Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző az oligarchák Smer politikájára gyakorolt befolyásáról ír.
A Smer már 2006-ban, első hatalomra jutása idején kezdett a mecénásai kedvében járni. Robert Kaliňákból belügyminiszter lett, üzleti partneréből, Ján Počiatekből pedig pénzügyminiszter. Ľubomír Jahnátek a gazdasági tárca élére került, ahol az államtitkári posztot Peter Žiga foglalta el. Ľubomír Vážny a közlekedési minisztériumot irányította, Martin Glváčból pedig az építésügyi tárca államtitkára lett. Pavol Paška a házelnöki széket kapta, Igor Šulaj pedig az Adóigazgatóság vezetője lett. Ivan Vargát, Pavol Pavlist, Maroš Kondrótot és Renáta Zmajkovičovát parlamenti képviselőknek választották meg, Zmajkovičovát ráadásul a mandátumvizsgáló bizottság élére is.
Vladimír Poór, Juraj Široký és Jozef Brhel az állammal való üzletelésből is hasznot húztak. Az első Fico-kormány idején a hozzájuk köthető cégek az állami megrendeléseken mintegy 760 millió eurót nyertek. A legjobban Poórnak ment, aki elsősorban a vasutakon keresett. Ľubomír Vážny munkájával azonban Juraj Široký is elégedett lehetett, a Váhostav nevű cége építette ugyanis az autópályákat. Brhel viszont az IT szektorban és az energiaiparban volt érdekelt. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy az említett 760 millió euró a végső összeg. Az állami szerveknek ugyanis csak 2011-től kötelességük a beszállítókkal és szolgáltatókkal kötött szerződéseik közzététele. Ez azt jelenti, nem biztos, hogy a központi nyilvántartásban a Smer mecénásaival kötött valamennyi megrendelés és szerződés szerepel. Ráadásul Široký és Brhel nem szívesen fedik fel a tulajdonosi szerkezetüket, vagyis az sem kizárt, hogy az állammal kötött egyéb üzletekből is hasznot húztak, amelyekről hivatalosan nem tudni.
A Smer oligarchákhoz köthető jelöltjei a 2006-os választás után az állami tulajdonú stratégiai vállalatokban is megvetették a lábukat. A nyílt források átvizsgálásával megállapítottam, hogy az üzletember Širokýnak, Poórnak, Kiňonak és Gabrielnek ott vannak a saját fehér lovaik a villamos művekben, a gázművekben és a szállításban is. De miért éppen ezeken a helyeken? Azért, mert ezek stabil vállalkozói közeget akartak maguknak biztosítani. „Erre főleg az állami vállalatoktól érkező rendszeres megrendelések ösztönözték őket” – mondta Gabriel Beer, aki abban az időben a Trend hetilap gazdasági riportere volt.
Az oligarchák igazgatótanácsokba vagy felügyelőtanácsokba beültetett gyalogosainak az ellenőrzése alatt voltak a pénzforrások, amelyeket azután egy politikai kulcs szerint osztottak fel. Široký emberei a Transpetrol, a Nemzeti Autópálya Társaság (NDS) és a Szlovák Villamosenergia-átviteli Rendszer (SEPS) szerveiben voltak jelen. Juraj Obložinský a SEPS felügyelőtanácsából mindemellett azt állította, hogy a jelölése egyáltalán nem volt összefüggésben Širokýval. Az ajánlat állítólag a gazdasági minisztériumtól érkezett. „Vannak tapasztalataim, aránylag jelentős vállalatokban tevékenykedtem. A kapcsolataim pedig a magánügyemet képezik.” Ján Bílek az NDS felügyelőtanácsából viszont elismerte, hogy barátkozik Širokýval. „Közel 35 éve ismerjük egymást. De az ajánlattal Vážny miniszter szólított meg, mint jogászt és közgazdászt.” A Transpetrolba Široký fia, Juraj is bekerült. Először a pénzügyi igazgató tanácsadója lett, majd üzemeltetési igazgató. Široký egy további embere, Vladimír Balaník végül mediális nyomásra távozott a Transpetrolból.
