Ma igencsak szokatlan pünkösd van, világjárványos ünnep. Ennek ellenére az evangélium világméretű válaszait, üzeneteit hozza felénk a pünkösdi szél, a Szentlélek fültől fülig, szívtől szívig szálló fuvallata. De értjük-e, mit üzen a Lélek a gyülekezetnek, a világnak, neked, nekem? Jézus megígérte, hogy amikor elmegy, másik pártfogót, vigasztalót, szószólót küld erre a világra (mindezt jelenti a bibliai Paraklétosz szó), aki azokkal lesz mindörökké, akik befogadják Őt (Ján 14,16).
Ez a Lélek elvezet minden igazságra, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet (Ján 16,8).
Aki igazán szeretné megérteni pünkösd titkát, annak Isten Lelkéhez kell fordulnia, aki nyilvánvalóvá teszi azt, hogy mi a mai világban a lelketlenség, a nagyravágyás, a pillanatnyi, önpusztító élvezethajhászás tarka, ámító leple alatti rút, nyers, brutális valóság.
A takart, hazug világ, s benne mi. Ahhoz, hogy valóban áldott, életformáló pünkösdünk lehessen, merjük vállalni mi is a leleplezést, a szembenézést a világ globálisan veszendő sorsával, vesztébe rohanásával, illetve Istenünk planetárisan kinyilvánított akaratával. A leleplezés bajfeltáró diagnózisát és a gyógyítás módszerét Pál adja elénk a római és az efézusi levélben. Luther szerint a filozófusok a világban ismerik fel, leplezik le a bűnöket, a teológusok, a hívők Krisztus keresztjén fedezik fel azokat kikerülhetetlen szembesítéssel.
Nem kétséges, hogy új gondolkodásmódra, új életmódra van szükség ahhoz, hogy a jövőt megérjük. Vízválasztóhoz, útkereszteződéshez, paradigmaváltáshoz érkezett a világ a koronavírus emberiségen átzúgó fertőzésfolyama következtében.
Vagy tudunk jó választ adni erre a kihívásra, ahogyan a múlt század keresztyén történelemfilozófusa, Arnold Toynbee tanította challenge-response modelljében, mert ha nem, akkor eltűnünk a történelem színpadáról. Igen, bizony a kérdés globálisan, nekem planetárisan hamleti módon képződik le: To be or not to be? globális „beparázás” vagy planetáris irányváltás, metanoia lesz-e a válaszunk? Vegyük észre: Isten még ma is küldi a mennyei mentőövet. Milyen választ adunk? Megragadjuk-e vagy fogyatkozó önerőnkben bízva, szánalmasan és teremtett létezésünk urához méltatlan módon vergődünk tovább? Alig-élettel vagy életellenes praktikákkal? Mivel Isten megtette értünk a magáét, de tőlünk függ a jövőnk, a homo sapiens fennmaradása is – helyes válaszadás esetén. A két páli Ige világosan mutatja a célt és a célravezető utat, módot. Harmadik út nincs, csak önbecsapó kerülőutak…
(Fotó: pixabay.com)
Világos, egyértelmű, félreérthetetlen az Ige „ultrahangos” bajmegállapítása. Róma 12,2-ben ez áll: Ne igazodjatok a világhoz. A baj mindig ebben van. Mindig valami, valaki máshoz igazodnak az embernek. Nem az Egyetlenhez! Másológépek vagyunk. 2000 éve Pál a Lélek vezetésével a lényeget látta röntgenszemekkel. Görög kifejezéssel élt, amellyel azt mondta, hogy felvettétek az idegen sémát, a múló világ szokásait, gondolkodásmódját, a hiábavalóság múlandó értékrendjét. Sémákban, sematikusan, felületesen, formalitásokban gondolkodtok. Ha gondolkodtok egyáltalán vagy csak úgy vegetáltok, meggondolatlanul, ész nélkül… Formákat, formalitásokat vesztek át, divatot, trendiket követtek, mélyebb meggondolás nélkül. Gyémántkemény, de igaz beszéd ez. Sőt Pál továbbment:
Ennek a világnak, s nem az örökkévaló világnak a formáihoz, divatjához, külsőségeihez igazodtok.
Beszélt 2000 éve megdöbbentő módon a szekularizációról ebben a versben. Mert e világ sémáit felvenni azt jelenti az Ige latin fordítása szerint: a szekularizált világhoz alkalmazkodtok. A Világ Fejedelme, a Gonosz által elferdített, kifordított arcú, torz értékrendű világhoz. Ne igazodjatok ehhez! – adja határozottan tudtul Pál a mennyei elvárást. Mintha azt mondaná: ez a világ, ez a szekularizálódott, istentelen és ezért embertelen világ tele van hazugsággal, korrupcióval, manipulációval, a 30 ezüstpénz boldogtalanító csillogásával, égig érő fellengzősséggel, felfuvalkodottsággal, gőggel, hübrisszel, eltorzult emberek parancsaival, ferde jellemek romboló mintáival.
