(On-line) Pfundtner Edit (Most-Híd) zárta a vita tegnapi szakaszát, a szlovákiai kisebbségek fogyatkozó létszámát is bemutató felszólalásával, ma Ján Senko (Smer-SD) folytatta – egy terjedelmes módosító csomaggal.
Ján Senko a kötelező államnyelvvédelem és szlovák nemzetiségű többségi érdekérvényesítés követelése mellett kifogásolta, hogy a kétnyelvűség komoly kiadásokkal járna, s arra senki nem kötelezhető. Ezt követően terjedelmes módosító csomagot terjesztett be, hogy visszaállítsa a Fico-féle államnyelv-törvénynek megfelelő státust a kormány törvényjavaslatának azokban a pontjaiban is, ahol ezt a Rafaj-féle javaslat elmulasztotta.
9.47 – Szólásra emelkedett végre Igor Matovič, a független „egyszerű ember” is, aki megvádolta a Most-Hídat, hogy majomszeretettel szereti a kisebbségeket, eltúlzottan védi őket, s lehetetlenné akarja tenni számukra, hogy szülőföldjükön munkát találhassanak és érvényesülhessenek. Kijelentette: az előterjesztés kész magyarosítás, és ha megszavazásra kerülne, mehetnének a magyarok Magyarországra dolgozni, s eszükbe sem jutna, hogy Szlovákiában kell érvényesülniük. Sok mindent összehordott. Beszélt arról, hogy egy szlovák fogorvosnőt nem lehet kötelezni tolmács felvételére, meg arról is, hogy nagyon igyekezett a törvény „kijavításán”. 15 módosító javaslatot terjesztett be hozzá, előre bocsátva: így sem biztos abban, hogy minden „taposóaknát” eliminált a törvényben. Ha később kiderül, maradt benne olyasmi, amivel vissza lehet élni, azt folyamatos módosító javaslatokkal fogja helyrehozni. Felszólította a kormánykoalíciót, az Egyszerű Emberek csoportját, négy képviselőjét ne akarják a jövőben felhasználni hatalmuk megmentésére. Ők nem koalíciós vagy ellenzéki előterjesztéseket fognak támogatni, hanem szerintük jó törvényeket. Órákon át sem fognak tárgyalásokat folytatni többé senkivel. Ezt követően felolvasta 15 módosító javaslatát. A leglényegesebb változások: a törvény hatályba lépését követő két népszámláláson kell az adott településen több, mint 15 százalék nemzeti kisebbséghez tartozó lakosnak lennie ahhoz, hogy jogosult legyen anyanyelve hivatali használatára, azaz a most folyó népszavazáson, illetve a 2021-ben esedékesen, hogy 2022-től az érintett településen hivatalos nyelv legyen a kisebbség nyelve. Addig a most hatályos törvény függelékében feltüntetett településeken lehetne használni a kisebbség anyanyelvét is, gyakorlatilag hát tíz évre be lenne betonozva a pillanatnyi helyzet.
Azokon a kistelepüléseken, ahol a 15 százalékot meghaladná ugyan a kisebbség számarány, de abszolút számban 15 főnél kevesebben lennének, egyáltalán nem lehetne használni a kisebbség nyelvét.
A kétnyelvűség követelményét teljesítő településeken Matovič meghagyná ugyan az új szabályozás szerinti lehetőséget a kétnyelvű okiratok (születési anyakönyvi kivonat, házasságlevél, halotti anyakönyvi kivonat) kiállítására, de ezeket csak a 2012. június 30-a utáni bejegyzések esetében engedélyezné. Az ennél korábban keletkezett anyakönyvi bejegyzésekből továbbra is kizárólag szlovák nyelvű kivonatot, másolatot adhatnának ki az anyakönyvi hivatalok.
10.29 – Soron kívül kért szót a közös bizottsági előadó, Ondrej Dostál (Most-Híd/OKS), hogy elmondja: Matovič javaslatának van esélye a sikerre, mert ez a végső koalíciós kompromisszum. Sajnálja ugyan, hogy a javaslat törvényi filozófiája a 20 százalékos status quo megőrzésére épül, de mert a megállapodásokat be kell tartani, nem lesz ellene. Figyelmeztetni arra kívánt: ha soha nem lett volna egy kissé nagyvonalúbb a parlament, a kisebbségeknek semmi joga nem lenne, Szlovákiában a „Szlovákiában szlovákul!” lenne törvénybe iktatva. Dostál sajnálja, hogy a nacionalizmus, a nemzeti szűkkeblűség a kormánykoalíció nagy részének is sajátja, ezért nem lehet jelentősebb eredményt elérni. Dostál egyetértett néhány ellenzéki megszólalóval, aki felvetette, a kisebbség nyelvhasználatát a szokásjogra kellene bízni, de hozzátette: lehetne is, ha nem létezne az államnyelvről szóló törvény, melynek ellentételezésére ezt a másik jogszabályt is meg kellett – és kell – alkotni. Dostál azzal is egyetértett, hogy ne legyen a törvényben büntetés, s módosító javaslatban be is terjesztette a nyelvhasználatért kiróható büntetések eltörlését mind a kisebbségi, mind az államnyelv-törvényben.
10.50 – Pavol Goga (Smer-SD) felszólalásában azért aggódik, a büntetés lehetősége nem fog-e feljelentések tömegéhez vezetni, s hogy szüksége van-e az ilyen bevételre egyáltalán az állami költségvetésnek. Másik aggálya, hogy a kisebbség nyelvét nem ismerők diszkriminálva lesznek, vagy rákényszerülnek, hogy megtanulják a kisebbség nyelvét. A magyar kormány politikáját ismerve Dél-Szlovákiában ez akár a burkolt magyarosítás eszköze is lehet, mondta. Kifogásolta, hogy a törvény a kisebbségi nyelv használatát jogi személyekre, a vállalkozói szférára is kiterjesztené. A törvényjavaslat meghaladja Szlovákia nemzetközi kötelezettségeit, ezért nem fogja támogatni.
10.58 – Mikuláš Krajkovič (Smer-SD) a ruszinok és ukránok nevében beszélve több szervezetük több álláspontjából idézett, s felszólalását arra hegyezte ki, hogy a ruszinok elégedettek nemzetiségi jogi helyzetükkel, nyelvi jogaikkal, s nem kívánnak változásokat jogállásukban. Krajkovič azt a kérdést is feltette: miért van tele a Most-Híd ruszin nyelvű óriásplakátjaival a ruszinok és ukránok által lakott térség, amikor ők nem kérnek belőle, s nem nemzetiség alapján szoktak választani, hanem pártprogramok alapján. A Most-Híd igyekezete felesleges, mert az azbukát a negyvenesek és fiatalabbak már nem is ismerik, s a számítógépes világban ezt feleslegesnek tartják. Tiltakoznak a kétnyelvű okmányok ellen is, mert az azbukát megtanulni nem akarják. Krajkovič ezt követően a törvény átdolgozásra való visszautalását javasolta a parlamentnek. Felszólalására Dušan Švantner (SNS) helyeslőleg reagált, és a törvényt feleslegesnek mondta. Krajkovič szavain felbuzdulva Rafael Rafaj (SNS) is kifejtette: a magyarok azért kampányolnak a népszámlálásban a nemzetiség bevallása mellett, hogy föderalizálják az országot, s legalább három erős nemzetiséget – magyar, ruszin, cigány – generáljanak ki benne, multietnikus Balkánt csinálva Szlovákiából.
