet magyarul Szőke János SDB tolmácsolt. A Szentatya a levél tanúsága szerint megengedi, hogy Meszlényi Zoltánt mától kezdve boldogként tiszteljük, és elrendeli, hogy liturgikus ünnepét március 4-én, mennyei születésnapján tartsuk. Ezután került sor az új boldog arcképének leleplezésére. A boldoggáavatásért a Szentatyának Gaál Endre főigazgató, a székeskáptalan nagyprépostja mondott köszönetet.
Meszlényi Zoltán
Meszlényi püspök lesz az első boldoggá avatott vértanú a kommunizmus magyarországi áldozatai közül.
1892-ben született szilárd, katolikus hagyományokkal rendelkező családban, Hatvanban. A papi hivatást választotta. Filozófiai és theológiai doktorátusát a római Pápai Gergely Egyetemen szerezte meg. A kánonjogot is elvégezte. 1937-ben szentelték püspökké és az Esztergomi Főegyházmegye segédpüspökévé nevezték ki.
1950-ben, a kormány akarata ellenére, az esztergomi Székesegyház kanonokjai őt nevezték ki új káptalani helynöknek, elismerve egyenességét és szilárd jellemét. Meszlényi püspök – bár tudatában volt a kockázatnak – készségesen elfogadta a kinevezést. Az elnyomó rezsim válasza azonban nem váratott magára, 10 nappal később letartóztatták és eljárás nélkül a recski büntetőtáborba internálták. Később a kistarcsai koncentrációs táborba deportálták, ahol magánzárkára ítélték. Ezzel nyolc hónapig tartó kegyetlen fogság vette kezdetét, élelem és fűtés nélkül. 1951. március 4-én halt meg végkimerülésben.
Földi maradványainak exhumálására és Esztergomba vitelére 1966-ban kerülhetett csak sor.
Felvidék Ma