Az intim gyilkosságok, kis és nagy bűnök Sodomája és Gomorája ez a bukott értékrend.
Ebbe a világba dobta be akkor Isten a mentőövet a betlehemi jászolbölcsőben és a golgotai kereszttel, a feltámadott Úrral, majd egész üdvszerző mentőakcióját aktualizáló, akkor és a történelem végéig azt javunkra (pro nobis) és bennünk (in nobis) működésbe léptető Pártfogó Szent Lelkével.
Végtelen szeretetből, végtelen irgalomból. Ez pünkösd igazi lényege, súlya az emberi létezésben, értelme ma is! Jézus Krisztus személyesen elküldött Lelke bennünk pünkösd óta működni kezdett. Hogy megtörténjék a személyes paradigmaváltás. A metanoiás, a megtéréses nagy irányváltás. Szintén Pál nyomán használja erre a Vulgata-fordítás a latin reformamini=megújulás szót.
(Fotó: pixabay.com)
S hogy mai közismert okossággal éljek, amit az apostol mond, azt sokan mondják 2020-ban így: minden a fejben dől el. Valóban így van. A Lélek nagy irányváltás-ténykedése nyomán az új paradigma megelevenedik bennünk, s ennek első jele: gondolkodásunk megújulása. Az emberiség legjobbjai, köztük a máig felülmúlhatatlan pünkösdi himnusz költője, Hrabanus Maurus (776-856) abszolút pontosan, Lélektől vezetett szóbeli precizitással megfogalmazta: Veni, Creator spiritus/mentes tuorum vista – Jövel, Teremtő Lélek, Látogasd meg tiéid értelmét – azaz mentálisan járj át, fejünkben tégy rendet, teremts új értelmet, gondolkodást.
Azért, s így kapcsolódnak össze a nagy lelkek és elmék, hogy Pál Igéje szerint megítélhessétek, mi Istennek az akarata, s mi a jó, ami neki tetsző és tökéletes (Róma 12,2). Pandémiás világunk különös pünkösdjén kérjük el Istennek ezt a világ, benne önmagunk, hazánk, egyházunk, házunk, családunk igazi helyzetét leleplező, megmutató világosságát, s ezzel együtt azonnal reformáló erejét. Ő vegye el tőlünk az olcsó alkalmazkodás pusztító formalizmusát, s ajándékozzon meg mély és életet, jövőt munkáló lényeglátással.
Értelem, észszerűség lélekkel!
Napjainkban még inkább súlya van Pál másik Igéjének: Újuljatok meg lelketekben és elmétekben (Efézus 4,23). Miért is? Hogy elhagyhassuk a régi élet, gondolkodás szerinti óembert, aki csalárd és gonosz kívánságokkal teljes (4,22). Itt a korrumpálódás szót használja Pál. Micsoda telitalálat! Azaz: elferdült, megromlott, csalárd, hamis, hazug. Abból a világból hív ki minket is a Lélek, amelyik benne vesztegel, pusztul, rothad, bomlik és bomlaszt a korrupcióban. Ez a lélektelen, a züllesztésben érdekelt, lefizetett, lefizető emberek világa. A számítóké, a „szajha ész” (Ady) megszállottaié.
Az Ige abszolút tisztán szól ebben is. Vannak emberek, akiknek van eszük, de nincs lelkük. De hányan vannak ilyenek! Együttérzés, szeretet nélküliek. Szolidaritás, irgalom, szánalom, segítő támogatás, beleérzés nélküliek. Akikre az a mai közkeletű megfogalmazás illik: Szemernyi emberi jó érzés sincs bennük. Róluk mondta az indiai kortárs protestáns gondolkodó, Vishal Mangalwadi: Ha vissza nem tértek, ti európaiak, hitbeli, keresztyén gyökereitekhez, ha nem lesz radikális, gyökeres változás bennetek jó irányba, vége Európának! Ha nem fog Pál Igéje szerint az értelmetek átitatódni, átprogramozódni, átformálódni Szentlélekkel, akkor végetek.
Vagy ahogyan a legújabb kori, posztmodern romlás még pandémiás idők előtti látnoka, a svájci református teológus, Rudolf Bohren 1981-ben világgá kiáltotta prófétai felhívását: Lélektől vezetett, pneumatikus gondolkodást!
