2004-ben, amikor az Európai Unió tagjává váltunk tiltakoztunk, mert hátrányos megkülönböztetésnek véltük, hogy a mezőgazdaság EU-s támogatása gyanánt a többi új tagországgal együtt csupán 55 százalékát kaptuk a régi tagországok alanyi jogú támogatásának.
Az EU-támogatás mértéke évente fokozatosan néhány százalékkal megemelkedett és mára elérte az általános szintet.
A mezőgazdaság támogatásának brüsszeli szabályzata kimondja: a tagország saját állami forrásaiból kiegészítheti az EU-támogatást, ezzel saját belátása szerint alakíthatja a mezőgadaság költségvetését. Vajon hogyan alakult az EU-támogatások állami forrásokból történő kiegészítése az elmúlt években? 2009: 98 millió €, 2010: 61 millió €, 2011: 40 millió €. Vagyis erőteljesen csökkenő tendenciát mutat. A pénzügyminiszter jövő évi állami költségvetésének javaslata 0 euróval számol, vagyis megszüntetné a mezőgazdaság EU-támogatásának állami forrásokból történő kiegészítését.
Ennek következménye a mezőgazdaság további térvesztése, az állattenyésztés leépülése, az élelmiszeripari termékek megnövekedett behozatala, az alkalmazottak számának további erőteljes csökkenése lesz. Hol a végső határ, az az ágazat teljes ellehetetlenülése? Pedig az utóbbi két költségvetési év, a 2011-es és 2012-es év alakulása nem írható más számlájára, a mai kormányzat felelőssége. Megállapíthatjuk: az első konszolidációs kormányzati csomagot követően, amelyben a mezőgazdaság látványosan a legrövidebbet húzta újabb bizonyítéka ez annak, hogy a mai kormány számára ez az ágazat a legkevésbé fontosak közé tartozik. Vagyis Dél-Szlovákia stratégiai érdeke és lehetőségeinek kiaknázása, a leszakadó, hátrányos helyzetű térségek felkarolása a kormányprogram margójára került olyan üzenetként, hogy azt senkinek sem kell komolyan vennie. Ne is vegyék komolyan!
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke