December 10-én a budapesti Nemzeti Színházban került megrendezésre a Magyar Teátrum Díj átadásának gálája, ahol ifjabb Erdélyi Zoltán, a Komáromi Jókai Színház színpadmestere a színházi háttérszakma legkiválóbb művelőinek díját vehette át.
A napokban vehette át a Magyar Teátrum Díjat, amelyhez ezúton is szeretnénk gratulálni. Elmondaná nekünk, hogy mit is szimbolizál ez az elismerés?
A színházi háttérmunkások tevékenységének elismerését jelenti ez a díj. A jelöléshez a színház igazgatója és a színházban dolgozó Jászai Mari-díjas és Kossuth-díjas színészek ajánlása szükséges. Esetemben Tóth Tibor (Jászai Mari-díjas), Bandor Éva (Jászai Mari-díjas) és Fabó Tibor (Jászai Mari-díjas) színészkollégák ajánlásával történt a jelölés. A díj végleges odaítéléséről pedig a Magyar Teátrum bizottsága döntött.
Erdélyi Zoltán díja (Fotó: Fabó Mária)
Valójában mi a feladata egy színpadmesternek?
Már 14 éve dolgozom a Komáromi Jókai Színházban, ebből 7 éve vagyok színpadmester. Főként a díszlet építéséért felelek. Jelenleg heten vagyunk díszletépítők. Az előadások alatt a díszlet mozgatása is a mi feladatunk. Van, amikor csak egy emberrel dolgozom, de akad olyan előadás is, ahol mind a hetünkre szükség van a díszlet átépítéséhez és mozgatásához.
Továbbá hozzám tartozik a kellékes, az öltöztetők, a fodrász, és a hangtechnika és a fénytechnika is. Szerencsére gyakoriak a vendégfellépéseink, ezért sokat utazunk, ilyenkor a színház teherkocsijával szállítjuk az aktuális díszletet. Minden művelődési ház, kultúrház más, ezért hiába állítjuk össze idehaza a díszletet, szinte minden esetben változtatnunk kell rajta, hogy elférjünk az adott helyszín színpadán.
A díjazottak (Fotó: Fabó Mária)
Hogyan értesült arról, hogy díjazott lett? Milyen érzés volt átvenni a Magyar Teátrum Díjat?
Arról, hogy elnyertem a díjat, egy héttel a díjátadó előtt értesültem. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy Tóth Tibor igazgató úr úgy gondolta, ezt a díjat nekem kellene megkapnom. Felemelő érzés volt a Nemzeti Színház színpadán állva átvenni a megtisztelő elismerést. A színház munkatársai egy kisfilmmel is kedveskedtek nekem, amelyben az eddig munkásságomat mutatták be. Ezt a kisfilmet le is vetítették a díjátadón. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy a kollégák nélkül ez nem jöhetett volna létre, hiszen az eredményes, jó munkához szükség van egy jó kollektívára is.
