Mi szél fújta a szabad madarakat Pozsonyba?

Közeleg a gyászos emlékű népszavazás ötödik évfordulója. Az Országgyűlés volt elnöke beismeri, hogy hibát követtek el az ellenkampánnyal. Egy magyarországi szélsőséges párt, a Szabad Demokraták Szövetsége Pozsonyban az MKP-nál vizitál. Még valaki?

Sorra szólalnak meg tehát a lelkiismeretek – hihetné az ember, ha nem tudná, hogy a politikai szótárból hiányzik az fogalom, hogy lelkiismeret. Csak érdekek vannak, s ezek most úgy kívánják, hogy a legnagyobb magyarfalókat is áthassa a mélyről jövő nemzettudat és testvéri érzés, a határon túli magyarok iránt érzett felelősségtudat. Satöbbi.

Hogy Szili Katalin megbánást tanúsít, azt még – nem kevés megerőltetés árán – az ember úgy-ahogy beveszi, végtére is a hölgy messze a legjobban játszotta el a „határontúlimagyarbarát” szocialista politikus szerepét, őböszmesége miniszterelnöksége alatt ő volt az egyedüli „reménysugár” számunkra.

No de hogy a (magyar) nemzetellenes retorikájáról és cselekedeteiről hírhedett szélsőséges SZDSZ mit keres Pozsonyban, azt már kevésbé értem. Nem kívánok természetesen hosszasan háborogni emiatt, lévén egy parlamentből épp kibukó törpepártól van szó. Csak hát ha ma már számon kértem egy korábbi jegyzetemben a szlovák diplomácia arcátlanságát, akkor e fölött sem lehet szó nélkül túllépni. Ez a párt kőkeményen magyarellenes álláspontot képviselt mind a kettős állampolgárság ügyében, mind pedig korábban a jóval langyosabb státustörvény esetén is, hogy csak ezeket emeljem ki a számtalan nemzetellenes megnyilvánulás közül.

Érthetetlen, hogy mindezek ismeretében vajon miért fogadta a szélsőséges párt elnökét Csáky Pál, az MKP elnöke. Ezzel csak segítséget nyújtott az SZDSZ azon törekvéséhez, hogy megpróbálja tisztára mosni az elmúlt évek alatt felhalmozott szennyest. Csakhogy ez már aligha fog sikerülni, jól ismerjük ugyanis a párt határon túli magyarok „érdekében” kifejtett tevékenységét.

Annyit mindenesetre megtehetnének a szabad madarak, hogy a még hátralévő idejüket a határ túloldalán töltik, főleg egy ilyen évforduló közeledtével. És örüljenek annak, hogy nem úgy jártak, ahogy a párt egykori prominense, Eörsi Mátyás 2005-ben Kolozsvárott, ahonnan erdélyi fiatalok száműzték a bizonyítványt magyarázni kívánó politikust. Milyen kár, hogy ez ma Pozsonyban nem ismétlődött meg. Bár töpörtyűkkel (erkölcsi és népszerűségi tekintetben is) nem érdemes foglalkozni, hiszen ahogy a régi latin mondás tartja, „aquila non captat muscas”, vagyis a sas nem vadászik legyekre. Galambokra sem.

Szűcs Dániel, Felvidék Ma