Vladimír Poór emberei az NDS-ben és a Cargóban tűntek fel. „Baráti kapcsolatban állunk” (Poórral – a szerkesztő megjegyzése) – erősítette meg Rastislav Noskovič, az NDS felügyelőtanácsának tagja. Szerinte azonban a felügyelőtanácsi tagságában a Poórhoz kötődő személyes kapcsolatai nem játszottak semmilyen szerepet. „A közlekedési tárca keresett meg, úgy vélem, hogy az Általános Hitelbank szerkezetátalakítása terén betöltött szerepem miatt.” A 2006-os választások után aztán a breznói vállalkozó, Milan Fiľo emberei is érvényt szereztek. Fiľo neve is a Smer üzleti hátteréhez volt köthető és közeli kapcsolatban állt Robert Fico kormányfővel is, akit több külföldi útjára is elkísért.
Fiľo emberéből, Milan Mojšból közlekedési államtitkár lett. „Igaz, hogy Fiľo úrnak dolgoztam, de én ebben nem látok kivetnivalót” – magyarázta Mojš. De Fiľonak voltak emberei a SEPS és a Szlovák Gázművek szerveiben is. Az elsőben Vladimír Ševčík, a másodikban Daniel Šulík. Egyikük sem tagadta, hogy Fiľot az üzleti életből ismeri. „A tisztségre a gazdasági tárca ajánlott, szakemberként” – állította Ševčík. „Hallottam arról, hogy a jelölések szervezettek voltak, de én nem tudom, hogyan osztoztak meg a pártok, s melyik rovatba raktak engem” – reagált a kérdésre Šulík.
Jahnátek miniszter elismerte, hogy a tisztségeket a koalíciós szerződés alapján töltik be. Ám állítólag mindeközben a szakképzettséget is tekintetbe veszik. Vážny miniszter arról győzködött, hogy a Smerhez közeli vállalkozók nincsenek a döntéseire semmilyen befolyással. „Az állami vállalatok több jelöltje is nekünk dolgozott, a mi pártstruktúráinkból kerültek ki.” Az oligarcha Široký egykedvűen válaszolt: „Nem vagyok közszereplő, így nem is fogok ezzel kapcsolatban véleményt nyilvánítani.” A mecénás Poór a 2006-os választásoktól kezdve nem állt szóba a média képviselőivel. „Nem érdekelnek az újságok és az újságírók sem”.
Ivan Kiňo esküdözött, hogy a Smerhez sohasem volt semmi köze. De hogyan lehetséges akkor, hogy Fico kormányfő színre lépése után több hozzá közeli ember is jelentős tisztségbe került? „Nem tudom, de nem is érdekel” – hangzott a válasz. A Smerrel való összefonódást Ján Gabriel is határozottan tagadta. Amikor megkérdeztem tőle, igaz-e, hogy Vladimír Poórnál kezdett dolgozni, lecsapta a telefont. Milan Fiľo korrektnek nevezte a Robert Ficoval való kapcsolatát. A tényt, hogy a 2006-os választás után az ő emberei is érvényesültek, pozitívan értékelte. „Nagyon örülünk, hogy az ECO-INVEST-ben vagy a SCP-ben (Milan Fiľo cégei – a szerző megjegyzése) olyan szakképzett emberek dolgoztak, hogy ma az állami vállalatok vagy a végrehajtás terén jelentős tisztségekbe kerülhettek.”
Kiňo és Gabriel fokozatosan kihátráltak a Smer üzleti háttéréből. Kiňo emberei közül ma már csak Igor Šulaj van fontos tisztségben, aki a Számvevőszék alelnöke. Kiňo azonban két szívműtét után gyengébb kondícióban van, mint a Smer alapításakor, vagyis a kapcsolata Šulajjal inkább csak történelmi. Az állammal való kereskedésben Kiňo és Gabriel – Širokýval, Poórral és Brhellel ellentétben – egyáltalán nem érvényesültek. Ám még az első Fico-kormány idején szót kértek a második hullám mecénásai, akik átrajzolták az érdekszférákat. „Felejtsék el Kiňot és Gabrielt, és jegyezzenek meg két nevet: Jozef Kopeckýt és Miroslav Výbohot” – figyelmeztetett egy megbízható forrás a Smer környezetéből. Mint általában, ebben az esetben sem tévedett.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
