A múlt héten osztotta ki a Csemadok Országos Választmánya az idei Életmű-díjakat Galántán.
A kitüntetettek között volt a komáromi dr. Bajnok István is. Méltatásának szövegét – amelyet Batta György költő mondott el – az alábbiakban közreadjuk.
A kitüntetett most csak lélekben lehet itt velünk: megfáradt szíve a lakáshoz láncolja. Lehet, hogy miközben róla szólok, a Sidó Zoltán festette Ipoly menti tájon pihen a tekintete, vagy szülővárosa, Ipolyság utcái jelennek meg lelki szemei előtt. Az akkor még csendes, a magyar múltat hűségesen őrző környezet, amely egy életre meghatározta viszonyulását a világhoz. Őt idézem:
„ Gyerekkoromban azt, hogy magyar vagyok, olyan természetesnek vettem, mint, hogy fehér a bőröm, barna a szemem és szőke a hajam. Még csak büszke sem voltam rá egészen addig, amíg az iskolában nem tanultam magyar irodalmat, magyar történelmet. Ettől kezdve lettem öntudatos magyar, büszke az íróira, hőseire, tudósaira, forradalmáraira. Csemadok-tag is észrevétlenül lettem.
Már gimnazistaként tagja voltam a Csemadok ipolysági színjátszó körének, melyben kisebb szerepekben felléptem. Rendszeresen szavaltam és sok vasárnap délelőttöt töltöttem el a mise után a Csemadok – házban a városka egyetlen billiárdasztalánál.”
Eddig az idézet, melyhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a jövendő csemadokos tisztségviselőben valószínűleg ekkor alakult ki a közös sors vállalása. Bajnok István életében nem volt egyetlen megingás sem, amely eltántorította volna a szlovákiai magyar nemzeti közösség érdekeinek védelmétől. Prágai egyetemi évei alatt – a hatvanas évek első felében – az Ady Endre Diákkör elnöke volt, fiatal orvosként Rimaszombatban a Csemadok Fáklya Irodalmi Színpad tagja, majd a Tompa Mihály Művelődési Klub alapítója Veres Jánossal, Mács Zoltánnal és Szőke Istvánnal. 1976-ban családjával együtt Komáromban telepedett meg, ahol a Csemadok városi szervezete művelődési klubját alapította és elnökeként tevékenykedett.Később a városi szervezet elnökévé, majd a járási választmány elnökévé választották. Ezután kapta meg legmagasabb tisztségét – országos alelnökként járta fáradhatatlanul a magyarlakta településeket. Ne feledjük, mindez orvosi munkája hiánytalan ellátása mellett történt, gyakori éjszakai ügyeletekkel. A megbízható családi hátteret felesége biztosította, aki megértette, hogy a közösség szolgálata áldozatokkal jár, s ő maga is sokat tett és tesz kultúránk továbbéltetéséért. Bajnok István olvasatában: „A Csemadokban, a szent őrültek tisztes társaságában magyar jövőnkért cselekedtünk valamennyien.” Az Életmű-díj kitüntetettjét a rendkívüli teherbírás; a kiváló szervezői képességek; a folyamatos önművelés; a magyarságot érintő társadalmi és politikai mozgásokban való jártasság, és persze: az igazság mindenkori vállalásához szükséges tiszta lelkiismeret és bátorság jellemzi. Közéleti munkásságának értékes része a kétnyelvűség vizsgálata a felvidéki magyar családok óvoda- és iskolaválasztása összefüggésében.
Ő – gyermekpszichiáter lévén – a gyakorlatban is megtapasztalhatta a rossz szülői döntés neurotizáló ártalmait. De nemcsak a gyermek szenvedi meg a számára idegen környezetet, hanem maga a nemzet is – a más nyelvű iskola nem teszi lehetővé ifjúságunk egy tetemes részének beavatását a magyar szellembe és ízlésbe a hagyomány által!
Izgalmas, bár rövid szakasza Bajnok életének a második prágai tartózkodás – a rendszerváltás után kerül ismét egyetemi évei városába. Ezúttal a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság parlamentjében foglal helyet az Együttélés Politikai Mozgalom képviselőjeként. Bajnok az Együttélés tagjaként is hangsúlyozta a Csemadok fontosságát, hiszen tanúja volt a cseh/szlovákiai magyarság kultúra általi öntudatra ébredésének a teljes jogfosztottság utáni időkben. Az elsők között építette ki a kapcsolatokat a magyarországi köz- és művészeti élet jeleseivel, és hívta őket a nyári művelődési táborokba és egyéb rendezvényekre. A rendszerváltás után egy sor felvidéki orvos, gyógyszerész és ápoló lett a Magyar Egészségügyi Társaság tagja, neki köszönhetően. Egyik alapítója volt a Csemadok és a Komáromi Városi Művelődési Központ mellett működő Concordia vegyes karnak, melyben éveken át énekelt. Ő valóban a Csemadok mozgalom szent őrültje volt és maradt – mindnyájan hiányoljuk őt a szervezet mai rendezvényein, melyekről röpke beszámolókat tartunk számára. A Bajnok-család két gyermeke nyolc unokával ajándékozta meg a Papit meg a Mamit. A Csemadok szent őrültje példás nagyapa – olykor saját orvosi elveit is megszegi, hogy örömöt szerezzen nekik.
Mai fiatal magyarjainknak van mit tanulniuk a hatvankilenc éves életmű-díjastól: mindenek előtt azt, hogy a magyarság semmit sem kap ingyen a vele együtt élő népektől – mindenért meg kell küzdenie. Kultúránk csakis a közös sors vállalására épülhet. Mondai őstörténetünkből Hunor és Magyar példája lelkesít – éljünk egymásért, ne egymás rovására! Ez az egyetlen életszemlélet, amely felemelheti nemzetünket és megtarthatja kultúránkat – ebben a szellemben munkálkodott Bajnok István is.
( Megjelent a Komáromi Lapok 2. számában)
Felvidék Ma, EM
