Ahogy arról már korábban hírt adtunk, közös állásfoglalást juttatott el Dušan Čaplovič kormányalelnöknek, illetve az általa vezetett nemzetiségi tanácsnak Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, Hrubík Béla, a Csemadok elnöke, valamint A. Nagy Lászó a szlovák parlament emberjogi és nemzetiségi bizottságának MKP-s elnöke. A következőkben teljes egészében közreadjuk e dokumentumot – magyar fordításban.
Közös állásfoglalás
a „A képzési , oktatási, és némely további törvény változásáról és kiegészítéséről szóló törvény (oktatásügyi törvény) tervezete“ kapcsán
Beadvány a Szlovák Köztársaság kormányának a nemzetiségi kisebbségekkel és etnikai csoportokkal foglalkozó tanácsához. A 2008. február 28-án tartott tanácsülés napirendjének 4. pontjához.
Közös állásfoglalásunk az oktatásügyi törvény elemzésén, továbbá a Szlovákiában élő magyar nemzetiségű szakemberek véleményén és ajánlásain alapul. Az alábbi pontokban felsoroljuk azokat az érveket, amelyek alapján feltétlenül szükségesnek tartjuk a törvénytervezet visszavonását és azon pontjainak az átdolgozását, melyek a nem állami tannyelvű, hanem főként a magyar tanítási nyelvű nemzetiségi iskolákat érintik. Több mint 550 magyar és megközelítőleg 60 más tannyelvű iskolai intézményről van szó, melyek a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek alkotmányos jogai alapján kisebbségi nyelven látják el oktatási-nevelési feladatukat.
1. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya 34. részének 1. bekezdése kimondja. „A Szlovák Köztársaság nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozó polgárainak számára biztosítva van a sokoldalú művelődésre való jog, főleg a más nemzeti kisebbségekhez vagy csoportokhoz tartozó polgárokkal közösen fejleszteni saját kultúrájukat, az információhoz való jutás joga anyanyelven, a nemzetiségi szövetségekbe való tömörülés joga, kulturális szervezetek alapításának és az azokban való tagság joga. A részleteket a törvény írja elő.“ A 2.sz. bekezdésben: A nemzeti vagy az etnikai kisebbségekhez tartozó állampolgároknak a törvényben meghatározott feltételek alapján, az államnyelv elsajátításának jogán kívül joguk van továbbá a következőkre is: a, a saját nyelven való művelődésre b, anyanyelvüknek a hivatalos érintkezésben történő használatára c, részvételre a nemzeti vagy az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos dolgok megoldásában.“
2. Az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája 7. cikkelyének 1. paragrafusa alapján az a-tól f-ig terjedő pontoknak megfelelően a Szlovák Köztársaság, továbbá a többi állam, melyek a Chartát ratifikálták, kötelezték magukat, hogy „ a regionális vagy kisebbségi nyelvek vonatkozásában azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket használják, mindegyik nyelv helyzetének megfelelően politikájukat, jogalkotásukat és gyakorlatukat az alábbi célokra és elvekre alapítják:
a) a regionális vagy kisebbségi nyelveknek, mint a kulturális gazdagság kifejezésének az elismerése
b) minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv földrajzi körzetének tiszteletben tartása annak érdekében, hogy a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási felosztás ne képezze e regionális vagy kisebbségi nyelv támogatásának akadályát;
c) a regionális vagy kisebbségi nyelvek megóvása érdekében, azok fejlesztését szolgáló, határozott támogató lépések szükségessége;
d) a regionális vagy kisebbségi nyelveknek a magánéletben és közéletben, szóban és írásban való használatának megkönnyítése és/vagy bátorítása;
e) a jelen Charta által szabályozott területeken, valamely regionális vagy kisebbségi nyelvet használó csoportok és ugyanannak az államnak azonos vagy hasonló nyelvet használó egyéb csoportjai közötti kapcsolatok megőrzése és fejlesztése, valamint az államnak eltérő nyelveket használó egyéb csoportjaival kulturális kapcsolatok létesítése;
f) a regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatása és tanulása, megfelelő formáinak és eszközeinek biztosítása minden megfelelő szinten;
3. A Szlovák Köztársaság iskolaügyi rendszerén belül a magyar tanítási nyelvű iskolák egyedülálló, nagy hagyományokra visszatekintő és fejlett intézménybázist alkotnak Szlovákia legnagyobb etnikai kisebbségének tanulói anyanyelven folyó oktatására, saját tantervek, oktatási programok, tankönyvek alapján, továbbá szlovák és más felsőoktatási intézményekben végzett tanítók és tanárok segítségével.