11.20 – Viera Tomanová (Smer-SD) azoknak a munkához való elemi jogát féltette, akik nem ismerik a kisebbség nyelvét. Ők vannak többségben, mondta, az ő joguk az elsődleges. A jelenlegi törvényi szabályozás rendben van, de ha ezeket a jogokat bővíteni akarják a közigazgatási szervekkel, az egészségügyi és szociális intézményekkel, gyermekotthonokkal, közműszolgáltató cégekkel, közszolgáltatókkal – s hosszan sorolta még a lehetséges érintetteket -, s ha ott is kötelező lesz a kisebbségi nyelv ismerete, honnan mindenhonnan lesznek kizárva a szlovákok a kötelező kétnyelvűség miatt. Ez a törvény Tomanová szerint államalkotó nemzetet akar csinálni a nemzeti kisebbségből, amit szerinte az alkotmány tilt, mert az csak a szlovák nemzetnek ad államalkotó státust. Ez elfogadhatatlan, mondta. Tolmácsra nincs pénze senkinek, különösképpen pl. az egészségügyi intézményeknek. Miből fog tolmácsokat fizetni az egészségügy, a szociális intézet, az iskolák vagy óvodák? – kérdezte. Pénz híján reális az esélye, hogy a szlovákokat kiszorítják majd a munkahelyekről a kisebbségiek, s ez nyílt diszkrimináció. „Nem vitatom el a kisebbségek jogait, de az alkotmány is kimondja, hogy a kisebbségi jogok érvényesítése nem mehet a többség jogainak rovására” – szögezte le. S külön is megkérdezte: hogyan akarják biztosítani a roma nyelv használatát, amikor annak kodifikált változatát alig ismerik néhányan. Az a gyanúja, mondta, hogy csak kiváltságos kisebbségre fogják alkalmazni a törvényt, eleget téve a magyarországi ambícióknak, hogy nem kívánnak lemondani a déli területekről. Ezt a törvényt ő ezért nem fogja megszavazni.
Tárgyi megjegyzésben Somogyi Szilárd (SaS) arra kérte Tomanovát: magyarázná meg neki, hogy személy szerint ő, aki magyar, miért nem államalkotó polgár Szlovákiában. Erre Tomanová azt válaszolta: ő a szlovák alkotmányt idézte, és Somogyit elég intelligensnek tartja, hogy e tényt ne neki kelljen elmagyaráznia.
11.39 – Dušan Bublavý (Smer-SD) fontosabbnak tartja a járdákat és utakat a faluban, mint a kisebbség nyelvének használatát, s erre kell költeni a pénzt, nem nyomtatványokra, mondta. Nem mindegy, ki milyen nemzetiségű? Azt akarják az előterjesztők, hogy öljék egymást az emberek? – kérdezte, s felszólított mindenkit: ne szavazzák meg a jogszabályt. Somogyi Szilárd (SaS) tárgyi megjegyzésében megdicsérte Bublavýt, hogy tárgyilagosan, az önkormányzatok szempontjait követve mondott véleményt a törvényről, s ezért tartja rossznak.
11.51 – Branislav Ondruš (Smer-SD) hozzászólásában visszatért Pfundtner Edit adatához, hogy 1991 és 2001 között naponta 11 magyar tűnt el Szlovákiából, s ezt megpróbálta a magyar lakta vidékek rossz gazdasági és szociális helyzetével megmagyarázni. A legnagyobb munkanélküliségi ráta ezekben a járásokban van, a magyarok tehát a kormányok szociális-gazdasági politikája következtében külföldre vándorolnak, ezért csökken a számuk, nem azért mert kevés kollektív kisebbségi joguk van, mondta. Közben a jobboldali kormányokat szidta,hogy még a vasúti vonalakat is megszüntették, a mezőgazdaságot sem támogatják, nem védik a cégekben éhbérért dolgozók jogait, s jelezte: júniusban pártja déli „turnéra” készül. (Ahogyan a második Dzurinda-kormány idején tették, ám saját kormányzásuk alatt eszükbe sem jutott, hogy ez a terület is létezik; nem tettek felzárkóztatása érdekében semmit.) Nem nemzetiségi indulatokat kell szítani nyelvtörvényekkel, hanem jó gazdaság- és szociálpolitikát csinálni.
12.00 – 14.00 Ebédszünetet tart a parlament. A vitában még hatan kívánnak szólni.
14.10 – Bibiána Obrimčákovát (Smer-SD) a kisebbségi jogok vonatkozásában kizárólag az zavarja, hogy mindig csak a magyar kisebbség politikai képviselői elégedetlenkednek, s ők nem akarnak részt venni az ország interetnikus integrációs folyamatába, pedig azt a nemzetközi szervezetek is támogatják. A kétnyelvűség ehhez alapkövetelmény, mondta, hozzátéve az előző kormány idején ennek szellemében kezdték átalakítani a közoktatást. Ezért került bele a törvénybe, hogy tilos a diszkrimináció és a szegregáció, ezért, hogy egyformán kell kompetenciákat szereznie államnyelven és anyanyelvén, hogy meg kell tanulnia tiszteletben tartani az államnyelvet. A kisebbségek anyanyelvén oktató iskolákban biztosított feltételek dicséretét követően Obrimčáková leszögezte, minden feltétel adott az integráló államnyelv elsajátítására, tehát a kisebbségi nyelvi jogok további bővítésére nincs szükség. Kitért még a magyarországi szlovákok oktatásügyének helyzetére, illetve két szlovák tanítási nyelvű alapiskola tervezett bezárására (Zonctorony, Dunaszerdahely), amit sérelmesnek talál. Végül kijelentette: szavaival azt akarta bizonyítani, hogy a Smer-kormány milyen toleránsan dolgozott négy éven át, s hogy nincs szükség változásokra a kisebbségi nyelvhasználati törvényben.
Tárgyi megjegyzésben Somogyi Szilárd elmondta: Dunaszerdahelyen adminisztratív iskolaegyesítésre kerül sor, amit a nagyobbik szlovák iskola kezdeményezett, mely eddig is dotálta a másikat. Rafael Rafaj ugyanehhez hozzátette: a baj csak az, hogy Dunaszerdahelyen vannak rossz helyzetben magyar iskolák is, de azokat a város önkormányzata dotálja. És emlékeztetett, hogy Kaliforniában népszavazáson tiltották be a spanyol nyelvű oktatást, s rendelték el a kizárólagos angol nyelvűt, pedig ott igazi demokrácia van. Peter Zajac megdicsérte a szónok békés hangvételét, csak azt fájlalta, hogy mint mindegyik ellenzéki politikus, ő is másodrendű polgárnak tekinti a kisebbségeket, akik nem akarhatnak azonos szintű jogokat, mint az államalkotó szlovákok.
14.39 – Jozef Viskupič (SaS), aki az Egyszerű Emberek csoport Matovič által beterjesztett módosító csomagjának egyik pontját javította ki javaslatával (a 13. pontról külön szavazni), hosszas és szaggatott felvezetőjében mindkét oldalra magyarázkodott, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Bevallotta: nekik a kisebbségi nyelvhasználatban a status quo fenntartása a fontos, és ezt – ha másként nem ment, a határidők és hatályossági időpontok jelentős kitolásával – sikerült is elérniük. Nem lesz több településvégi tábla a kisebbségek nyelvén, tíz évig még biztosan 20 százalék lesz a nyelvhasználati küszöb, és az írásbeliségben sem fog olyan nagy mértékben a kisebbségi nyelv.
14.52 – Darina Gabániová (Smer-SD) lakonikus volt. Kérte, szavazza meg a plénum, hogy nem tárgyal tovább erről a törvényről. Észtországot hozta fel példának, azt ajánlotta, ezt kövessék, mert az észtországi kisebbségi politikának semmi köze az európai értékekhez, még sem bírálja senki. Norvég újságíró barátjuk angol nyelvű cikkét idézte, aki szerint Szlovákia túl sokat engedett meg önállósága 17 éve alatt a kisebbségeknek, még a pro-szlovák kormányok is. Gabániová szerint a szlovák értelmiségnek össze kell fognia, offenzívát kell indítania a nemzetközi porondon, hogy külföldieket nyerjen meg nemzeti érdekei védelmében. Hiteles külföldi értelmiségieket és újságírókat kell megnyernie, mint B. Björnson volt annak iedjén, a magyar terjeszkedés ellen. Miért nincs Szlovákiában olyan széleskörű mozgalom, amely az igaz képet terjesztené a nagyvilágban az országról?! – kérdezte. Nekünk nem a magyarokról kell kiabálnunk, hanem a saját nemzeti értékeinket kell terjesztenünk, függetlenül a 10 vagy 20 százaléktól.