(Fotó: pixabay.com)
Azaz a Kijelentés, a teljes Biblia fényében megítélt, önkritikus és kritikus gondolkodást, megalkuvásnak, elhallgattatásoknak is ellenálló, sumákolás nélküli, prófétai beszédet a világról – a világért, a megmaradásért. Akit Bohren szerint a pneumatikus gondolkodás vezet, az képes együtt érezni a megalázottakkal és megszomorítottakkal, az az élet utolsó szívdobbanásáig látja és tiszteli a másik emberben Isten teremtményét, s nem egy számot, nem egy esetet, nem egy halálra szánt lényt lát benne. Az vigyáz mások és önmaga Istentől kapott méltóságára, nem tiporja szét az istenarcot (Reményik) bennünk! „A ma sokfelé tapasztalható Lélek-fogyatkozás, Lélek-szegénység arra indít, hogy felfedezzük egymásban, a teremtett, planetáris világban mindazt, ami az Ő teremtő, megváltó, megújító, innovatív szeretetének és kegyelmének lenyomata” (Bohren). Micsoda feladat, lehetőség, értékes szent tudomány, a nagykorú keresztényekhez (Bonhoeffer) méltó foglalatosság Isten szent kódjainak keresése, felfedezése, olvasása a mai és a holnapi világban! Mert ilyen kódok vannak és lesznek…
Isten megfejthető kódjai mai világunkban
Részletes fejtegetés helyett, és a mindannyiunkat szorongató koronavírus globális veszélyzónájában ez például ilyeneket is jelent: Isten nem a koronavírus-járvány okozója, büntetőkommandója nem a COVID-19, esetleg majd a 20 vagy 21… A koronavírus az emberi elesettség lelepleződése, az emberi törékenység felmutatója, illusztrációja.
Bármekkora is a hatalmi, pénzügyi, tudományos, egészségügyi erő ezen a világon, szinte tragikomikus, hogy egy láthatatlan vírus félelemben tart egy egész emberiséget. Márpedig ezt látjuk.
Több alázat és több józanság, éberség kell az új paradigma, pneumatikus gondolkodás szerint a mai emberiségnek, hogy legyen, lehessen holnapi is. Aztán: a COVID-19 drasztikus jele annak, mennyit vétettünk a teremtett világ nagy élővilága, hatalmas organikus létezése ellen. Szinte ontológiai bűnök sorozatát követte el az emberiség a modern iparosítás természetirtó profithajszájával. A nagyhatalmak hidegháborús, majd melegtechnikás versenyfutásával. És millió más módon. A felelőtlenséggel, hanyagsággal… A vírus akár a creatio, a planetáris létezés, a nem emberi világ kemény visszajelzése, tiltakozása is lehet az emberi visszaélések, planétapusztító önzésfolyamatok ellen. Néma, de félre nem érthető vádbeszéd!
Pünkösdkor szinte kiáltványértéke van az Ige továbbgondolásának: ha Jézus Paraklétoszt, pártfogót küldött értünk, emberekért a Földre, tudunk-e mi a Föld paraklétoszai, szószólói lenni, pártfogói, védelmezői olyan mértékben legalább, hogy meghalljuk, komolyan vegyük, szavainkkal továbbkiáltjuk a teremtett világ nyögését, sóhajtozását, vágyódását Isten fiai (Róma 8,18-22), emberséges, teremtésbarát, teremtménybarát, emberbarát emberek után?
Mentálisan, az észt Szentlélekkel átható gondolkodású, új gondolkodású, pneumatikus emberek után! Mert Isten nemcsak az embervilággal kötötte meg örök szövetségét, hanem az egész élővilággal, aminek jele a szivárvány (1Mózes 9,11-17).
Hermann Timm német gondolkodó 1990-ben nagyszerű könyvet írt a vallásról a posztmodern világban. Ebben a világban bizony fulladásig benne vagyunk. Könyve utolsó fejezetében arról írt, hogy az emberiség kulturális fordulóponthoz ért. Vagy új gondolkodással épülő kultúra lesz a jövő ereje vagy az újra nomáddá válás történelem előtti időkbe zuhanása vár ránk. Pünkösd Szent Lelke ma is árad erre a világra, hogy a jövendő ne a régmúltba zuhanás legyen, hanem a megváltott, megújult értelmű homo sapiens christianus Szentlélektől átitatott üdvös haladása – előre, felfele, Isten dicsőségére, minden teremtménytárs, a Föld javára, áldására.
Jövel, teremtő Szentlélek, látogasd meg elménket! Javunkat, a teremtett világ megmaradását segítő, áldott pünkösdöt az Olvasónak!