4. A nemzetiségi kisebbségek nyelvén oktató iskolák önálló állami pedagógiai és metodikai központjainak hiánya ezeket az oktatási intézményeket majdnem kilátástalan helyzetbe sodorta, mivel az oktatási intézmények nyelvi profiljának tervezett változásairól csak az utolsó pillanatban szereztek tudomást, és ezidáig valamennyi, ezzel kapcsolatos állásfoglalásukat elutasították. Az Oktatásügyi Minisztérium ilyen irányú hozzáállása nincs összhangban a már említett Európai Kisebbségi vagy Regionális Nyelvi Charta 7. cikkelyének 4. pontjával, illetve az ott kimondott kötelezettséggel, miszerint: „A Felek vállalják, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket illető politikájuk kialakítása során figyelembe veszik az ezeket a nyelveket használó csoportok által jelzett szükségleteket és kívánságokat. A Feleket arra bátorítják, ha szükséges, hozzanak létre olyan szerveket, amelyek a regionális vagy kisebbségi nyelveket érintő minden kérdésben tanácsokat adhatnak a hatóságoknak.“
5. A törvénytervezet az előző iskolaügyi törvénnyel összehasonlítva az iskolahálózatot például a nyelviskolákkal és más speciális iskolatípusokkal bővíti ki, de a nemzetiségi kisebbségek nyelvén oktató iskolákat nem kezeli külön cikkelyben, és tételesen sem sorolja föl a többi iskolatípushoz hasonlóan. Pedig a nemzetiségi iskolák nagyságrendileg a Szlovák Köztársaság iskolarendszerének legnagyobb speciális alrendszerét alkotják Minthogy a kisebbségi iskolák esetében a tanítási nyelv mellett a didaktikai és a pedagógiai célok, és eszközök komplex egységet alkotnak, nem tartjuk elegendőnek a törvényjavaslat erre vonatkozó szöveges megoldását, mely csupán a kisebbségi iskolák nyelvi sajátosságairól ad rövid felsorolást a törvénytervezet alapvető rendelkezései közt. Mi több, a nemzetiségi kisebbségek nyelvén oktató iskolák további fejlődése szempontjából a törvénytervezet által kínált megoldást kontraproduktívnak tartjuk.
6. Szembetűnő és egyértelmű, ugyanakkor ellentmondásos a törvénytervezetet előkészítő Oktatási Minisztériumnak az az igyekezete, mely a kisebbségi iskolák nyelvi profiljának megváltoztatására irányul az államnyelv érdekében. A kisebbségek anyanyelvén oktató iskolák már eddig is nehéz helyzetben voltak az átlagosnál nagyobb kötelező óraszám miatt. Az anyanyelvi és az államnyelvi órák számának kiegyenlítése a tantárgyszerkezet uniformizálódását, továbbá az iskolai oktatási program keretében csupán minimális választási lehetőséget biztosít majd, ami tovább növelheti a kisebbségi iskolák függőséget az állami felügyelettől.
7. A vezető kormánytagok kijelentéseivel ellentétben, melyek az elmúlt időszak kisebbségpolitikai eredményeinek megtartását ígérték, egyértelműen látható a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának az az igyekezete, mely a kisebbségi nyelveken oktató iskolákban a képzési és módszertani tartalmak átértékelésére és megreformálására irányul. A jelenlegi nyelvi helyzet és a magyar tannyelvű és a többi kisebbségi iskola nyelvi helyzete és elvárásai közti különbségekkel nem lehet jogilag irreleváns módon érvelni a tervezetben megfogalmazott restriktív eljárások érvényesítése érdekében..
8. A tervezet legnagyobb hiányossága véleményünk szerint az, hogy sem gyakorlatilag, sem pedig szakmailag nincs világosan kifejtve, valójában milyen célokat szolgál az etnikai kisebbségek nyelvén oktató iskolák nyelvi profiljának megváltoztatását szorgalmazó terv. Így például a kisebbségi tanulók gyakorlati kétnyelvűségének elsősegítését szorgalmazó nyelvoktatás optimalizálása szempontjából az államnyelv oktatására szánt órák számának mechanikus növelése önmagában nem hozhatja meg a kívánt eredményt. Az egyes nemzetiségi kisebbségek számára, és a vegyes nemzetiségű községek különböző típusaiban módszertani ajánlásokat, segédanyagokat és pedagógiai modulokat kellene kidolgozni. A törvénytervezet a kisebbségi iskolák nyelvi rendszerét szabályozó alapvető rendelkezéseiben – bármiféle gyakorlati tapasztalat nélkül – előre lemond az államnyelv tanításával kapcsolatos korszerű módszerekről, melyek hozzásegíthetnék a kisebbségi óvodák és iskolák tanulóit, hogy sikeres nyelvelsajátítás esetén képessé tennék a szlovák nyelvet tanult második nyelvükként használni. A nemzetiségi kisebbségek tagjai,– a magyarok, a ruszinok, az ukránok, a lengyelek, a németek, a bolgárok és a többiek– , valamint a romák egyes csoportjai számára is az anyanyelv marad az egyértelműen domináns kommunikációs eszköz.