Dušan Švantner ehhez tárgyi megjegyzésben hozzátette: Észtországban a 25 százalék orosz lakosság státusa hontalan, s ez senkit nem bánt. „Nálunk meg az ön szavai még a szlovák politikusokat sem érdeklik”, s ez szomorú. Jozef Viskupič meg azt tette hozzá: Björnson a maga idejében a szlovákokat mint kisebbséget védte, nekik akart nyelvi, államalkotó nemzeti jogokat, tehát nekünk is Björnson szellemében kellene viszonyulnunk a kisebbségeinkhez. Erre Gabániová azt felelte, őt Björnsonból a nemzet megőrzésének fontossága érdekli, a magyar nemzet meg nem kisebbség Európában, mert van saját államuk.
15.07 – Drága szlovákok, szlovák hölgyek, minden kisebbségiek – kezdte beszédét a szónoki emelvénynél Tomáš Galbavý (SDKÚ-DS), hangsúlyozva, hogy ő is szlováknak neveli gyermekeit, de tiszteletre is a mások iránt. A kisebbség nyelvéhez meg úgy próbál közelíteni, mint saját anyanyelvéhez. Azt is tudja, hogy 1989-ig az amerikai imperializmus volt a közellenség, 1989 után Csehország és a pragocentrizmus, 1993 után pedig, az önállóságot követően a legnagyobb kisebbség, a magyar. Galbavý leszögezte: nem hiszi, hogy a törvény veszélyezteti az országot, a szlovákokat, föderalizál, magyarosít, még csak nem is a Radičová-kormány kollaborálása Orbánnal, nem a genocídium hordozója, s még csak nem is a nyelvi gettó előszobája. A kisebbségnek is van esze, tudja, mi a jó neki. Van joguk megtanulni a szlovák nyelvet. Ha nem tanulják meg, az ő bajuk. De nem rossz hazafiak, nem országbontók még azok sem, akik rosszul vagy sehogy sem beszélnek szlovákul. A hokicsapatunknak is ugyanúgy szurkoltak, mint mi – mondta. Joguk van lakóhelyükön az anyanyelvükön beszélni a hivatalban is. Mert az életüket, a közérzetüket, az otthonérzetüket javítja. Tisztelni az embert több, mint orbánozni, előhúzni a magyar kártyát – szögezte le. És sajnálatát fogalmazta meg, hogy még koalíciós oldalon is elkezdték szétszedni az eredeti előterjesztést.
Megszólalása tárgyi hidegzuhanyt eredményezett. Elsőként Igor Matovič olvasta a fejére, hogy rossza a törvény, s kikérte magának, hogy magyar kártyával játszana. Dušan Švantner azon csodálkozott, hogy mondhat ilyet egy szlovák párt szlovák politikusa; Marek Maďarič meg a magyarosítás támogatásával vádolta meg, Dušan Jarjabek arra figyelmeztette, nem mindenki örült az önálló szlovák államnak; Rafael Rafaj meg – mint Móricka az ominózus viccben – megismételte: Debrecentől Kassáig egyetlen uralkodó nyelv lesz, a magyar, mint Orbán akarja; Dušan Čaplovič meg nem érti, mit lát Galbavý a Zsitva és Nyitra mentén járva, ha nem azt, amit ő állít, s nem látja, hogy Radičová kollaborációjával nem lehet legyőzni Orbán sovinizmusát, antiszemitizmusát, revizionizmusát. Štefan Zelník (SNS) csalódott Galbavýban, amiért azt merte mondani a parlament talaján, hogy itt utálják a kisebbségeket; ez a törvény Zelník szerint arról szól, hogy északi szlovák nem mehet el dolgozni Dél-Szlovákiába, mert nem tud magyarul, s nem érti, Galbavý a maga véleményével hogyan ülhet a szlovák parlamentben. Galbavý válaszában azt mondta: köszöni a megszólalásokat akkor is, ha nem ért velük egyet. S legalább olyan jó szlováknak és hazafinak tartja magát, mint a magukat a többség vehemens védőinek beállítók.
