A régi idők karácsonyait elevenítették meg a bátaszéki tájházban. A tárlat berendezéséhez a város idősei adtak segítséget, akik még egészen máshogy ünnepeltek, mint a mai gyerekek. Szüleik adventkor nem a boltokat járták, másképp törekedtek rá, hogy nehéz időkben is meghitté, örömtelivé varázsolják a karácsonyt, hogy kizökkentsék a családot a hétköznap gondjaiból. Bátaszék az ott élő három nemzetiségi csoport – sváb, székely és felvidéki – szokásait őrzi.
Szokás szerint a karácsonyfa alá szalmát szórtak, remélve hogy így a következő évben jó lesz a termés. A gyerekek este hat óra körül léphettek a szobába. Ajándékuk a feldíszített fa és édesség volt. A vacsora a parasztgazdaság terményeiből állt, de jóval bőségesebb volt, mint hétköznapokon.
Hétféle édes élelmiszer került az asztalra: mézzel édesített mákos tészta, alma, körte, szőlő, dió és különböző befőttek. A szülők mielőtt elindultak volna az éjféli misére általában kártyáztak, majd hazatérve nekiültek a második vacsorának. Disznósajt, kenyér és savanyúság volt a menü. Az ünnep többi napján sem maradhatott el a mise. Karácsony első napján három is volt. A gyerekek önfeledt játékkal töltötték a napokat.
A bukovinai székelyek arra törekedtek, hogy lehetőségeikhez mérten minél nagyobb fát állítsanak. Dióval, almával díszítették a fenyőt, valamint papírból és szalmából készült füzért aggattak rá. A fa alá náluk is került szalma. A lányok mézeskalács angyalkát, a fiúk huszárt kaptak, s ha szüleik hozzájutottak szentjánoskenyeret és narancsot is ajándékoztak gyermeküknek.
A ruha és a cipő szükségletnek, nem pedig ajándéknak számított. Szokás volt, hogy a tizenéves fiúk este tíz óra körül felkerekedtek és karácsonyi dalokkal megénekelték a lányokat. Eztán csatlakoztak szüleikhez, hogy együtt vegyenek részt az éjféli misén. Az asztalra sokszor töltött káposzta került, de csak a mise után amikor már lehetett húst enni. Édességnek almás és üres kalácsot, fánkot készítettek. A betelepülés után pedig már diós kalácsot is sütöttek.
A felvidékiek karácsonya szinte településenként más. A bátaszéki kiállítás a negyedi és a nagysallói szokásokról mesél. Fa nem volt minden házban, sok helyen csak néhány ágat díszítettek fel színes papírba csomagolt dióval, piros almával és a házilag készített szaloncukorral.
Külön ajándék a náluk sem volt, viszont a diós és mákos kalácsnak, túrós lepénynek és aszalt gyümölcsöknek mindenki nagyon örült. Negyedben csöröge fánkot és illatos mézes puszedlit is készítettek, melyekből gyakran a fenyőre is került.
Szenteste a közös imádság és az egyházi énekek gondoskodtak a meghittségről. Nagysallóban szokás szerint december 24-én a háziasszony kelt fel utolsónak az asztaltól, azért hogy tavasszal legyenek „megüllő” kotlósai. Vacsora után a morzsákat összegyűjtötték és a tyúkoknak adták.
barikád.hu
