Ádám Lajos Tornalja mellől, Naprágyról származik. A gimnázium elvégzése után mezőgazdasági felépítményit végzett, majd egy EFSZ-ben dolgozott könyvelőként. De már akkor is tudta, hogy nem innen megy majd nyugdíjba.
Tehetségét édesanyjától örökölte – Ádám Lajost kicsi gyerekkorától érdekelte a tánc. Ahogy mondja, művészi génjeit édesanyjától örökölte, aki orgonán játszott és női énekkart is vezetett. Édesapja református lelkészként működött. Tánctudását Pozsonyban csiszolta, ahol három évig tanult, s különböző versenyeken is megmérette magát. Hazatérve néptánckört vezetett, s elkezdte az alapiskolákon a táncoktatást. Egy évig Érsekújvárban és Dunaszerdahelyen is tanított. Még Miskolcra is hívták, de elfoglaltságai miatt arra a meghívásra már nemet mondott. Az alapiskolások mellett a szalagavatóra készülő középiskolások felkészítését is vállalta.
A tánc lett a vesszőparipája – A tánctanítás Ádám Lajost a mai napig szórakoztatja. „15 alaptáncot tanítok meg egy-egy tanfolyam során. Ha látom, hogy a gyerekek tehetségesek, akkor fokozatosan hozzáadok még újabbakat is. Előfordult már, hogy a klasszikus táncok mellett diszkótáncot, de néptáncot is tanultunk. De gyakorta meglepem őket a chachacha-val és a jive-vel is, amelyeket a többség örömmel fogad. A legnehezebben a polkát, a rumbát és a chachachát sajátítják el. Táncolni mindenki képes megtanulni, még az is, aki azt állítja magáról, hogy abszolút nincs ritmusérzéke, s az is, akinek úgymond falába van. Minden évben akadnak olyan gyerekek, akik a világ minden pénzéért sem vennének részt a tánctanfolyamon, majd annyira megtetszik nekik, hogy akadt már közöttük olyan, aki később rendszeresen eljárt segíteni.”
A csárdástól a diszkóig – „Vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy nem tudnak modern zenére táncolni. Holott a diszkótánc nagyon egyszerű”, – magyarázza mosolyogva Ádám Lajos, majd így folytatja: „Aki ismeri a csárdást, az megtanulja a diszkót is. A diszkótáncnál ugyanis nagyon egyszerűen ki lehet használni a csárdás lépéseit… egy lépés balra, egy lépés jobbra, behajlítani és kiegyenesíteni a térdet, a kézzel jobbra és hátra, s már készen is van a diszkótánc”… magyarázza nagy mosollyal a táncmester, s közben meg is mutatja a kíváncsi újságírónak.
Társas viselkedésre is tanít – Ádám Lajos mesél a táncoktatás kulisszatitkairól is: „Amikor elkezdek egy tanfolyamot, már az egyes fiúk és lányok járása, vagy pl. a köszönési szokásaik is sok mindent elárulnak róluk. A tánc mellett a társas viselkedés szabályait is meg kell velük taníttatnom, így pl. azt hogyan kell öltözködni, illedelmesen köszönteni a másikat, de még azt is, hogyan kell helyesen megkötni a nyakkendőt.”
Ég és föld különbség – Arra a kérdésemre, hogy milyen volt az ifjúság negyven évvel ezelőtt, amikor ezt a szakmát elkezdte, s milyen most, Ádám Lajos summázva mondja: „Ég és föld. Az akkori gyerekek sokkal szerényebbek voltak, míg a mostaniak igencsak elkényeztetettek, s a tanár még meg sem büntetheti őket, ha valami rosszat elkövetnek. Ma a 8. illetve a 9. osztályokban van a tánciskola, a kilencedikesek már sokkal érettebbek, s ezt a táncórákon is le lehet mérni”.
A tánctudás ma is az alapműveltség része – „Azt szokták mondani, hogy aki nem tud táncolni és énekelni, az többnyire ül az asztalnál és a poharát emelgeti. S valószínűleg ez így is van” – mondja hamiskás mosollyal Ádám. „A tánc igen sokat segít nemcsak a helyes testtartásban, de a fizikai és lelki egészség fenntartásában is. A táncnak köszönhetően vagyok jómagam is remek fizikai kondícióban. Ezért is ajánlom a táncot minden korosztály számára. A tánctudás ma is az alapműveltség részét kell, hogy képezze, csakúgy mint az ábécé ismerete”. Ami Ádám Lajost leginkább bosszantja, hogy ma olyanok is tanítanak táncot, akiknek erre semmilyen képesítésük nincsen. „Ahogy egy szakácsnak vagy egy szabónak is kell, hogy legyen inaslevele, úgy a táncot is csak az taníthatná, akinek erre megfelelő képesítése van” – mondja bosszúsan.
A tánc öröme ráragad a diákokra is – „Sokan azt hiszik, hogy táncot tanítani csupa szórakozás. Vannak ismerőseim, akik azzal ugratnak, hogy nekem van a legjobb dolgom a világon, mert csak táncolok és ugrálok. Mekkora tévedés. Ez a munka rengeteg türelmet igényel, s hozzá nagyon jó idegrendszert. Van, amikor egyszerre 50-60 gyerekkel is foglalkozom, akik szétszórtak, szórakozottak, s mindennel foglalkoznak, csak nem rám figyelnek. Sokszor szükségem van a humorérzékemre is, hogy átlendüljünk egy-egy holtponton. S ha a diákjaim látják, hogy örömmel foglalkozom velük, s az örömem átragad rájuk is, akkor már igazi élvezet a tánc” – zárja beszélgetésünket Ádám Lajos.
Andrea Kosková, fotó: archív