15.32 – Ján Podmanický a Smerből azzal foglalkozott: minden kormánypárt – a Most-Híd kivételével – arra törekszik, hogy meghiúsíthassa ezt a jogszabályt, de a kormánykoalíciót ne verje szét. A Most-Híd nem járt sikerrel a hazafiassági törvény megszüntetésével, az államnyelvtörvénnyel, az állampolgársági törvénnyel, nem tudta Lovász Attilát megválasztatni a frekvenciatanácsba, az MKP pedig már a nyakába liheg, ezért ragaszkodik ehhez a jogszabályhoz. Ha ez is elbukna, a Most-Hídnak ki kellene lépnie a kormányból – vélekedett, fenntartva, hogy minden módosítás ellenére a törvény rossz, mert javíthatatlan. Az Egyszerű Emberek és a KDH közös javaslatai csak kozmetikai korrekciók, mert nem szüntetik meg a kifogásolt kitételeket, csak elhalasztják őket. Ezt a 15 százalékos küszöb bevezetésén szemléltette. Igaz, hogy fennmarad tíz évre a 20 százalékos küszöb, de ha már idén 20 százalék alá csökken a kisebbség aránya, még három népszámláláson kell 15 százalék alatt teljesíteni, hogy a nyelvhasználati jog megszűnjön. S ha ebből kettőn már egy magyar sem lesz a faluban, a magyar nyelvet még akkor is lehet majd használni, jelentette ki, s gratulált hozzá a kormányoldalnak. Ezt követően mindenkit a törvény elutasítására szólított fel.
A megszólalás 11 megjegyzést váltott ki. Szóra Jana Dubovcová (SDKÚ-DS) megjegyzése érdemes, aki arra figyelmeztetett, hogy ez a törvény az alkotmány 34. cikkelyében feltételezett jogot biztosít a kisebbségnek, s az anyanyelv hivatali használatát szabályozza, nem a sovinizmusnak akar teret nyitni; Tomáš Galbavý pedig azt jelentette be: ő nem viccelt, halálosan komolyan gondolta, amit mondott. Igor Matovič meg azzal vágott vissza Podmanický megjegyzéseire, hogy azt irígylik tőle, hogy ő tette a kést Bugár nyakára, s nem a Smer, amely így nem tud újabb választókat elvenni az SNS-től. A smeres megszólalók dicsérték a szónok meglátásait, és még egyszer megismételték, mi minden fenyegeti a szlovák nemzetet, ha bővül a kisebbségi nyelvhasználat lehetősége. Ők elsősorban a Matovičéknak és a KDH-nak bevitt övön aluli ütéseknek örültek.
Ondrej Dostál még egy pontosító módosító javaslatot terjesztett elő a Matovič-féle csomaghoz, majd Rudolf Chmel zárszava következett. Megköszönte a tárgyilagos felszólalásokat. Elmondta: hosszú hazai és nemzetközi egyeztetésen ment át a javaslat, kedvezően nyilatkozott róla az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa, de minden releváns szlovákiai kisebbség is, a Ruszin Obrodát beleértve, melynek elnöke (Bandurič) is üdvözölte az akkor még 10 százalékos küszöbbel biztató javaslatot, s amelyre a vitában ellenkező előjellel hivatkoztak baloldali képviselők. Megköszönte a magyarosító és szlovákellenes vádakat, egyben a Dušan Čaplovičtól 11 éve átvett Štúr-díjat is újra, melyet a szlovák nemzet érdekében végzett szolgálataival érdemelt ki. Beszédét azzal zárta: nem Orbán miatt született a törvény, hanem annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségek életminősége javuljon.
A frakciók most szavazás előtti egyeztetést tartanak 17 óráig.
{iarelatednews articleid=”28672″}
