A Magas-Tátra az utolsó menedéke a “hegyi teherhordók” kihalófélben lévő foglalkozásnak, amely nem sokban különbözik a híres himalájai serpákétól. Máshol mindenütt helikopterek vagy felvonók látják el ezt a feladatot.
Edo Lipták alig látszik ki a méretes söröshordó, az ásványvizes és kólás palackok, meg a széncsomag alól: a 37 éves szlovák férfi, az utolsó európai hegyi teherhordók egyike nekiindul kimerítő útjának.
A Magas-Tátra az utolsó menedéke ennek a kihalófélben lévő foglalkozásnak, amely nem sokban különbözik a híres himalájai serpákétól. Máshol mindenütt helikopterek vagy felvonók látják el ezt a feladatot.
“Nagyszerű munka ez, szabadságot, energiát és kitartást ad nekem” – mondta Edo Lipták, mielőtt nekivágott volna a tengerszint felett 1285 méteres magasságban fekvő Tarajkára vezető 2,5 kilométeres útnak.
„Az a lényeg, hogy ne sokat gondolkozzunk felfelé menet. Szabaddá kell tenni a lelket, és minden magától megy” – osztotta meg a szakmai titkot Edo. Ő maga 82 kilós, a hátán cipelt csomag pedig 106 kilogramm.
Edo mintegy húsz éve keresi azzal a kenyerét, hogy élelmiszert, innivalót, ágyneműt, tüzelőanyagot és egy sor más létfontosságú dolgot cipel a hátán. Az általa ellátott létesítmények gyakran szigorú védelem alatt álló természetvédelmi területen találhatók, lanovkával vagy más, gépi úton megközelíthetetlen helyeken.
A 1475 méter magasan épült Zamkovský menedékház négy teherhordót foglalkoztat. Általában naponta háromszor teszik meg az ismerős utat, legalább 60 kilós teherrel – mesélte Jana Kalinčiková, az 1943-ban emelt csinos faház tulajdonosa.
“Okosabb lenne helikoptert bérelni, de csak három, vízturbinával üzemeltetett hűtőszekrényünk van. Ezért van szükség a serpákra: kisebb mennyiséget hoznak, de gyakrabban” – számolt be róla. Kemény munka ez, kemény férfiak részére, akik szeretik a természetet. Még egy előnye van: a serpáktól eltérően a repülő szerkezetek rossz időben nem üzemelnek.
A Zamkovský menedékház serpái – közöttük egy 58 éves volt profi táncos – teher nélkül sem munkanélküliek: főznek, mosogatnak és mosnak.
Munkájuk a menedékház korszerűsítésével párhuzamosan egyre könnyebb lesz. Nem kell már például szénbrikettet hordani. A söröshordók sem fából, hanem alumíniumból készülnek, könnyebbek – jegyezte meg mosolyogva a 65 éves Peter Petraš.
„Olyan vagyok, mint egy narkós: idegesít, ha semmi sincs a hátamon” – mondta a teherhordás veteránja, aki közel félévszázada végzi ezt a munkát, és bízik a túlélésében.
Egy szeles szombati napon Peter Petraš felügyelte a Zamkovský menedékház által szervezett teherhordó versenyt, a „serpa ralit”: 25 férfi és maroknyi nő versengett a dicsőségért egy 200 méteres szakaszon, amelyet rendszerint 80 perc alatt lehet megtenni. A versenyt Juraj Petranský emlékére szervezték, aki 26 éves korában 2000-ben egy lavinában vesztette életét, miközben élelmiszert vitt a 2012 méter magasan álló Téry menedékházba. A tizenkét, 100 kilós terhet cipelő versenyző 45 percnél kevesebb idő alatt tette meg a távot. Az első helyezett, Branislav Karasa ideje 39 perc 18 másodperc volt.
MTI/AFP, Felvidék.ma
