Élénken emlékszem, hogy a rendszerváltást követően, tehát a múlt század 90-es éveinek kezdetén, amikor Nagykürtösön a római katolikus templomban beindultak a vasárnap délutánonkénti magyar nyelvű szentmisék a városban élő magyar hívek részére, a szlovák ajkú katolikusok közül többen bizony nemtetszésüknek adtak hangot…
Köszönhetően a régióban működő magyar, vagy magyarul jól beszélő papoknak, immár közel 30 éve minden vasárnap délután hol egyikük, hol másikuk jár magyar misét bemutatni a járási székhely templomába.
Ha nem tévedek, a 90-es évek derekán magyar plébános nélkül maradtak a felsőzellői hívek.
Hosszú ideig, talán évekig a nagykürtösi szlovák plébános járt misézni, és a zellői magyar hívek szép lassan megtanulták a szlovák liturgikus szövegeket, és csak az egyházi énekek folytak magyarul.
Évekkel ezelőtt Zsélyben a katolikus templomban lettem figyelmes arra, hogy a keresztúti stációk képtábláin az eredeti magyar felirat alá odabiggyesztették az egyes állomások szlovák megnevezését is, holott szerintem a gyakorló szlovák katolikusok felirat nélkül is ismerik az egyes, római számokkal jelzett keresztúti stációk megnevezését. Ha netán mégsem, akkor megtalálhatják az imakönyvükben. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy
a településen már hosszú évek óta szlovák papok váltják egymást, holott korábban sok-sok évtizeden át csak magyar lelkiatyák működtek a plébánián.
Nem is olyan régen tudósítottam hírportálunkat arról, hogy az egyik vegyes lakosságú településünk határában található út menti kereszt talpazatán lecserélték a régóta ott lévő magyar nyelvű táblát, és az új táblán a magyar szöveg alatt feltüntették annak szlovák megfelelőjét is. A napokban pedig a Losoncról Fülekre vezető főútról Galsa (Losonci járás) irányába tartó mellékút mentén álló, vélhetően homokkőből emelt kereszten akadt meg a szemem. Ahogy közelebbről is szemügyre vettem a legalább 100 éves szakrális építményt, meglepődve láttam a talpazatán elhelyezett új fekete márványtáblán a kétnyelvű szöveget, holott nagy valószínűség szerint eredetileg csak az állt rajta, hogy: Dicsértessék a Jézus Krisztus. Most pedig a nyelvtörvény betűjéhez görcsösen ragaszkodva, ugyanez a szöveg olvasható, előbb szlovák, utána magyar nyelven.
Annyira már nem is ezen berzenkedem, hanem jóval inkább azon, hogy
aki készíttette a kétnyelvű táblát, miért nem jutott eszébe felújíttatni a mellékelt fotó tanúsága szerint is eléggé rossz állapotban lévő, málladozó keresztet is.
Jut eszembe, hogy számos magyar és szlovák település katolikus templomában látható oltár felett vagy mennyezeten latin nyelvű evangéliumi idézet, de talán senkiben sem ötlött fel, akár értette, akár nem a szöveget, hogy azt kétnyelvűsíteni kellene. Szerintem a szakrális tárgyakon, építményeken található megnevezést, szöveget az állíttató jóváhagyásával szabadna csak módosítani, esetünkben magyarról szlovákra fordítani.
A fenti esetek is arról tanúskodnak, hogy tájainkon szép csendben, szinte észrevétlenül, ilyen-olyan formában folyik a szlovákosítás.