9. A kétnyelvűség pszichológiai problémáival foglalkozó szakemberek szerint, nyelvi szempontból nézve, a tananyag elsajátításának sikeressége a tanulók ún. kognitív nyelvi kompetenciájától ügg. A kognitív nyelvi készség alacsony volta nemcsak a szaktudás megszerzését akadályozhatja, hanem akadálya lehet más nyelvek, így pl. az államnyelv elsajátításának is. Mindez azt jelenti, hogy az anyanyelv nem kellő mértékű oktatása negatív hatással lehet a szlovák nyelv elajátítására, tehát éppen ez ellenkezője történhet annak, amit eredetileg elvárnának.
10. A magyar tanítási nyelvű iskolákban használt szlovák nyelvi tankönyvek elavultak, többségüket az 1980-as években adták ki, és a bennük olvasható szövegek egyáltalán nem felelnek meg a kommunikatív nyelvi készségek kialakításával összefüggő követelményeknek. Az alternatív peadgógiai módszerek elterjedésének érdekében kívánatos lenne a szabad tankönyvhasználat engedélyzése.
11. Minthogy az anyanyelv stabilitása fontos előfeltétele az ún. hozzáadó kétnyelvűség kialakulásának, amelyet a szlovákiai körülmények közt is ideális kétnyelvűségtípusnak tartunk, az itt élő magyar közösség elvárja, hogy anyanyelvhasználati jogait a hivatali érintkezés írásos szintjeire is terjesszék ki. is. Csak akkor lehet a második vagy a többi idegen nyelvet sikeresen fejleszteni, ha az anyanyelv használata stabil és ha az egyén nem érzi magát fenyegetve anyanyelvének szabad használata miatt.
12. A fentiekben ismertetett tények alapján teljes mértékben egyetértünk a szlovák és a magyar szakértőknek az iskolaügyi törvénytervezetre vonatkozó szakmai kritikájával, mely alapján a tervezet anyagának a kisebbségi iskolákra vonatkozó része nem kellő mértékben reformorientált, és nem tekinthető előremutatónak. Nem teszi lehetővé a szükséges mértékben a tankönyvválasztást, szűkíti az alternatív pedagógiai módszerek alkalmazásának terét. Nem kínál valódi megoldást a jelenlegi szlovákiai iskolaügy legégetőbb problémáira, melynek komolyságáról a szlovákiai közvélemény a PISA 2 világméretú oktatási felmérés lesújtó szlovákiai eredményei alapján kapott képet. A törvénnyel kapcsolatos további szakmai anyagok kidolgozásához 2008 szeptemberéig már nem elégséges a hátralévő idő. Ez különösen igaz a kisebbségi iskolák esetében, amelyeknek úgyszólván semmilyen szakmai és módszertani hátterük nincsen.
13. Éppen ezért, mint a kormány nemzetiségi tanácsának független szakértője és tagjai javasoljuk a Szlovák Köztársaság kormányának a „Nevelésről és a művelődésről szóló törvénytervezet (oktatásügyi törvény) tervezetének visszavonását a törvény-előkészítői és jogalkotói folyamatból. Javasoljuk, hogy dolgozzák ki a Szlovák Köztársaság új oktatási törvényének korszerű európai szellemiségű alapelveit, s ezzel teremtsék meg a feltélteit annak, hogy az új oktatási törvény ténylegesen megalapozza az oktatási rendszer tartalmi, és intézményi reformját.
14. Az eddigi előkészítő tárgyalások alapján látunk esélyt arra, hogy a fentebb vázolt kérdésekben a nézetek közeledjenekek. Éppen ezért a további jogalkotói folyamat új ütemterve alapján szükségesnek látjuk olyan megfelelő komptenciákkal rendelkező szakbizottság felállítását, melyben az Oktatásügyi Minisztérium előkészítő bizottságaink képviselői mellett a magyar kisebbség és a többi kisebbség szakértői képvsielői is helyet kapnának..
Pozsony, 2008. február 28-án
A.Nagy László
a Szlovák Nemzeti Tanács emberijogi, nemzetiségi és a nők helyzetével foglalkozó bizottságának elnöke
Hrubík Béla
a CSEMADOK országos elnöke
Szarka László
Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Nemzeti Kisebbségek Intézetének igazgatója
