Március utolsó napján mutatták be Komáromban Csikmák Imre: Erről, arról, azokról című könyvét. A hazai magyar sajtó történetének a múlt század ötvenes éveitől a rendszerváltásig tartó időszakával foglalkozik a szerző, aki nem csak részese volt az eseményeknek, hanem dokumentumok sokaságával hitelesíti korképét.
A kötet a dunaszerdahelyi székhelyű Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet gondozásában jelent meg, a Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozatának hatvanhetedik kiadványaként. Alapmű, amely által betekintést nyerhetünk a (cseh)szlovákiai magyarság második világháború utáni újjászületésébe, hiszen a teljes jogfosztottság, a kitelepítések és deportálások, az értelmiség lefejezése után ismét sikerült kiépíteni – szinte a semmiből – a hazai magyar sajtóhálózatot; azt az információs rendszert, amely végre összekötötte egymással a Dél-Szlovákiában élő magyarokat. Magyar írás, magyar sors, idézhetném József Attilát.
Csikmák Imre, a Kis Építő és az Új Ifjúság hetilap főszerkesztőjeként, s a Szlovák Újságíró Szövetség Magyar Tagozatának titkáraként közreműködője, s egyúttal tanúja volt ennek az éveken át tartó szellemi építkezésnek, amely három részre tagolt könyve legfontosabb anyaga. (A másik kettő az írásaiból ad ízelítőt, illetve három sajtófotósunk képeiből tesz közzé válogatást.)
A szerzőt komáromi könyvbemutatójára elkísérte Patassy Ferenc, a Tashy Agrotrade cég tulajdonosa, Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója is, Boráros Imre Kossuth-díjas színművészünk pedig két szemelvényt olvasott fel a műből.
Huszár László elmondta: Az intézetünk által megjelentetett könyvek azért (is) fontosak, mert dokumentálnak egy-egy korszakot a hazai magyarság életéből. Vonatkozik ez Csikmák Imre munkájára is, amely hitelesen mutatja be, s őrzi meg az utókornak egy nehéz időszak történéseit.
Patassy Ferenc szerint a rendszerváltás után teljesen megváltozott a hazai magyar sajtó helyzete – az állam magára hagyta egyes újságjainkat és lapjainkat. Mivel én is írogattam, és olvastam a hazai magyar lapokat, fontosnak tartottam, hogy továbbra is legyen ifjúsági hetilapunk, illetve ismét megjelenjen sporthetilap is; cégem ezért felkarolta az árván maradt szerkesztőségeket. Mi, sajnos, nem kaptunk anyagi segítséget lapjaink (az IFI-n kívül a HAJRÁ! és a GÉNIUSZ rejtvényújság) kiadásához, s egyre drágábban vállalták kiadványaink terjesztését, így másfél évtized után feladtuk a küzdelmet. Az viszont örvendetes, hogy néhány fiatal nálunk vált újságíróvá, és ma is dolgozik egyes szerkesztőségekben.
Csikmák Imre elmondta: az újságíró szövetségen belül működő magyar tagozatnak köszönhetően huszonegy tagunk szerzett oklevelet egy hároméves szakmai képzés során, s válhatott színvonalas szerkesztővé a hatvanas években. A tagozat angol, francia és német nyelvtanfolyamot és tanulmányutakat is szervezett, óriási szerepe volt abban, hogy kialakult újságíróink és a szerkesztőségekben dolgozó munkatársak közössége; megismertük egymást, tudtunk egymásról, együttműködtünk. Napjainkra – sajnos -, nagyot változott a helyzet.
A könyvbemutatón Boráros Imre részletet olvasott fel Csikmák Imre egyik, 1965-ben íródott riportjából, amely a dunai árvíz idején készült, s amely ma is megrendít soraival: „Csallóköz, szülőföldem. Virágos kert? Nem, nem! Tenger! Aki nem látta, nem hiszi el, aki látta, belebetegedett a látottakba. Viruló falvak házai, kaszára érett gyönyörű búzatáblák „derékig” állnak a vízben. Balony, ez a 800 lelket számláló falu, alig három kilométerre fekszik a megvadult Dunától, és hat kilométerre a kulcsodi gátszakadástól. Néhány héttel ezelőtt még autó röpített a házak között, most összetákolt csónakkal teszem meg az utat. Így jutok el háztól házig. Házak? Nem. Csak azok voltak. A téglaházak még bírják a tetőt, de azok, amelyek vályogból épültek, már „leültek”a vízre megpihenni. Örökre megpihenni…”
A könyvbemutatón köszöntötte a szerzőt Stubendek László polgármester is. Az est szervezői Nagy Miskó Ildikó és Török Ágota voltak. A műsort Batta György vezette.